3. A parazita-hipotézis és a szexuális szelekció
A szőrtelenség elméletei közül a hőszabályozás mellett a parazita-hipotézis bír a legerősebb tudományos alátámasztással. A sűrű bunda ideális élőhelyet biztosított a különféle ekto-parazitáknak, mint a tetveknek, bolháknak és kullancsoknak. Ezek a paraziták nemcsak folyamatos irritációt okoztak, hanem veszélyes fertőzéseket és betegségeket is terjesztettek a korai emberi populációkban.
A szőrzet elvesztésével az élősködők száma drasztikusan lecsökkent, a megmaradt parazitákat pedig a csupasz bőrön jóval könnyebb volt észrevenni és eltávolítani. Később ez a tisztaság és az egészséges, parazitamentes bőr a szexuális szelekció egyik fontos szempontjává vált: a kevesebb testszőrrel rendelkező egyedek vonzóbb partnernek számítottak, mivel a láthatóan tiszta bőr a jó egészségi állapot közvetlen jele volt.
A tetvek genetikai törzsfája még a pontos időrend meghatározásában is segítette a kutatókat. A fejtetű és a lapostetű evolúciós elkülönülése azt mutatja, hogy az emberi test két különálló szőrös felületre tagolódott, ami megerősíti, hogy a köztes body-szőrzet mintegy kétmillió éve tűnt el.
A szőrtelenségnek azonban komoly ára volt: a szavannai napsütés pusztító UV-sugárzása védtelenül érte az emberi bőrt. A szervezetnek erre is választ kellett adnia egy újabb biológiai pajzs kialakításával. A védtelen bőr és a napsugárzási ártalmak közötti egyensúlyt végül egy sötét pigment molekula teremtette meg, miközben a test bizonyos pontjain a szőrzet mégis makacsul megőrizte pozícióját.
