A végrehajtó-bizottsági fordulat
– Kivel jött? – ugrott fel székéből Rogán Antal, és az ablakhoz sietett.
– A fél szakértői stábjával – válaszolta Anikó. – Hozzák azokat a dobozokat, amikre az van ráírva, hogy „Schadl-ügy bizonyítékok”, meg egy pár fekete műanyag táskát.
– Istenem, Antal – sóhajtott fel Orbán Viktor, és a homlokát dörzsölte. – Te hívtad ide a Lacit a Carmelitába?
– Én csak egy egyeztetést kértem a parlamenti bizottság elnöki tisztségéről – védekezett a propagandaminiszter. – Azt mondtam neki, hogy tisztázzuk a helyzetet a végrehajtók körül, mielőtt Magyar Péter újra megszólal a napirend előtt.
– És ő erre mit mondott? – kérdezte a miniszterelnök.
– Azt mondta, hogy szembesíteni fogja a valósággal az egész termet – mondta halkan Rogán. – És hozzátette, hogy a vezetőszár nem válogat.
– Na látod – mondta Orbán, miközben felállt a székéből, és megrázta a zakóját. – Most majd megmagyarázhatod a sajtónak, hogy miért áll a Mi Hazánk elnöke a miniszterelnöki dolgozószoba előtt egy pár fémkapoccsal a kezében.
– Nem hozzám jött, Viktor – lépett hátra egy lépést Rogán. – A bizottsági meghívót az Ön nevében küldtük ki.
– Az én nevemben? – meredt rá a kormányfő. – Antal, te néha tényleg azt hiszed, hogy a titkosszolgálat egy magánvállalkozás, amit az emeleten üzemeltetsz!
– Tisztelt Miniszterelnök úr! – nyitott be ekkor az ajtón a titkárnő. – Toroczkai elnök úr megérkezett, és azt mondja, a napirend előtti felszólalás azonnal kezdődik.

