Rácz Laura Rebecca

Rácz Laura Rebecca

Rácz Laura Rebecca

Rácz Laura Rebecca

Frida Kahlo: „Én nem az álmaimat, hanem a valóságomat festem meg”

Nagyon sokan szinte lélegzetvisszafojtva vártuk már ezt a pillanatot. Az érintett múzeumok közel több éves megfeszített munkája és valószínűleg nem kis diplomáciai ügyesség kellett ahhoz, hogy végre megnyíljon a Frida Kahlo-kiállítás Budapesten. A róla szóló életrajzi könyv, a művészeti albumok, színpadi adaptációk, de még inkább az a bizonyos film Salma Hayek főszereplésével mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az emberekben valamilyen kép alakuljon ki a mexikói festőnőről. És ahogyan az már lenni szokott, sokszor anélkül, hogy a festményeit valaha is látták volna élőben. De a budapesti tárlaton vajon megismerjük-e az „igazi” Fridát?

Genezis: Beszélnünk kell az ország szégyenéről!

Hogyan írjak egy filmről, ami nem tetszett, de szeretném, ha minél többen megnéznék? Ez járt a fejemben azóta, hogy láttam Bogdán Árpád Genezis című alkotását. Nagy várakozással ültem be a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál sajtóvetítésére, de a bemutató végére rendesen zavarba jöttem.

Viszontlátásra odafönt: A háborúban utolsónak meghalni annál is ostobább, mint elsőnek

Hőseink is igyekeznek túlélni az első világháború végnapjait az észak-afrikai hadszíntéren. Már a németeknek sem fűlik a foga a harc folytatásához. A francia főhadnagy, Pradelle is a katonai műveletek szüneteltetésére kap parancsot. Ám ő ezzel mit sem törődve, kitüntetés reményében, egy teljesen értelmetlen rohamra kényszeríti végsőkig elgyötört csapatát.

Can you come without touching?

Ez a kérdés konkrétan elhangzik a Trafóban a Finn Nemzeti Színház bemutatja: Just filming című előadáson.  Nem, nem pornó darabról van szó! Noha a meztelenkedés, az intim kapcsolódás és a testbeszéd különböző megnyilvánulási formái meghatározóak a produkcióban. 

Nem lehet nem belezúgni a Fiúkba!

Március 18-án láthatta a közönség a Trafóban – a tájékoztató szerint, sajnos, utoljára – a Compagnie Pál Frenák Fiúk című előadását. Nagy hatást tett rám a dara.

Ghostpoet: Senki sem szereti, ha versmondás közben zavarják

Főleg egy hiú művészember tűri ezt nehezen, aki hét év után most februárban tért vissza Magyarországra, hogy bemutassa Dark Days & Canapés című lemezét az A38-on. Itt történt, hogy Obaro Ejimiwe, azaz színpadi nevén Ghostpoet, fél óra után hátra zavarta az első sorban folyamatosan, angolul dumáló lányokból álló harsány társaságot. Miután többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyták abba a beszélgetést, a szellemköltő letette a mikrofont és zenésztársaival együtt elhagyta a színpadot.

Minden nő ilyen szerelemre vágyik? Kétéltű szörnyet Valentin-napra!

Melyik nő ne ábrándozott volna már egy olyan férfiről, aki olyannak lát bennünket, amilyenek vagyunk, és úgy fogad el, ahogy vagyunk?! A bibi csak az, hogy ilyen férfi nincs. Még Guillermo del Toro legújabb filmjében, A víz érintésében (The Shape of Water) sem, amelynek magyarországi bemutatója – minő véletlen, de éppen Valentin-napra esett.

Frida Kahlo: „Én nem az álmaimat, hanem a valóságomat festem meg”

Nagyon sokan szinte lélegzetvisszafojtva vártuk már ezt a pillanatot. Az érintett múzeumok közel több éves megfeszített munkája és valószínűleg nem kis diplomáciai ügyesség kellett ahhoz, hogy végre megnyíljon a Frida Kahlo-kiállítás Budapesten. A róla szóló életrajzi könyv, a művészeti albumok, színpadi adaptációk, de még inkább az a bizonyos film Salma Hayek főszereplésével mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy az emberekben valamilyen kép alakuljon ki a mexikói festőnőről. És ahogyan az már lenni szokott, sokszor anélkül, hogy a festményeit valaha is látták volna élőben. De a budapesti tárlaton vajon megismerjük-e az „igazi” Fridát?

Genezis: Beszélnünk kell az ország szégyenéről!

Hogyan írjak egy filmről, ami nem tetszett, de szeretném, ha minél többen megnéznék? Ez járt a fejemben azóta, hogy láttam Bogdán Árpád Genezis című alkotását. Nagy várakozással ültem be a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál sajtóvetítésére, de a bemutató végére rendesen zavarba jöttem.

Viszontlátásra odafönt: A háborúban utolsónak meghalni annál is ostobább, mint elsőnek

Hőseink is igyekeznek túlélni az első világháború végnapjait az észak-afrikai hadszíntéren. Már a németeknek sem fűlik a foga a harc folytatásához. A francia főhadnagy, Pradelle is a katonai műveletek szüneteltetésére kap parancsot. Ám ő ezzel mit sem törődve, kitüntetés reményében, egy teljesen értelmetlen rohamra kényszeríti végsőkig elgyötört csapatát.

Can you come without touching?

Ez a kérdés konkrétan elhangzik a Trafóban a Finn Nemzeti Színház bemutatja: Just filming című előadáson.  Nem, nem pornó darabról van szó! Noha a meztelenkedés, az intim kapcsolódás és a testbeszéd különböző megnyilvánulási formái meghatározóak a produkcióban. 

Nem lehet nem belezúgni a Fiúkba!

Március 18-án láthatta a közönség a Trafóban – a tájékoztató szerint, sajnos, utoljára – a Compagnie Pál Frenák Fiúk című előadását. Nagy hatást tett rám a dara.

Ghostpoet: Senki sem szereti, ha versmondás közben zavarják

Főleg egy hiú művészember tűri ezt nehezen, aki hét év után most februárban tért vissza Magyarországra, hogy bemutassa Dark Days & Canapés című lemezét az A38-on. Itt történt, hogy Obaro Ejimiwe, azaz színpadi nevén Ghostpoet, fél óra után hátra zavarta az első sorban folyamatosan, angolul dumáló lányokból álló harsány társaságot. Miután többszöri figyelmeztetés ellenére sem hagyták abba a beszélgetést, a szellemköltő letette a mikrofont és zenésztársaival együtt elhagyta a színpadot.

Minden nő ilyen szerelemre vágyik? Kétéltű szörnyet Valentin-napra!

Melyik nő ne ábrándozott volna már egy olyan férfiről, aki olyannak lát bennünket, amilyenek vagyunk, és úgy fogad el, ahogy vagyunk?! A bibi csak az, hogy ilyen férfi nincs. Még Guillermo del Toro legújabb filmjében, A víz érintésében (The Shape of Water) sem, amelynek magyarországi bemutatója – minő véletlen, de éppen Valentin-napra esett.

A szerk. ajánlása