A ContextUs második születésnapi rendezvénye sok izgalmas programot tartogatott. A jó hangulatú est egyik legérdekesebb pontja a független, kulturális online magazinok alapítóinak, főszerkesztőinek kerekasztal-beszélgetése volt. A házigazda és születésnapos webzine alapító-főszerkesztőjével, B. Zetas Péterrel, a meghívott Décsy Eszterrel (NOWmagazin), Áfra Jánossal (KULTer) és Kocsis Andrással (KERET) Deme Felícia, a ContextUs képzőművészeti rovatvezetője beszélgetett.

Az eszmecsere célja sok fontos kérdés megvitatása volt, többek között az, hogy a független, kulturális platformok hogyan tudnak működni ma Magyarországon anyagi erőforrások hiányában. Önszerveződően, alulról építkező módon, önkéntesekre támaszkodva – foglalta össze Búza Blanka, a ContextUs olvasószerkesztője a beszélgetés felvezetésében.

 „Mentünk az érzéseink után!”

Adja magát a kérdés, hogy pénz nélkül, egy olyan országban, ahol kultúrából szinte csak éhen halni lehet, mégis mi indít valakit arra, hogy önerőből kulturális webzine alapítására adja a fejét. Kell hozzá egy jó nagy adag elszántság, makacsság, hogy ne torpanj meg, és ne add fel az n+1-dik nehézségnél se. Andrisék annak idején forró fejjel vágtak bele a KERET blog alapításába, és akkor még fogalmuk sem volt arról, hogy mit csinálnak: „Mentünk az érzéseink után!” – fogalmazott az alapító. 

Jól jön persze az a világmegváltó gondolat is, hogy valami fontosat létrehozz, segíts számodra értékes embereket felkarolni, fontos alkotásokat megmutatni. Kell a kitartás, hogy folyamatosan platformot biztosíts a még nem ismert művészeknek a bemutatkozásra. A beszélgetés résztvevői tehát „egyfajta kultúrmissziót teljesítenek”, ahogy azt Eszter megfogalmazta.

A kultwebzine-ok főszerkesztői jó érzékkel felismerték azt is, hogy megszűntek, ellehetetlenültek azok a felületek, ahol a tehetségek bemutatkozhatnának. Ez plusz löketet adott a saját platform megalapításához. János mesélt arról, hogy mindenképpen szeretett volna teret biztosítani a korábban a megszűnt lapokba író szerzőknek, és így indult annak idején a KULTer. Andris pedig azt tapasztalta, hogy egyre több olyan hazai zenekar van, akik nemzetközi platformokon is megállnák a helyüket, még sincsenek idehaza megfelelően reprezentálva a médiában, mert nincsenek olyan fórumok, amelyek erről tudósítanának.

Látni kell azt is, hogy e létrejövő kulturális felületek egymásra is hatással voltak. A ContextUs például a „KULTer-iskolából” származtatja magát, ahonnan egyébként Cili, a moderátor is indult anno cikkíróként. Peti korábban szintén János csapatát erősítette. Később aztán megfogalmazódott benne az igény, hogy a kulturális és közéleti szféra legtöbb szeletét egyetlen platformon fedje le, méghozzá a saját elképzelése szerint. „A magam feje után akartam menni én is, mint Andris” – mondta. A ContextUs alapítójaként nem csak a tartalom, hanem a forma tekintetében is határozott véleménye volt:

Akartam egy új, nagyon jó dolgot csinálni, emellett pedig mindezt egy igazán szép és trendérzékeny felületen

– mondta.

Tetovált lányok hiányos öltözetben

Na, ez nem feltétlenül kell egy kulturális webzine megalapításához. Arra azonban kitűnő példa, hogy a kezdetben jónak tűnő rovatok végül hogyan tűnnek el a bölcs belátás süllyesztőjében. Hiszen amikor az alapítók sokszor forró fejjel vágnak bele egy új lap létrehozásába, vannak olyan rovatok, amelyek végül nem állják ki az idő próbáját. Eszter példaként éppen az alcímben szereplőt említette, még a legelső időkből.

Ma már inkább magától formálódik, hogy melyek azok a rovatok, amelyek gyakrabban frissülnek vagy éppen szorulnak háttérbe, a kulturális trendek alakulásának megfelelően

– tette hozzá.

A KULTernél ilyen volt a Kultbulvár rovat, amit aztán a szerkesztőség leszavazott. Ma a KULTer az irodalmi szcénában az érdemi elemzést és valódi, hosszabb reflexiót tartalmazó szövegeket kínálja olvasóinak. A KERETnél könnyen vágnak bele új dolgokba és könnyen el is engedik azt a kezdeményezést, amiről hamar kiderül, hogy nem válik be.

Alapvetően nem vagyok a régmúlt elfuserált ötletein kesergő típus

– mondta Kocsis Andris, a KERET alapítója.

Az Unikornis-futtató rovattal együtt hamar belátták, hogy A Szürke ötven árnyalatát nem feltétlenül nekik kell elemezniük. A ContextUsnál a roma kultúrával foglalkozó egykori Máro nem szűnt meg, hanem átalakult: ma az ezzel kapcsolatos cikkeknek a közélet rovat keretein belül találták meg a helyét.

