Yorgos Lanthimos a homáros és szent szarvasos dolgozata után ezúttal egy kosztümös filmben ránt be a lélek mélységeibe és tárja fel a kapcsolati dinamikák működését. A kedvenc a hatalom akarását állítja középpontjába. Teszi ezt szellemesen, végtelenül szórakoztató és szókimondó stílusban, szemet gyönyörködtető, pompás díszletek között.  Az eredmény egy buja-barokkos-beteges hatalompornó.

Veszedelmes női viszonyok

Hirdetés

Ezt a kritikát azzal akartam kezdeni, hogy Yorgos Lanthimos A kedvenc című legújabb filmjében a hatalom működésének női oldalát mutatja be. Aztán arra gondoltam, ez így pontatlan: nincs női és férfi oldal, csak emberi van. Így Lanthimos ugyan nem találta fel a melegvizet, annyiban mégis unikális, hogy filmjében a hatalom gépezetét ezúttal nők működtetik. Nem is akárhogy!

A 18. század elején az angol király(nő)i udvarban járunk.

Ebben a világban a férfiaknak kevésbé dicső, sőt, alárendelt leosztás jut.

Nézzük csak! Leváltott miniszterelnök, manipulációval házasságra rávett, kielégítetlen férj, magára hagyott hadvezér, rúzsos-rizsporos ripacs – íme pár, a férfiaknak szánt szerepekből. De említhetném a gyümölccsel célbadobált, pohos testű, meztelen ficsúrt is.

Utóbbi jelenetben egyébként Peter Greenaway képi világa köszön vissza A rajzoló szerződéséből. Nem véletlenül: a brit zseni barokkos, bizarr, képzőművészeti alkotásokat idéző képekben elmesélt filmje biztosan hatással volt a görög rendezőre. Greenaway – szexualitással átitatott – klasszikusa is az angol arisztokrácia egzaltált világában játszódik, és hasonlóan nincs róla túl jó véleménye.

Olivia Colman / Jelenet a filmből / Fotó: Fórum Hungary

Lanthimos filmjében a hölgyszakaszt a folyton betegeskedő, együgyű Anna királynő (Olivia Colman) képviseli, aki egyszerre kelt megvetést és szánalmat a nézőben. Szívünk szerint hol hangosan kiröhögnénk, hol megráznánk, hogy térjen már észhez, hol pedig a kezünkbe kapva babusgatnánk. A sok érzés közül nálam pont azt nem váltotta ki, hogy ágyba bújjak vele.

Kegyencnői viszont kezüket-lábukat törik a figyelméért és a vele elhálható éjszakákért.

Erről még később!

Lady Marlborough (Rachel Weisz) a királynő bizalmasa, egyben ágyasa. Libidója egyértelműen az államügyekben van. Fantáziáját sokkal inkább Anglia sorsa és a Franciahon ellen viselendő háború forszírozása szállta meg, semmint férje és őfelsége iránti szeretete. Szépen igazgatja az ország sorsát a királynő uszályának takarásában.

Mi az egyéni szabadság ára? Sebastian Lelio leszbikus filmje a határokat feszegeti

Romit (Rachel Weisz) apja temetésére érkezik haza Londonba. Találkozik gyerekkori barátaival, Doviddal (Alessandro Nivola) és Estivel (Rachel McAdams). A film hármuk történetére fókuszál. – mondja Lelio a filmről. A rendező ragaszkodott ahhoz, hogy az ortodox zsidó közösséget ne ellenségként állítsa be, elmondása szerint az túl egyszerű lett volna.

Ebbe az idillinek nevezhető felállásba rondít bele Lady Marlborough egykor szebb napokat látott, elszegényedett kuzinja, Abigail (Emma Stone). Egy jobb élet reményében érkezik a palotába, és jó orrának köszönhetően hamar kiszagolja, merre érdemes helyezkedni.

Szerelemben és háborúban mindent szabad

Lanthimos A kedvencben e nők hatalmi játszadozásain kalauzolja végig a nézőt. Ebben az egyszer fent, egyszer lent libikókában amúgy az a szép, hogy mindenki manipulál mindenkit.

Emma Stone és Rachel Weisz / Jelenet a filmből / Fotó.: Yorgos Lanthimos / Twentieth Century Fox Film Corporation

Nem csak Anglia áll háborúban Franciaországgal, de Lady Marlborough és Abigail is egymással – a királynő kegyeiért. Lanthimos megmutatja, hogy ugyanaz a három „p” uralja a nők hatalmi játszmáit is. Mivel a filmben is kimondják, én sem szemérmeskedem: pina, pénz, pozíció. Mi sem szemlélteti ezt jobban, mint az alábbi mondat:

Imádom, amikor a nyelvét belém dugja  

– mondja a királynő megindokolva azt a döntését, hogy miért nem rúgja ki nyilvánvalóan hazug és manipulatív aktuális kedvencét.

Kegyencek kegyetlenkedései váltják egymást, intrika követ intrikát. Hőseink mindent bevetnek: testi, lelki, mentális gyötréstől és büntetőjogi kategóriába eső eszközöktől sem riadnak vissza céljaik elérése érdekében.

Rachel Weisz és Olivia Colman / Jelenet a filmből / Fotó: Fórum Hungary

A hatalommal kéz a kézben járó szexualitás pedig nem csak a szemrebbenés nélkül kimondott szavak szintjén, hanem az erős atmoszférateremtő képekben is megjelenik.

A leginkább szenvtelen tárgyilagossággal megmutatott jelenetek azonban nem felkavaróak, sokkal inkább a helyzetkomikumot szolgálják.

