Az Okos Hans-effektus öröksége a modern kutatásokban
A történet nem egy egyszerű csalás leleplezése volt, hiszen Wilhelm von Osten maga permits is szentül hitte, hogy lovat tanít. A felfedezés egy teljesen új fogalmat szült a kísérleti pszichológiában: az Okos Hans-effektust, más néven a kísérletvezetői elvárási hatást. Ez azt az állapotot jelöli, amikor a kutató tudattalan jelzéseivel – testbeszédével, hanghordozásával vagy tekintetével – akaratlanul befolyásolja a kísérlet alanyát abban, hogy a várt eredményt hozza.
Ez a tanulság alapjaiban változtatta meg a modern tudományos kutatások módszertanát. Az állatviselkedési kísérletekben, a gyógyszerteszteléseknél és a pszichológiai vizsgálatoknál ma már szigorú dupla vakpróbákat alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy sem az alany, sem a kísérletet közvetlenül lebonyolító személy nem tudhatja, mi a helyes válasz vagy melyik a hatóanyagmentes placebo, kizárva a tudattalan emberi torzítást.
Okos Hans története emlékeztet arra, hogy az állatok gyakran nem az általunk elvárt módon intelligensek. A híres ügető nem a matematikában volt zseniális, hanem az emberi metakommunikáció észlelésében, ami evolúciós szempontból legalább olyan lenyűgöző teljesítmény.
