A ShareAmi összehozta a Z generációt és az időseket

A koronavírus-járvány miatt a nyelvszakos egyetemisták nem utazhatnak nyelvet tanulni külföldre, a francia időseket pedig az egyedüllét gyötri a karanténban. A ShareAmi nevű szervezet összehozta őket, hogy segítsenek egymásnak.

Generációk és kultúrák találkozása a ShareAmi segítségével

Elliot Bellman nyelvszakos, brit egyetemista franciaországi tartózkodásának harmadát karanténban kellett eltöltenie. Nem csoda tehát, hogy aggódott, hogyan és kivel gyakorolja a francia beszédet. De a ShareAmi megoldotta a problémáját: a program összehozta a 80-as éveiben járó Mme Tolu-vel, aki egy párizsi idősotthon lakója.

francia idosek brit egyetemistak shareami program
Elliot Bellman Mme Tolu-vel beszélget az interneten / Fotó: Elliot Bellman

„A járvány alatt nem nagyon lehet utazni vagy csak úgy kimenni az utcára és szóba elegyedni az emberekkel. De most már gyakorolhatom a franciát. Mme Tolu-nek nincs családja, így legalább én is segítek a magányát enyhíteni. Mindkettőnk számára előnyös ez a helyzet” – mesélte a 20 esztendős, harmadéves Bellman.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Bellman az a 107 tanuló egyike, aki a ShareAmi program keretében idős francia állampolgárokkal beszélgethet online. Az idős emberek elszigeteltségét enyhítik a nyelvet tanuló fiatalok, akik a szigorú járványügyi intézkedések miatt nem utazhattak Franciaországba, de tanulmányaik miatt mégis el kell valahogyan sajátítaniuk a francia nyelvet.

Mára 6800 diák van a programban

Juliette Neyran, az Oldyssey jótékonysági szervezetnél futó program egyik ötletgazdája elmondta, a lezárások alatt észrevették, hogy Franciaországban az idősek egyre magányosabbak, a külföldi cserediákok pedig nyilvánvaló okokból kifolyólag nem mehetnek a programba.

Az volt az elképzelésünk, hogy enyhítsük az idősek magányát. Ugyanakkor fontosnak tartottuk, hogy valahogy ők is vegyék ki a részüket, ne azt érezzék, hogy rajtuk kell segíteniük másoknak, hanem mindkét fél számára kölcsönösen előnyös kapcsolatot szerettünk volna létrehozni

– mondta Juliette Neyran, az Oldyssey jótékonysági szervezetnél futó program egyik ötletgazdája.

A programot először a Warwicki Egyetem öt nyelvszakos egyetemistájával tesztelték, mára pedig 6800 diák jelentkezett világszerte. A kis csapat kezdetben nem is bírt lépést tartani az igényekkel, de hamarosan bővülnek, és új beszélgetőpárokat hoznak össze. 

Rengeteg a közös téma

„Nagyon izgultam, mert nem nagyon szoktam idős emberekkel beszélgetni, de Mme Tolu-vel nagyon könnyen el lehet csevegni. Fiatal korában sokat utazott, rengeteget beszélgettünk erről – járt Angliában, és sokáig élt Afrikában. Sokat beszélünk a sportról is, mert régen szeretett úszni. Mindig megkérdezi, hogy mivel foglalkozom éppen, én meg elmesélem, hogy mit olvasok, mi volt az órákon, sőt, még politizálunk is” – avatta be a The Guardian újságíróját Bellman, milyen közös témái lehetnek egy Z generációs brit fiatalnak egy nála 60 évvel idősebb francia hölggyel. 

Isabel Cartwright franciát és kínai nyelvet tanul, és két 70-es éveiben járó beszélgetőpartnere is van. Martine a férjével együtt él Marseille-ben, Marie-Christine viszont néhány hónapja egyedül maradt Strasbourg-ban. A lány mindkettőjüket szeretné személyesen is felkeresni a nyáron, ha már mód nyílik rá.

Martine gyakorlatilag az egész világot bejárta. Mindketten elég társaságkedvelők vagyunk, így nagyon jól el lehet vele beszélgetni. Rengeteget tanulunk egymás kultúrájáról. Marie-Christine családja messze lakik, és látom, milyen jól esik neki, hogy beszélgethetünk. A karantén alatt csak a szomszédaival találkozott

– nyilatkozta a másodéves Cartwright. Elmesélte, hogy mindig nehezen ment neki a francia élőbeszéd, de ezeknek a beszélgetéseknek köszönhetően sokkal magabiztosabban szólal már meg. Martine az angoltudása javítása érdekében pedig időközben elkezdett heti rendszerességgel Cartwright édesapjával is beszélgetni. 

„Most már szinte családi kötelék alakult ki közöttünk, sokat jelentünk egymásnak. Franciaországban sokkal szigorúbb korlátozásokat vezettek be, mint Angliában, ezért fontos, hogy valakivel tudjanak társalogni” – tette hozzá Cartwright

A karanténmagány és a személyes kontaktusok hiánya nem csak az idős embereket érinti: a kisgyerekek agyának fejlődését befolyásolja a személyes találkozások hiánya, de gyakorlatilag mindenkit megvisel

 
Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból