Forgatókönyv a Karmelitában: Orbán Viktor fél, hogy vezetőszáron viszi el Magyar Péter a parlament folyosóján

A bocsánatkérés ára

– Engedje be, Erzsike – mondta Orbán Viktor határozottan, majd visszaült az asztalához. – De a kísérőket hagyja kint a folyosón. Különösen azokat, akiknél fémkeresővel riasztó tárgyak vannak.

Toroczkai László lépett be a dolgozószobába, zakóján a nemzeti színű kitűzővel, hóna alatt egy szürke mappával. Ránézett a szobában állókra, majd szeme Rogán Antalon állapodott meg.

– Miniszterelnök úr – bólintott Toroczkai. – Megjöttem. A parlamenti kizárásom lejárt, úgyhogy most már hivatalosan is átvehetem a végrehajtói maffia ügyét vizsgáló bizottság irányítását.

– Laci, te mindig tudod, mikor kell megérkezni – mosolyodott el halványan Orbán. – De mondd csak, mi az a fekete táska a munkatársadnál kint a folyosón?

– A szükséges kellékek – felelte hűvösen a Mi Hazánk elnöke. – Magyar Péter azt hitte, hogy a parlamentben büntetlenül lehet gúnyolódni a nemzeti oldalon. De fel kell készülnünk arra a pillanatra, amikor az igazságszolgáltatás megérkezik.

– És a vezetőszár? – kérdezte Anikó a sarokból. – Azt is elhoztad?

– A vezetőszár nem szimbólum, kedves Anikó – fordult felé Toroczkai. – A vezetőszár egy közigazgatási eszköz. És ha a Tisza elnöke továbbra sem kér bocsánatot a hazugságaiért, valakinek alkalmaznia kell a Házszabályt.

– Laci, a Házszabályban nincs benne a fémbilincs – jegyezte meg dry-an Orbán Viktor. – Ott csak a szót megvonó házelnök van, meg a pénzbüntetés.

– Majd beleírjuk, Miniszterelnök úr – nézett a kormányfő szemébe Toroczkai. – A bizottsági ülésen elvégre mi adjuk az elnököt, hála a Tiszás fiú elhamarkodott ajánlatának.