Utóbbiból egyébként nincs hiány a filmben! Ilyen a romantikusnak cseppet sem nevezhető nászéjszaka, a királynő falási és hányási rohamai vagy Abigail beszervezésének kísérletei. Említhetném a nyulakkal való játszadozást vagy akár az unatkozó arisztokrácia szórakoztatására kitalált kacsafuttatási jelenetet is.

Isten óvja… a nyulakat!

Felmerül a kérdés, hogy a hatalmi csatározásokból végül ki kerül ki győztesen. Egyértelmű válasz nehezen adható. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a sajátos világlátású Lanthimos-szal van dolgunk!

Egy szent szarvas meggyilkolása: A burzsoázia diszkrét bűnhődése – Kritika

A rendező nemzetközileg a nagy port kavart Kutyafoggal ( Kynodontas, Yorgos Lanthimos, 2009) lett ismert. Legutóbbi filmjében, A homárban ( The Lobster, Yorgos Lanthimos, 2015) már olyan nagy hollywoodi színészekkel dolgozott együtt, mint Rachel Weisz, John C. Reilly, Lea Seydoux vagy legújabb alkotásában is főszerepet kapó Colin Farrell.

Így nem csak a befejezésnek, de az egész cselekményvezetésnek megvan a maga fura fílingje. Abszurd, helyenként beteges humor lengi körbe A kedvencet. A nők a csúcsra juttatás helyett ugyanis inkább a sírba viszik egymást.

Mindeközben nagyszerű színészi alakításokat látunk. Ez a film egyik legnagyobb erénye. Olivia Colman méltán kapta meg a legjobb színésznőnek járó Oscar-díjat.

Olivia Colman / Jelenet a filmből / Fotó: Fórum Hungary

Az őrület, a testi-lelki betegségek, a szeretetéhség és a visszataszító személyiség valamennyi árnyalatát hitelesen festi meg játékával.

Élvezet nézni minden megmozdulását.

Emma Stone pedig simán megérdemelte volna a legjobb mellékszereplőnek járó szobrocskát.

A legösszetettebb személyiség az övé. Stone karaktere járja be a legnagyobb utat, amit jóindulattal is legfeljebb sajátos jellemfejlődésnek lehet nevezni.

Emma Stone / Jelenet a filmből / Fotó: Fórum Hungary

A kezdetben kedves, csupaszív „állatvédő” lány a hatalom ösvényére lépve galambokat halomra ölő és nyuszikat adjusztáló fenevaddá válik.

Riválisa, Rachel Weisz meggyőzően hozza a látszatra is számító, kíméletlen, rideg perszónát.

Legerősebb fegyvere ellentmondást nem tűrő magabiztossága.

Frontális támadás az érzékszervek ellen

A néző nem tudja eldönteni, mikor lát igaz és önzetlen gesztusokat és mikor mímelt érzelmeket. Mint ahogyan azt is nehéz megítélni, Lady Marlborough részéről van-e őszinte szexuális érdeklődés a királyné iránt.

Emma Stone és Olivia Colman / Jelenet a filmből / Fotó: Fórum Hungary

És vajon Abigail időnként tényleg megsajnálja Annát vagy a jócselekedet is csak taktikai húzás a részéről? Attól függően, hogy éppen milyen szemszögből látjuk a történéseket, mindig változik a dolgok érzékelése.

Eszerint görbül meg a valóság, mint ahogyan a tér is – a zseniálisan alkalmazott halszemoptikának köszönhetően.

Isten áldja Robbie Ryan kameráját!

És igen, A kedvenc másik erőssége éppen az operatőri munka és az a szemet gyönyörködtető látványvilág, ami két órán keresztül elénk tárul. A film igazán elkényezteti az érzékszerveinket! A pompás ruhák és frizurák, a hol sötétbe boruló, hol napfényes szobabelsők, folyosók, báltermek, cselédszobák, titkos zugok, mind-mind lenyűgözően adják vissza a hatalom bugyrainak atmoszféráját.

Rachel Weisz és Olivia Colman / Jelenet a filmből / Fotó: Fórum Hungary

Ez – kiegészülve a korszakra jellemző, túlcsorduló barokk muzsikával – hozza azt az audiovizuális orgiát, ami miatt sokáig elnéznénk a filmet.

Alapvetően nem lehet panasz a forgatókönyvre sem, ami azonban egyetlen helyen mégis megbicsaklik: érthetetlen, Lady Marlborough miért hallgatja el a királynő előtt, hogy megmérgezték.

Ezzel meg tudná fordítani Fortuna kerekét, mégsem így tesz, pedig a következményekkel tisztában lehet.

Zárásképpen muszáj kitérnem a férfi szereplőkre is, hiszen nem lenne fair a részemről, ha róluk nem írnék. Csakúgy, mint Colman, Stone és Weisz esetében, a férfi színészekről is csak a legjobbat tudom mondani. Mind zseniálisan formálják meg sokszor nevetség tárgyává tett karaktereiket.

Jelenet a filmből / Fotó: Fórum Hungary

Közülük is kiemelkedik Lady Marlborough férfi riválisa, Robert Harley szerepében Nicholas Hoult, akit a teljesen más műfajú Eleven testekben nyújtott alakítása miatt sok évvel ezelőtt már a szívembe zártam. Hoult olyan elképesztő iróniával ábrázolja a visszataszító jellemű ellenzéki politikust, hogy a spanyolfal adja a másikat.  De emlékezetes Joe Alwyn a pórul járt férj és James Smith Godolphin szerepében is.

Hirdetés
ÉRTÉKELÉS
Rendezői kreativitás
9
Gondolati tartalom
10
Sztori
9
Színészi teljesítmény
10
Operatőri munka
10
Zene
10
Esztétikai minőség
10
Forgatókönyv
8