A paksi vízmérce rekordalacsony szintje miatt rendkívüli intézkedésekre kényszerült a kormány: a Duna drasztikus apadása közvetlenül veszélyeztette az atomerőmű hűtővízellátását és az energiabiztonságot. Magyar Péter bejelentése szerint az atomerőmű és Dunaszentbenedek között épülő dunai fenékküszöb, valamint a mederbe süllyesztett uszályok már eddig is mintegy hatvanegy centiméterrel emelték meg a helyi vízszintet. A hivatalos tájékoztatás szerint a honvédség és a vízügyi szakemberek bevonásával zajló kőbeszórás biztosítja a reaktorok folyamatos működését a kritikus őszi időszakban.

A műszaki magyarázatok és a digitális közvetítések határán mozgó kormányzati gépezet azonban a helyszínen, a kavicszátonyok peremén szembesült azzal, hogy a folyó fizikai valósága nem mindig követi a sajtóstábok forgatókönyvét.

A sárga gumicsizma hangos cuppanással merült el a paksi iszapban.

– Zoli, forog már a lencse? – kérdezte Magyar Péter, miközben jobb kezével megigazította a zakója hajtókáját a szélben.

– Három másodperc múlva élők vagyunk, elnök úr, csak a stabilizátor még keresi a horizontot – felelte a telefonos állvány mögött görnyedő operatőr.

– Ne a horizontot keresse, hanem engem és a vizet! A kontraszt a lényeg. Mögöttem a fenékküszöb, alattam a Duna, a háttérben meg az ország felelős működése.

– Jelzem, a hátunk mögött egy bácsi pont most dobott be egy etetőkosarat – súgta oda Zoli.

– Nem érdekes, a nép jelenléte hitelesíti a krízismenedzsmentet. Indítsd!

A felvevőgomb pirosra váltott, ám az első lendületes mondatot hirtelen egy tompa koppanás akasztotta meg a miniszterelnöki bakancs orránál.

Ahol a Duna csak bokáig ér

– Halló, fiatalember, ha még egy lépést tesz balra, rááll a gilisztás dobozomra! – recsegte egy érdes hang a part menti kőszórás felől.

Magyar Péter megtorpant a nedves sóderen, és lassan fordult a hang irányába.

– Jó napot kívánok! A kormány nevében személyesen felügyelem a paksi fenékküszöb műszaki állapotát, amellyel hatvanegy centiméterrel sikerült megemelnünk a vízszintet.

– Hát persze – bólintott a horgász egy zöld műanyag kisszékről, miközben komótosan tekert egyet az orsón. – És attól a nagy emeléstől van az, hogy a kishajó helyett most a saját papucsomban sétálhatok át Dunaszentbenedekre?

– Ez egy hidrológiai folyamat – magyarázta Magyar, miközben a telefon kamerája felé intett. – A folyó dinamikája a kőgátak hatására lokális duzzasztást hoz létre. Látja azt a sodró vonalat ott középen?

– Azt látom, hogy maga éppen a dévérkeszegeim vonulási útvonalán billeg egy vadonatúj gumicsizmában.

– Ez nem billegés, uram, hanem felelős jelenlét. Kádár tábornok és a vízügy emberei éjjel-nappal küzdenek a köbméterekért.

– A kővel nincs is baj, fiam, abból hoztak eleget. Csak a víz hiányzik mögüle – jegyezte meg a pecás, és egy lapos kaviccsal célba vette a csizma melletti tócsát.

A felcsapódó iszapos csepp pontosan a telefon lencséjén landolt, amitől az élő közvetítés képe egyetlen homályos barna folttá olvadt, miközben a kommentfolyamban máris megjelent az első kétségbeesett kérdés a Duna kiszáradásának nemzetközi felelőseiről.