Elbír a hazai piac ennyi kulturális webzine-t?

A főszerkesztők folyamatos figyelemmel kísérik egymás működését, ami szükségszerű is, hiszen Magyarország kis ország, és a kulturális szcéna sem éppen kiterjedt. Noha konkurenciáról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk ezen a pici piacon, mert nem folyik véres harc a hirdetőkért, azért az egy izgalmas téma, hogy profiljaik között bizony vannak átfedések.

A NOW húzóága például egyértelműen a zene, és ezt, valamint a dizájnt tekintve mutat átfedést más platformokkal. Így kapásból a KERET bloggal, ami kizárólag zenével foglalkozik, és csak független, Budapesten tevékenykedő, magyar zenekarokra fókuszál, miközben egyfajta integrált tehetséggondozást is megvalósít. Eszter ezért hozzáteszi:

Szeretek úgy gondolni a NOW-ra, mint egy általános kulturális magazinra, hiszen a zenén és kulton kívül irodalommal, utazással, gasztronómiával is foglalkozik.

A KULTer alapításakor újszerűnek tűnt, hogy az irodalom mellett könnyűzenével és médiajelenségekkel is foglalkozott. Ez utóbbi azóta megkopott, míg a Litkult vagy a Vizuálkult rovat aktivitása erősödött. A szépirodalmi vonal bővítését jelentette, amikor a lap elkezdett tárcákat is közölni a versek és regényrészletek mellett. Ezen kívül világirodalmi darabok bemutatása is kiemelt szerephez jut. János megfogalmazása szerint: „Profilunkat leginkább a szerzők és szerkesztők alakítják.” Sok, később szépirodalmat rendszeresen publikáló szerző a KULTer-műhelyből indult.

Ami a ContextUst, megkülönbözteti a többi webzine-tól, hogy a marketingre nagy hangsúlyt fektetnek. Az olvasottság visszamérését, annak elemzését kulcsfontosságúnak tartják. A lapnál állandó tartalomszerkesztő gyártja a cikkeket, biztosítva ezzel a folyamatos kontenteket. Náluk is van műhelymunka, és Peti hétéves újságírói tapasztalattal a háta mögött igyekszik folyamatos szakmai támogatást nyújtani a cikkíróknak.

Az alapító személyisége nagyban befolyásolja a lap arculatát, működését. Peti hozta magával a benne erősen meglévő versenyszellemet, emiatt a blog keretei közül tudatosan akar kilépni. A fejlődést azért is tartja fontosnak, mert hosszú távon megélhetést akar biztosítani a szerzőinek.

Mindegyik webzine értékteremtő, és mindben van valami olyasmi, ami a többitől megkülönbözteti. „Mindhárom projekt nagyon értékes és izgalmas a maga módján” – foglalta össze János, amikor a többiek munkásságát méltatta.

A politikát viszik, mint a cukrot

Örök dilemma, hogy kell-e, és ha igen, milyen módon és mértékben közéleti eseményekkel foglalkoznia egy kulturális magazinnak. Abban a főszerkesztők mindannyian egyetértenek, hogy az aktuálpolitikát kerülni kell. A NOWmagazin és a KERET emellett markánsan távol tartja magát a közéleti, politikai témáktól. Andris ugyanakkor az olvasóikkal szembeni felelősségének tartja, hogy egy számára fontos ügyben véleményt formáljon. Nem mindig könnyű megállapítani, hogy meddig beszélhetünk tisztán kulturális hírről, és hol kezdődik a közélet.

Sokszor egy adott cikk beválogatása, egy-egy téma kiválasztása már önmagában egy politikai tett

– mondja János.

Peti ebben a kérdésben is eltérő állásponton van a többiekétől. A ContextUsnál ugyanis van közéleti rovat, mert a főszerkesztő elengedhetetlennek tartja, hogy bizonyos ügyek mellett módon kiálljon. Marketing szempontból is fontos, mert statisztikája szerint a Közélet rovat cikkeit „viszik, mint a cukrot”. 

Akik a jég hátán is megélnek

Az alapítás tehát a webzine-ok mindegyikénél önerőből történt. Ami szintén közös bennük, hogy mindannyian zéró költségvetésből gazdálkodnak. Értem én, hogy ilyet csak szerelemből, teljes elkötelezettséggel vagy éppen őrültségből tesz az ember, de azért felvetődik a kérdés: mégis hogy csinálják?

Kézenfekvőnek tűnik az állami támogatás és/vagy hirdetések igénybevétele. Ebben a kérdésben azonban már erősen eltérőek az álláspontok. Egyesek, mint például a KERET  és a KULTer korábbi rossz tapasztalatuk okán, egyáltalán nem gondolkodnak állami támogatásban. Az NKA az elszámolási/folyósítási sajátosságai miatt egyébként sem alkalmas folyamatos finanszírozásra. Maradnak az ügyes megoldások: kinél a barterezés, kinél a közösségi finanszírozás, a különböző bulik, események szervezése vagy éppen a fizetett tartalmak.

