Nem mindenkire hat egyformán a munkavégzés megszűnése
A nyugdíjazás következményei nem egységesek, a folyamat egyénenként gyökeresen eltérő hatásokat gyakorol a szellemi épségre. Gabriela Nazar, a chilei Universidad de Concepción pszichológiai intézetének docense kifejtette, hogy a munkával való felhagyás összetett folyamat, amely egyszerre hordoz kedvező és romboló lehetőségeket.
Gabriela Nazar összegzésében leírta, hogy egyesek számára a nyugdíj csökkenti a stresszt, és lehetőséget teremt a pihenésre, a családi életre és az élvezetes tevékenységekre. Ezzel szemben másoknál az átállás anyagi nehézségeket, magányt, valamint a megbecsült feladatkörök és a mindennapi rutin teljes elvesztését vonja maga után.
A nemek közötti különbségek terén a felmérések arra jutottak, hogy a férfiak körében gyakran gyorsabb szellemi hanyatlás tapasztalható a visszavonulás után, mivel a hivatásuk szorosabban meghatározta identitásukat és önértékelésüket. A docens kiemelte, hogy azok az emberek, akik nagymértékben támaszkodnak a munkára az életcél, a napi struktúra és a társas kapcsolatok terén, sokkal megterhelőbb átmenetet élhetnek át.
A korábbi munkakör jellege szintén meghatározó tényező: a túlzottan stresszes vagy fizikailag megterhelő állások elhagyása kifejezetten jótékonyan hat az egészségre. Ezzel szemben a magas szellemi kihívást nyújtó pozíciók feladása védőfaktort vesz el a szervezettől, ami felgyorsíthatja a leépülési folyamatokat.
Emellett az is döntő, hogy a visszavonulás önkéntes döntés eredménye volt-e, vagy kényszerű elbocsátásé. A kutatók szerint a szubjektív jólét alakulása mellett a memóriafunkciók sajátos torzulásai is megfigyelhetők az idősebb generációknál.
Stephanie Leal vizsgálatai során felfigyelt egy furcsa jelenségre: a hagyományos felidézési teszteken gyengébben szereplő nyugdíjasok agyában a hippocampus működése egészen sajátos, kockázatos szűrőt kapcsol be.
