A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal (NVVH) elnöki posztja körüli feszültség továbbra sem csillapodik a kormánypárti oldalon és a közéletben. Miután az Országgyűlés Unger Annát választotta meg a szervezet élére a sokak által esélyesebbnek és szakmaibb jelöltnek tartott Ligeti Miklós helyett, a döntést kísérő transzparenciahiány és a bírálatok elutasítása éles szakmai megütközést váltott ki. A vitába most Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő is belépett, aki igyekezett világos határokat szabni a kormányzati felhatalmazás és a választói ellenőrzés joga között.
Tarjányi Péter elismerte, hogy egy ország operatív vezetését nem lehet közösségi médiás hozzászólások vagy folyamatos utcai nyomásgyakorlás alapján végezni, és ebben a kérdésben igazat adott a kritikákat hárító miniszterelnöknek. Ugyanakkor hangsúlyozta: a kétharmados választási győzelem ugyan teljes felhatalmazást jelent a döntéshozatalra, de nem jelent biankó csekket a nyilvánosság kizárására. Szerinte a kormánynak nincs joga összekeverni a konstruktív bírálatot a kormányzásba való illetéktelen beavatkozással, a közérdekű adatok és a döntési pontrendszerek eltitkolása pedig elfogadhatatlan gyakorlat egy demokráciában.
Adatigénylés és perkilátás a pontrendszer körül Tarjányi Péter szerint
A feszültség azután élesedett ki végleg a parlamenti és a nyilvános térben, hogy az Országgyűlés illetékes bizottságának elnöke közölte: törvénysértő lenne nyilvánosságra hozni a 96 pályázó részletes értékelő lapjait. Erre reagálva Hadházy Ákos korábbi országgyűlési képviselő hivatalos közérdekű adatigénylést nyújtott be a Miniszterelnökséghez és a Parlamenthez a pontrendszer és a pontos eredmények megismerése érdekében. Hadházy jelezte, hogy amennyiben megtagadják a kérést, bírósághoz fordul, mivel meglátása szerint a négyes döntő mezőnye valódi szakmai mérés nélkül, politikai háttéralkuk eredményeként állt össze.
A nyilvános felületen zajló ütközetben korábban a miniszterelnök gúnyos megjegyzésekkel kísérve emlegette Hadházyt, utalva annak állatorvosi végzettségére. A helyzetet elemző megszólalók szerint azonban a stílus és a titkolózás rombolja a közbizalmat. Hadházy felhívta a figyelmet arra, hogy aki nem tartja helyesnek az új kormány bírálatát, az akaratán kívül is a korábbi reflexeket építi újjá, miközben az NVVH felállásának decemberi időpontjáig a gyanúsítottak időt kapnak a vagyonelemek kimentésére.
A transzparens elszámoltatás hiánya veszélyezteti a legitimációt
A szakmai és politikai elégedetlenség hullámai a közösségi térben is felszínre törtek. Jámbor András volt képviselő ugyan túlzónak nevezte a Tisza–Fidesz-alkukról szóló pletykákat, de maga is jogos kritikaként fogalmazta meg a kiválasztási pontrendszer elrejtését a közvélemény elől. Ezzel párhuzamosan Molnár Áron nyíltan rávilágított az elszámoltatási gépezet akadozására, hangsúlyozva, hogy a meglévő struktúrák érintetlensége miatt a felelősségre vonás érdemben elakadhat, ha a rendszer nem biztosít teljes betekintést az intézmények működésébe.
Tarjányi Péter összefoglalójában rámutatott, hogy a választók nem az operatív irányítást akarják átvenni a mindenkori kabinettől, csupán tudni szeretnék a döntések valódi miértjét és hátterét. „Tizenhat év után ugyanis nem elég más emberekkel kormányozni. Másképp is kell” – figyelmeztetett a szakértő. Unger Anna megbízatása elindult, ám a hivatal működésének társadalmi elfogadottsága azon múlik, hogy a kormányzat képes-e szakítani a transzparenciát korlátozó berögződésekkel a Szeretlek Magyarország beszámolója szerint. A következő lépést a kiadott adatigénylésekre adott hivatalos válaszok és az esetleges bírósági eljárások megindítása jelenti.
