Miről szól az eredeti hír?
Néher András tiszás országgyűlési képviselő közérdekű adatigényléssel kérte ki a 2002 és 2010 közötti adatokat, miután nyilvánosságra került az Orbán-kormányok időszakának összesítése. „Közérdekű adatigényléssel éltem az Igazságügyi Minisztérium felé, hogy megérthessük, mennyire volt aktív a titkosszolgálat az Orbán-kormány 16 éve alatt!” – írta. Az ügy az állami intézmények ellenőrizhetőségéről folyó tágabb vitába illeszkedik, amelynek másik oldalát a közhatalmi tisztségek felhatalmazásáról szóló korábbi cikkünk mutatta be.
A közölt adatok szerint a Medgyessy-, Gyurcsány- és Bajnai-kormányok nyolc éve alatt 6040, az Orbán-kormányok idején pedig 18 906 engedély született. Ez évi 755, illetve a képviselő számítása szerint 1181 jóváhagyást jelent. A korábbi adatigénylés dokumentumai szerint 2010 és 2026 áprilisa között mindössze ötvenszer utasították el a szolgálatok kérelmét.
A számok nem bűnüldözési célú lehallgatásokat, hanem nemzetbiztonsági és alkotmányvédelmi célból kért intézkedéseket jelölnek. Nem derül ki belőlük, hogy hány különböző embert érintettek, ugyanaz a célpont hányszor szerepelt, mi indokolta az engedélyeket, vagy milyen eredményt hoztak. Remport Ádám, a TASZ kutatója ezért így fogalmazott: „Gyakorlatilag százszázalékos az engedélyezési arány, ami azt jelenti, hogy a miniszter nem gyakorol valódi kontrollt.” Ez jogvédői értékelés, nem pedig az egyes megfigyelések jogszerűtlenségének bizonyítéka.
A láthatatlan eljárásban az engedélyező függetlensége válik döntővé
Az A per padlásszobai tárgyalásán Josef K. egy zsúfolt, mégis zárt rendszer előtt próbálja megtudni, milyen eljárás folyik ellene. A hivatal működik, szerepei és szabályai vannak, de az érintett nem láthatja, milyen információ alapján döntöttek róla. A jelenet használható része nem Josef K. bűnössége, hanem az ellenőrzés nehézsége: kívülről csak a határozat ténye látszik, a mérlegelés minősége nem.
Kapcsolódó cikk
A magyar szabályozásban az előterjesztésnek tartalmaznia kell a megfigyelés szükségességének indokait, az érintett személyt vagy személyi kört, valamint az intézkedés kezdetét és végét. A Nemzeti Jogszabálytárban olvasható szabályok szerint az igazságügyért felelős miniszter 72 órán belül engedélyez vagy elutasít, az érintettet pedig nem tájékoztatják a megfigyelésről. A mostani adatok ezért elsősorban a döntések gyakoriságát, nem az indoklások megalapozottságát teszik mérhetővé.
Az augusztus 12-én közölt összevetés valódi kérdése így nem pusztán az, miért nőtt 56 százalékkal az éves átlag, hanem az is, hogy az engedélyezési folyamat képes-e kiszűrni a szükségtelen kérelmeket. Az Emberi Jogok Európai Bírósága már a Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben elégtelennek találta a vizsgált magyar rendszer garanciáit, és hangsúlyozta a szigorú szükségességi vizsgálat, valamint a független felügyelet jelentőségét.
Kapcsolódó cikk
Kafka regényében az eljárás átláthatatlansága maga is a hatalom eszköze; a mostani adatsor viszont önmagában csak az engedélyek mennyiségéről beszél. A nyitott kérdéshez további adatok kellenének: hogyan indokolták a növekedést, milyen típusú fenyegetések miatt kértek több engedélyt, és az ötven elutasítás milyen mérlegelési gyakorlatot jelez.
Enélkül a számláló látható, az ellenőrzés tényleges működése azonban továbbra is zárt ajtó mögött marad.