A liverpooli The Time We Call Our Own fotókiállítás a társadalmi normákkal szembemenő szubkultúrák szórakozási szokásait térképezi fel.
Bepillantás a szubkultúrák partivilágába
Arról nagyjából van elképzelésünk, milyen egy átlagos szórakozóhelyen vagy a budapesti bulinegyedben zajló buli. Bár a koronavírus-járvány nehéz helyzetbe hozta a szórakozóhelyeket, a legendás berlini intézmény is kénytelen volt ideiglenesen bezárni a Covid-veszély miatt. Ám aki szeretett volna, virtuális módon még öltáncban is részesülhetett. Két éve már a kívülállók is tudhatják, mi történik egy szexszigeten. Most pedig azok is bepillantást nyerhetnek az egyes szubkultúrák partijaiba, akik nem tartoznak ezekhez a helyi kis közösségekhez. Közös pontok azonban a globális mainstream tagjaival is fellelhetők.
A nemrég megnyitott liverpooli kiállítás, a The Time We Call Our Own (Az idő, amit a sajátunknak mondunk) azt vallja, hogy minden város lelkét a benne zajló éjszakai élet jelenti. Így az Open Eye Galéria számos olyan bulifotót mutat be Mexikótól Litvániáig, a ’80-as évektől napjainkig, amelyek a találkozás és a bulizás élményét ragadják meg, írja a Dazed.
Alina van Ryzin fotós gender-identitásának felvállalás-története
A hét történelmi Sister Colleges-ből, azaz az Egyesült Államok észak-keleti részén található, nők számára alapított elit felsőoktatási intézményből mára csupán ötben képeznek kizárólag nőket. Ide tartozik a Philadelphia környékén csodálatos környezetben elterülő Bryn Mawr College is. A neogótikus stílusban épült kampuszt 1885-ben alapították, majd a magas rangú kvéker intézmény 1894-1922 között, a második dékán, M.
„A jobboldali populizmus térnyerésével a kiállításunk célja, hogy feltárja a bemutatásra érdemes, szorosan összetartó, alternatív közösségeket, hogy bepillanthassunk azon társadalmi rétegek életébe, amelyek kitartóan ellenszegülnek a normáknak. Az éjszakai szórakozóhelyekből kiindulva a közösségi lét új formáit ismerhetjük meg. Még talán közös pontokat is felismerhetünk a valóságtól való menekülésben, amiket aztán felhasználhatunk az ébren töltött létünk során a mindennapos rutinjaink elleni küzdelmünkben” – olvasható az esemény sajtóközleményében.
Virtuális partizás után a valóságban is látogatható a kiállítás
A fotókiállítást eredetileg áprilisban tartották volna, ám a koronavírus közbeszólt. Így Adam Murray kurátor két részre bontotta az eseményt. Először egy virtuális kiállítás vette kezdetét, amely során hetente közvetítettek tartalmakat az interneten csetelési lehetőség és különféle lejátszási listák megosztása mellett.
https://www.instagram.com/p/CEHlQ7CFZav/
Szeptember 3-án pedig végre megnyílt a személyesen megtekinthető tárlat. Ezen, többek között Dustin Thierry fotós a karib-térségből származó fekete hollandiai közösségről, azon belül is főleg az LGBTQ+ tagokról készített képei is megtekinthetőek. Tobias Zielony a kijevi underground queer- és techno-szcénát fotózta, Oliver Sieber pedig a Japánban és Európában térképezte fel a bulikultúrát.
Laura Fuchs, New York-i fotós: „Mindenki mosolyogjon a maszk alatt is!”
A koronavírus-járvány egyik legnagyobb gócpontja New York városában alakult ki. A John Hopkins Egyetem adatai szerint a vonzáskörzetével együtt több mint 20 milliós metropoliszban több mint 330 ezer megbetegedést és több mint 26 ezer halálesetet regisztráltak. Laura Fuchs fotós ebben a tragikus időszakban is próbált a pozitívumokra koncentrálni.
A The Time We Call Our Own kiállítás 2020. október 23-ig tekinthető meg a liverpooli Open Eye Galériában.
