A Közép-európai Egyetem (CEU) vezetősége egy teljesen váratlan, az egész hazai felsőoktatást felkavaró bejelentést tett az intézmény születésnapi rendezvényén. Vajon a diplomáciai és politikai viharok után miként lehetséges, hogy a korábban elüldözött intézmény újra megnyithatja a kapuit a magyar főváros szívében?
Rév István történész, a történelem tanszékének professzora a Klubrádiónak adott interjújában hozta nyilvánosságra azokat a színfalak mögötti fejleményeket, amelyek alapjaiban írják át a budapesti campus jövőjét. A professzor az intézmény 35. születésnapját ünneplő kerekasztal-beszélgetésen vázolta fel azt az új koncepciót, amely szerint a jövőben egy 2 kampuszos egyetemi modell jön létre a régióban. A tervek alapján a hallgatók hamarosan nemcsak az osztrák, hanem ismét a magyar fővárosban is hivatalosan akkreditált, diplomát adó programokon vehetnek részt. Milyen rejtett bürokratikus folyamatok vezettek el odáig, hogy az évekig üresen kongó budapesti tantermek újra megtelhetnek nemzetközi hallgatókkal a következő szemeszterben?
A visszatérés jogi alapjait már jóval a politikai klímaváltozás előtt, a legnagyobb csendben kezdték el lerakni az egyetem ügyvédei és adminisztrátorai. Az intézmény még 2024-ben nyújtott be egy hivatalos kérelmet a magyar hatóságokhoz, amelyben a budapesti intézményegység kutatóhelyként történő, formális elismerését indítványozták az asztalokon. Ez az adminisztratív lépés elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a jövőben Európán kívüli tudósokat is hosszabb időre a magyar fővárosba tudjanak csábítani a tudományos projektekhez. Ki gondolta volna abban a feszült politikai légkörben, hogy ez a látszólag ártalmatlan bürokratikus aktus lesz a trójai faló az egyetem teljes körű visszatéréséhez az országba?
Rév István bejelentése és a 2018-as politikai viharok árnyéka
Az oktatási intézmény kálváriája egészen 2018-ig nyúlik vissza, amikor a korábbi Orbán-kormány egy célzott törvénymódosítással, a hírhedt Lex CEU elfogadásával lehetetlenítette el a működésüket. A jogszabály a hazánkban diplomát adó külföldi egyetemek fennmaradását egy olyan államközi szerződéshez kötötte, amelyet a volt miniszterelnök semmilyen nemzetközi nyomásra nem volt hajlandó aláírni. A politikai kampányok során folyamatosan sorosistának bélyegzett tudásközpont végül sarokba szorítva kénytelen volt meghozni a legfájdalmasabb döntést, és a teljes oktatási apparátusát Bécsbe költöztette. Vajon milyen diplomáciai aknákat hagyott hátra a volt kormánypárt a távozó egyetem aktáiban, amelyek még ma is megnehezíthetik a teljes integrációt a felsőoktatásban?
A bürokratikus malmok azonban rendkívül lassan őröltek a kutatóhelyi minősítés ügyében, a hatóságok éveken át a fiókban tartották a benyújtott dokumentumokat. A fordulópont végül csak a választások után, 2026. április 28-án következett be, amikor a hivatalok hirtelen zöld utat adtak az évek óta várakozó beadványnak. Az Oktatási Hivatal emellett hivatalosan is engedélyezte, hogy a jövőben a 3. országból érkező kutatók speciális vízummal tölthessenek el hosszabb időszakokat a magyarországi projektekben. Milyen titkos politikai utasítás érkezett a hivatalok vezetőihez a tavaszi napokban, ami pillanatok alatt feloldotta az egyetem körüli adminisztratív blokádot a minisztériumokban?
Magyar Péter kormánya és az európai uniós feltételek teljesítése
A most bejelentett diplomát adó visszatérés éles kontrasztban áll azzal az óvatos és távolságtartó kommunikációval, amelyet az egyetem a kormányváltás másnapján képviselt a sajtóban. A 2026-os tavaszi választások után néhány nappal az intézmény vezetése még egyértelműen kijelentette, hogy a campus Bécsben marad, a budapesti telephely pedig kizárólag a kutatási tevékenységek bázisául fog szolgálni a jövőben. Akkor úgy fogalmaztak, hogy tudomásul veszik a politikai fordulópontot, de esélyt sem láttak a teljes oktatási profil hazatelepítésére az elszabadult indulatok miatt. Mi történhetett a háttérben az elmúlt hetekben, ami a korábbi merev osztrák álláspontot egy azonnali, 2 kampuszos budapesti integrációvá szelídítette a tárgyalóasztaloknál?
Kapcsolódó cikk
A Momentum jelöltje: Egy főpolgármester nem hallgat, ha távozik a CEU
Kerpel-Fronius Gábor szerepfelfogása szerint a főpolgármesternek elképzelhetetlen hallgatnia, amikor a város és az ország legkiválóbb egyetemét elüldözik.
A radikális pálfordulás mögött a Tisza-kormány legfelsőbb köreinek és az Európai Uniónak a rendkívül szoros, kölcsönös érdekeken alapuló megállapodása rajzolódik ki az iratokból. Magyar Péter miniszterelnök már a beiktatása után egyértelműen kifejezte az új kabinet elkötelezettségét a hazai egyetemi autonómia teljes körű visszaállítása iránt a parlamentben. Ez az oktatáspolitikai engedmény nem csupán egy ideológiai gesztus volt, hanem annak a szigorú feltételrendszernek a szerves része, amelyet a kabinet a befagyasztott EU-s források megszerzéséért vállalt Brüsszelben. Képes lesz-e a hazai jobboldal elfogadni azt a tényt, hogy a milliárdos uniós mentőövért cserébe a legfőbb politikai ellenségnek kikiáltott intézmény kapott szabad utat a Duna partján?
A Nádor utcai kampusz komplexumát az intézmény a bécsi költözés ellenére is mindvégig saját tulajdonban tartotta, és évente több százmillió forintot emésztett fel a csúcstechnológiás épületegyüttes üresjárati karbantartása.
A Közép-európai Egyetem budapesti reneszánsza sokkal többet jelent egy egyszerű oktatási hírnél a hazai közéletben. Az események láncolata pontosan megmutatja, hogyan írja felül a kőkemény gazdasági kényszer és a brüsszeli nyomásgyakorlás a korábbi évek legfontosabb politikai tabuit az államigazgatásban. A bécsi és budapesti diplomák párhuzamos kiadása hamarosan új fejezetet nyit a régió felsőoktatási piacán, miközben a hazai diákság számára ismét elérhetővé válik a nemzetközi szintű képzés a szomszédban. A történelem most bebizonyította, hogy a politikai széljárás hirtelen megváltozása egyetlen éjszaka alatt képes visszafordítani azokat a folyamatokat, amelyeket sokan végleges és megmásíthatatlan döntésnek hittek az országban.
Kapcsolódó cikk
CEU-rektor: Demeter szavaiban mutatkozik meg a rezsim valódi természete
Az a személy, aki ilyen szavakat használ, nem méltó arra, hogy bármiféle közhivatalt töltsön be ebben az országban – mondta Ignatieff.