Török Gábor politikai elemző szerint a Tisza-kormány azzal, hogy a széles körű civil és választói bírálatok ellenére is megválasztotta Unger Annát a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal élére, a ciklus első valóban súlyos politikai tesztjébe állt bele. A szakértő úgy látja, a kormánypárt döntése nem pusztán szakmai vita, hanem a hatalomgyakorlási modelljének radikális vizsgája.

Ha egy politikai párt a retorikájában folyamatosan a népi felhatalmazásra hivatkozik, vezetője állandóan kommentel és a közösségi médiában szerepel és kormányoz, akkor bizony politikailag életveszélyes, amikor az ezerfejű cézár nagyon mást akar.

Az elemző rávilágított arra a feszültségre, amely a választói közösség elvárásai és a kormányzati stratégia között feszül. A korrupcióellenes harc elhúzódó jogi határidői és a radikális elszámoltatást követelő szavazók szembesülése azonnal heves reakciókat váltott ki a nyilvánosságban, amit a kormánypárti kommunikáció sem tudott zökkenőmentesen kisimítani.

Török Gábor szerint veszélyes játékról van szó

A helyzet kockázatát Török Gábor szerint az növeli meg elképesztő mértékben, hogy a Tisza-kormány a működési modelljét a folyamatos jelenlétre, a közösségi médiára és a közvetlen népi felhatalmazásra építette fel. A politológus korábban az Orbán-kormányt jellemző intézményesített hatalomgyárral szemben műsorgyárnak nevezte az új kabinet működését, ahol a döntések és a vezetői szereplés látványos reprezentációja áll a középpontban. Ez a fajta politikai szerkezet viszont rendkívül sérülékennyé válik a pillanatban, amikor a hatalom nyíltan szembemegy a saját bázisa által megfogalmazott követelésekkel.

A közösségi médiás kormányzás sajátossága ugyanis az azonnali visszacsatolás, ahol a szavazó nem passzív szemlélő, hanem aktív alakítója kíván lenni a döntéseknek. Ha egy politikai erőt a nép emel magasba és tart ott napról napra, a közvetlen visszajelzések figyelmen kívül hagyása sokkal gyorsabb bizalomvesztést eredményezhet, mint egy klasszikus, bürokratikus apparátusra támaszkodó kabinet esetében – olvasható a Szeretlek Magyarország elemzésében.

A hatalomgyakorlási modell radikális vizsgája előtt

A politikai feszültség mélyén a hivatal feladatáról alkotott két teljesen eltérő koncepció áll. Amíg a civil szféra és a kritikus szavazók jelentős része Ligeti Miklóstól, a Transparency International jogi igazgatójától a konkrét ügyekre fókuszáló, kíméletlen büntetőjogi elszámoltatást várta volna, a kormányzati döntéshozók Unger Anna személyében egy tágabb, ideológiai és rendszerszintű keretezést részesítettek előnyben. Unger a meghallgatásán maga is úgy fogalmazott, hogy a NER működése nettó feudalizmus volt, és a rendszerszintű okok feltárását ígérte, ám jelezte, hogy hat éven belül aligha várhatók jogerős ítéletek. Ahogy arról korábban a Contextus is beszámolt, a tiszás többségű Országgyűlés végül hat évre szavazott bizalmat Ungernek, miközben a Fidesz kivonult a titkos voksolásról.

Török Gábor úgy értékeli, a választás jól mutatja a politikai agytröszt stratégiáját: az elszámoltatást nem pusztán száraz jogi eljárásokként, hanem egy átfogó politikai narratíva részeként kívánják tálalni. Ennek a stratégiának az ára viszont a saját szavazótábor türelmének tesztelése. Az utolsó szó persze a hivatal tényleges működéséé lesz, hiszen a kinevezett elnök szeptember 1-jén foglalja el pozícióját a Markó utcában, és a felépülő szervezet eredményessége határozza meg, hogy a kormány korrigálni kényszerül-e, vagy sikeresen megvédi a döntését.