A NOWmagazinnál a hirdetési felületek értékesítésére nincs kapacitás, de nem is tartják fontosnak. Andris a kreatív, okos, piaci hirdetésekben látja a lehetőséget. Hirdetőkkel inkább egy-egy program vagy esemény kapcsán dolgoznak együtt valamilyen projekt keretében.

A ContextUs ebben a vonatkozásban is külön utas. Peti főszerkesztőként nagyon fontosnak tartja, hogy honorálni tudja azokat a cikkíróikat, akik sokat és nagyon magas színvonalon dolgoznak nekik. Párjával, Blankával már egy éve azért dolgoznak Londonban, hogy a saját fizetésükből finanszírozhassák a lap működését, és fizethessék meg a tartalomszerkesztőt.

Voltaképpen a saját életünket tettük fel a ContextUsra

– vallja be Peti. Éppen ezért, amint cégként bejegyzésre kerül a lap, nagyobb energiát fordítanak hirdetők szerzésére.

A nagy médiumok szerkesztőségében külön sales csapat foglalkozik a hirdetéssel, vagy külső sales house-t bíznak meg vele. A jóval kevésbé látogatott weblapoknak más utat kell választaniuk, ha hirdetőket akarnak. Andris ezért felveti, hogy érdemes lenne összefogni a kisebb platformokkal, és létrehozni egy olyan sales house-t, amelyik csak a független portálok hirdetőkkel való összekötésére áll rá.

Miért jó cikkírónak lenni egy független kultwebzine-nál?

A zéró büdzséből nyilván nem futja a cikkírók munkájának honorálására. A ContextUsról megtudtuk, hogy főszerkesztője olyan vállalatban gondolkodik, amelyik jól működő sales rendszert üzemeltet, és a szerzői számára hosszú távú megélhetést biztosít. De vajon a többiek mit gondolnak erről? És nem okoz-e gondot a cikkírók beszerzése, illetve megtartása?

A többi főszerkesztő többé-kevésbé abban egyetértett, hogy fontos lenne, ha cikkíróikat meg tudnák fizetni. A NOW, a KERET és a KULTer szerint azonban az eleve meglévő lelkesedés az anyagi honorálástól nem lesz nagyobb. Ezeket az oldalakat főként olyanok írják és szerkesztik, akik önkifejezési módot keresnek maguknak, és próbálgatják magukat különböző műfajokban. Eszter egész sarkosan így fogalmazott:

Nem hiszek abban, hogy egy kulturális magazinnál a pénz igazi motivációs tényező tud lenni.

Felmerül az is, hogy a szerzőket nem csak pénzzel lehet honorálni, hanem koncert- vagy fesztiválbelépőkkel. Egy kulturális lapnál dolgozni remek lehetőség tud lenni a kapcsolatépítésre, állásszerzésre, különböző emberek megismerésére, tapasztalatszerzésre. „Ha nem alapítom meg hat évvel ezelőtt a KERET blogot – magyarázta Andris –, akkor ma nem az lennék, aki vagyok. Nagyon sok lehetőséget adott ez nekem, és rengeteg dolgot ezen keresztül tudtam elérni.”

5 év múlva, veletek, ugyanitt?

Cili záró kérdése az volt, hogy a főszerkesztők hogyan látják magukat 5 év múlva.  János erre tréfásan megjegyezte, hogy reméli, addigra lesz valaki, aki helyette viszi tovább a KULTert, és nagyon lelkes, precíz és elhivatott lesz.

Eszter így fogalmazott:

Szeretném, ha ugyanilyen dinamikusan fejlődne tovább a magazin, mint eddig. Szeretnék továbbra is főszerkesztője lenni, és cikkeket is írni. Ugyanakkor egyre inkább abban gondolkodunk, hogy egy brandet építsünk fel, és kollektívát alakítsunk ki, ahol azzal foglalkozunk, amivel szeretünk. 

Andris elmondta, hogy ezt az egész projektet szeretné jobban leválasztani a saját személyéről. Majd hozzá tette: „Azt szeretném, hogy fejlődjön, gyarapodjon a KERET, maradjon meg a brand, amihez úgy érezzék az emberek, hogy jó dolog csatlakozni. Számomra a legnagyobb büszkeség és fizetség, amikor azt mondják nekem egyes zenekarok, hogy nekem és a KERETnek köszönhetik, hogy léteznek, és tevékenykedhetnek.”

Log into Facebook | Facebook

Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.

Peti öt év múlva úgy képzeli el a ContextUst, hogy addigra már bejegyzett cégként fog működni, és lesz saját irodája. Fontosnak tartja a face-to-face kapcsolatot a szerzőkkel és szerkesztőkkel, ami jelenleg a londoni tartózkodásuk miatt sajnos nem lehetséges. Szeretne a korábbi Rombusz Műhelyhez hasonló programokat is szervezni. A legfontosabbnak tartja, hogy kialakuljon a brand, aminek mentén aztán tovább lehet építkezni. Majd így zárta a kört és a beszélgetést a szülinapos webzine főszerkesztője: „Nagyon sok álmom van.”