2. Több mint 20 millió éves örökség: miért nem tűntek el a ritkább vércsoportok?
A törzsfejlődés során a nem hasznos vagy kifejezetten káros genetikai mutációk idővel kiszorulnak a populációból a természetes szelekció hatására. A vércsoportok esetében azonban nem ez történt: a főemlősök és az embercsoportok évezredeken át párhuzamosan őrizték meg az A, B és 0-s génváltozatokat. Ezt a jelenséget az evolúcióbiológia kiegyensúlyozó szelekciónak nevezik, amely akkor lép működésbe, ha a sokféleség maga jelent túlélési előnyt.
Ha egyetlen vércsoport vált volna kizárólagossá az egész emberiségben, egy ahhoz a konkrét molekuláris mintázathoz alkalmazkodott kórokozó az egész fajt képes lett volna elpusztítani. A baktériumok, vírusok és paraziták döntő többsége ugyanis a sejtfelszíni molekulákhoz kapcsolódva jut be a gazdaszervezetbe. A molekuláris felszín változatossága így megakadályozza, hogy egyetlen járvány minden egyedet azonos hatékonysággal fertőzzön meg.
A populáció genetikai sokszínűsége miatt a kórokozó folyamatosan változó molekuláris akadályokba ütközik az egyedek közötti terjedés során. Ez a folyamatos nyomás megakadályozza egyetlen variáns végleges egyeduralkodóvá válását, és fenntartja a ritkább génváltozatok jelenlétét is. Ez a mechanizmus a gyakorlatban legvilágosabban a trópusi fertőzések és az emberi vérsejtek kapcsolatában érhető tetten. A legszembetűnőbb bizonyítékot erre a folyamatra egy ma is szedáló trópusi betegség szolgáltatja, amelynek földrajzi elterjedése szinte pontosan fedésben van a 0-s vércsoport eloszlási térképével.
