Így tombol a jobboldali erkölcsi és kultúrfölény
A Capitolium megszállásakor elkövetett számos bűncselekményen túl még a jóízlés ellen is vétkeztek a trumpista hívek, írja a The Conversation.
A szélsőséges nézeteket valló csürhe Bob Marley számait, a Three Little Birds-öt és a One Love-ot gajdolva vonult be az amerikai törvényhozás épületébe. Mennyire meghökkentő pofátlanság, ha az alt-rightosok, a fehér felsőbbrendűség szószólói a fekete karibi kultúra egyik ikonjának dalait lopja? Ugyanakkor ez a korántsem egyedülálló eset egyáltalán nem szándékos kulturális kisajátításnak tűnik, hanem inkább annak a jelenségnek pragmatikus példája, hogy mit jelent a zene a tömegek számára.
No Title
As we hit curfew in DC, this is the scene outside the U.S. Capitol.Trump protesters are singing, "every little thing is gonna be alright" on the West side of the Capitol, within view of where Biden is set to be inaugurated later this month. pic.twitter.com/Yy7MbOT8E2
A One Love szövege az egységet hirdeti, mindkét dal refrénje nagyon egyszerű, és még a komótos tempója is pont megfelelő egy szerda kora délutáni illegális Capitolium-foglaláshoz.
Ám téved, aki azt hiszi, hogy a szélsőjobbos mozgalmak, pártok korábban soha nem használták fel saját céljaikra a ballibernyák szerzők műveit. Bizony, nem ez volt az első alkalom, hogy némileg hamisan szólt a szájukból a dal.
1934-ben a Brit Fasiszták Szövetsége nem talált a francia himnusznál, a Marseillaise-nél jobban magukhoz illő indulót. Claude Joseph Rouget a szabadság, egyenlőség, testvériség szellemiségében 1792-ben komponált szerzeménye megfelelt a szövetség hetilapjának is, amely korábban az olasz fasiszták indulóját, a Giovinezzát túl olasznak, Edward Elgar „Remény és dicsőség földje” kezdetű népszerű, a századelőn komponált indulójának értékeit pedig már túl avíttasnak minősítette.
Mary Trump, Donald Trump unokahúga szerint az elnököt azonnal el kell távolítani hivatalából
„Az elmúlt négy év esszenciáját láthattuk élő egyenes adásban” – mondta a pszichológus Mary Trump.
Kapcsolódó cikk
A francia szélsőjobboldali Nemzeti Gyűlés elnöke, Marine Le Pen 2015-ben politikai ellenfelét, a korábbi francia köztársasági elnököt, Nicolas Sarkozy-t szerette volna megtréfálni azzal, hogy elénekli neki az 1979-es szerelmes slágert, a Nicolas-t. Le Pen bizonyára nem tudta, hogy a dal Sylvie Vartan, a Bulgáriában született, örmény-zsidó származású énekesnő nevéhez fűződik.
Az egyik legnagyobb slágerkisajátító Trump volt
Az egyik legpofátlanabb ideológiai nyúlás azonban a német himnusz, amelyet eredetileg Haydn komponált 1797-ben a Habsburg császár részére. Majd August Heinrich Hoffman 1841-ben szöveget írt hozzá a köztársaságpártiak számára. Kezdő sora, a „Deutschland, Deutschland über alles” eredetileg a német államokat szólította fel összefogásra közös identitásuk alapján az uralkodó ellenében. De aztán a nácik az 1936-os berlini Olimpiával kezdődően kisajátították és bemocskolták az üzenetet. Ezért ma már kizárólag a harmadik versszakkal éneklik a hivatalos alkalmakkor.
Manic Street Preachers - If You Tolerate This Your Children Will Be Next
Manic Street Preachers - If You Tolerate This Your Children Will Be Next (Official Video) 20 Year Collector's Edition of 'This Is My Truth Tell Me Yours' is ...
Számos kortárs zenész elégelte meg, hogy Donald Trump engedélyük nélkül használta legnagyobb slágereiket kampányrendezvényein. Neil Young végül feladta a küzdelmet a Rockin’ in the Free World-ért, Tom Petty viszont elérte 2000-ben, hogy George W. Bush meghátráljon és ne használja az I Won’t Back Downt. 2009-ben a Brit Nemzeti Párt egészen ironikus módon eltrollkodta a Manic Street Preachers 1998-as antifasiszta himnuszát, az If You Tolerate This-t, amire az együttes pert indított ellenük.
Elég volt: a legnagyobb amerikai zenészek jóváhagyásukhoz kötnék dalaik politikai célokra történő felhasználását
Vajon ki ellen irányulhat elsősorban ez a felháborodás?
Kapcsolódó cikk
Sokan Bruce Springsteen Born in the USA című slágere esetében is csak a címig jutnak. Az, hogy maga a szöveg a vietnami háború kritikája, már keveseket érdekel. Nem lehet ugyanis mit tenni, ha egy mozgalomnak megtetszik egy-egy jól hangzó, kiragadott szövegrészlet. A szerzőknek bele kéne tehát nyugodniuk, hogy a számaik jelentését az elhangzásának körülményei és nem az alkotó eredeti szándékai határozzák meg?
