4. A megmaradt szőrzet és a melanin pajzsa
Amikor az emberi ősök elhagyták a bundájukat, a bőrük védtelenné vált az ultraibolya sugárzással szemben, amely lebontja a folsavat és DNS-károsodást okoz. Ezt a problémát a szervezet a melanin-termelés felerősítésével hidalta át: a korai csupasz emberek bőre sötéten pigmentálttá vált, ami természetes fényvédőként szolgált. Csak jóval később, az északibb, kevesebb napfénynek kitett szélességi körökre való vándorlás során alakult ki ismét a világosabb bőrszín.
Annak ellenére, hogy a testszőrzet java része eltűnt, a fejen található haj, valamint a hónalj és a szeméremvidék szőrzete megmaradt. A koponyán lévő sűrű, különösen a göndör fejszőrzet kritikus funkciót tölt be: megvédi az agyat a közvetlen napszúrástól és a felhevüléstől, miközben a fejbőr izzadságának párolgását nem akadályozza.
A testhajlatokban megmaradt szőrzet pedig a mozgás közbeni dörzsölődés csökkentésében és az apokrin mirigyek által termelt feromonok megtartásában játszott szerepet. Az ember tehát nem vált teljesen kopasszá, hanem szőrzete rendkívül specializált funkciókat vett fel.
Bár anatómiailag tisztán látható az átalakulás eredménye, a kutatókat sokáig az a kérdés foglalkoztatta, hogy molekuláris szinten mi váltotta ki ezt a változást. Nem a szőrtüszők száma csökkent ugyanis, hanem azok működési programja módosult. A legújabb genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a bőrünkben ma is pontosan ugyanannyi szőrtüsző található, mint egy csimpánzéban – a különbség egyetlen apró fehérjemolekula gátló hatásában rejlik.
