Filmkritika

A nagyfater tényleg elszabadul: A legfehérebb nap

Hosszan kitartott snittek. Lassan csordogáló cselekmény. Sivár, nyomasztó atmoszféra. A legfehérebb nap a nézőt igénybe vevő filmek közé tartozik. A slusszpoén miatt azonban érdemes végigülni.

Az angol királynőt is a bizonyos három „p” mozgatja – A kedvenc

Yorgos Lanthimos ezúttal egy kosztümös filmben ránt be a lélek mélységeibe és tárja fel a kapcsolati dinamikák működését. Teszi ezt szellemesen, végtelenül szórakoztató és szókimondó stílusban, szemet gyönyörködtető, pompás díszletek között.  Az eredmény egy buja-barokkos-beteges hatalompornó.

Szadomazomese a Lidón

Kasvinszki Attila olyat mutat a Paraziták a Paradicsombannal, amit magyar film még nem igazán mert.

Genezis: Beszélnünk kell az ország szégyenéről!

Hogyan írjak egy filmről, ami nem tetszett, de szeretném, ha minél többen megnéznék? Ez járt a fejemben azóta, hogy láttam Bogdán Árpád Genezis című alkotását. Nagy várakozással ültem be a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál sajtóvetítésére, de a bemutató végére rendesen zavarba jöttem.

Viszontlátásra odafönt: A háborúban utolsónak meghalni annál is ostobább, mint elsőnek

Hőseink is igyekeznek túlélni az első világháború végnapjait az észak-afrikai hadszíntéren. Már a németeknek sem fűlik a foga a harc folytatásához. A francia főhadnagy, Pradelle is a katonai műveletek szüneteltetésére kap parancsot. Ám ő ezzel mit sem törődve, kitüntetés reményében, egy teljesen értelmetlen rohamra kényszeríti végsőkig elgyötört csapatát.

Minden nő ilyen szerelemre vágyik? Kétéltű szörnyet Valentin-napra!

Melyik nő ne ábrándozott volna már egy olyan férfiről, aki olyannak lát bennünket, amilyenek vagyunk, és úgy fogad el, ahogy vagyunk?! A bibi csak az, hogy ilyen férfi nincs. Még Guillermo del Toro legújabb filmjében, A víz érintésében (The Shape of Water) sem, amelynek magyarországi bemutatója – minő véletlen, de éppen Valentin-napra esett.