Fenékküszöb-doktrína
– Töröld le azonnal a kamerát, Zoli, ezt látják Brüsszelben is! – sziszegte a kormányfő a foga között mosolyogva.
– Törlöm, elnök úr, de jött egy sms a Védelmi Hivataltól: a honvédség teherautói elakadtak a bekötőúton a kőbányai szállítmánnyal.
– Nem akadhattak el! Ruszin-Szendi világosan megmondta, hogy a logisztika feszes, mint a költségvetés – fordult vissza Magyar a kavicságy felé.
– Hallja, maga miniszterelnök – szólt közbe az idős horgász, miközben újracsalizta a horgot. – Ha ennyire ért a kőhöz, mondja már meg, miért pont ide borították azt a harmincöt-ezer köbmétert?
– Azért, mert a hidraulikai modellezés kimutatta, hogy a hűtővízcsatorna szintje nem mehet mínusz kilencven centi alá. Ha ez nincs itt, leáll az atom.
– Hát az lehet, de a márnákat nem értesítették a modellezésről. Azok most mind ott köröznek az uszály alatt, mert azt hiszik, sziklazátony.
– A természet alkalmazkodik a hatékony kormányzáshoz – szögezte le Magyar Péter, miközben ujjával a bárkák felé bökött. – És ha kell, még két nyolcvanméteres uszályt is elsüllyesztünk a mederbe.
– Na, azt megvárnám – kuncogott az öreg. – Utoljára a szovjetek süllyesztettek itt hajót, de ők legalább nem élőben nyomták a telefonon.
A kijelző villanása jelezte, hogy a kapcsolat helyreállt, ám a zátony túloldaláról hirtelen felzúgott egy lánctalpas kotrógép, egyenesen a közvetítés hátterében magasodó kőkupac felé kanyarodva.
