Gyakran előfordul, hogy a jobboldali mozgalmak kisajátítják a liberális szellemiségű alkotók szerzeményeit.
Így tombol a jobboldali erkölcsi és kultúrfölény
A Capitolium megszállásakor elkövetett számos bűncselekményen túl még a jóízlés ellen is vétkeztek a trumpista hívek, írja a The Conversation.
A szélsőséges nézeteket valló csürhe Bob Marley számait, a Three Little Birds-öt és a One Love-ot gajdolva vonult be az amerikai törvényhozás épületébe. Mennyire meghökkentő pofátlanság, ha az alt-rightosok, a fehér felsőbbrendűség szószólói a fekete karibi kultúra egyik ikonjának dalait lopja? Ugyanakkor ez a korántsem egyedülálló eset egyáltalán nem szándékos kulturális kisajátításnak tűnik, hanem inkább annak a jelenségnek pragmatikus példája, hogy mit jelent a zene a tömegek számára.
A One Love szövege az egységet hirdeti, mindkét dal refrénje nagyon egyszerű, és még a komótos tempója is pont megfelelő egy szerda kora délutáni illegális Capitolium-foglaláshoz.
Ám téved, aki azt hiszi, hogy a szélsőjobbos mozgalmak, pártok korábban soha nem használták fel saját céljaikra a ballibernyák szerzők műveit. Bizony, nem ez volt az első alkalom, hogy némileg hamisan szólt a szájukból a dal.
1934-ben a Brit Fasiszták Szövetsége nem talált a francia himnusznál, a Marseillaise-nél jobban magukhoz illő indulót. Claude Joseph Rouget a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemiségében 1792-ben komponált szerzeménye megfelelt a szövetség hetilapjának is, amely korábban az olasz fasiszták indulóját, a Giovinezzát túl olasznak, Edward Elgar „Remény és dicsőség földje” kezdetű népszerű, a századelőn komponált indulójának értékeit pedig már túl avíttasnak minősítette.
Kapcsolódó cikk
Mary Trump, Donald Trump unokahúga szerint az elnököt azonnal el kell távolítani hivatalából
A francia szélsőjobboldali Nemzeti Gyűlés elnöke, Marine Le Pen 2015-ben politikai ellenfelét, a korábbi francia köztársasági elnököt, Nicolas Sarkozy-t szerette volna megtréfálni azzal, hogy elénekli neki az 1979-es szerelmes slágert, a Nicolas-t. Le Pen bizonyára nem tudta, hogy a dal Sylvie Vartan, a Bulgáriában született, örmény-zsidó származású énekesnő nevéhez fűződik.
Az egyik legnagyobb slágerkisajátító Trump volt
Az egyik legpofátlanabb ideológiai nyúlás azonban a német himnusz, amelyet eredetileg Haydn komponált 1797-ben a Habsburg császár részére. Majd August Heinrich Hoffman 1841-ben szöveget írt hozzá a köztársaságpártiak számára. Kezdő sora, a „Deutschland, Deutschland über alles” eredetileg a német államokat szólította fel összefogásra közös identitásuk alapján az uralkodó ellenében. De aztán a nácik az 1936-os berlini Olimpiával kezdődően kisajátították és bemocskolták az üzenetet. Ezért ma már kizárólag a harmadik versszakkal éneklik a hivatalos alkalmakkor.
Számos kortárs zenész elégelte meg, hogy Donald Trump engedélyük nélkül használta legnagyobb slágereiket kampányrendezvényein. Neil Young végül feladta a küzdelmet a Rockin’ in the Free World-ért, Tom Petty viszont elérte 2000-ben, hogy George W. Bush meghátráljon és ne használja az I Won’t Back Downt. 2009-ben a Brit Nemzeti Párt egészen ironikus módon eltrollkodta a Manic Street Preachers 1998-as antifasiszta himnuszát, az If You Tolerate This-t, amire az együttes pert indított ellenük.
Kapcsolódó cikk
Sokan Bruce Springsteen Born in the USA című slágere esetében is csak a címig jutnak. Az, hogy maga a szöveg a vietnami háború kritikája, már keveseket érdekel. Nem lehet ugyanis mit tenni, ha egy mozgalomnak megtetszik egy-egy jól hangzó, kiragadott szövegrészlet. A szerzőknek bele kéne tehát nyugodniuk, hogy a számaik jelentését az elhangzásának körülményei és nem az alkotó eredeti szándékai határozzák meg?