Külsejét hajlandó volt megváltoztatni Anita Ekberg, nevét nem
1931. szeptember 29-én Malmöben született, majd itt is nőtt fel, népes családja nem dúskált az anyagi javakban. Anita Ekberg előnyös külső adottságait kamatoztatva próbált kitörni a szegénységből: már tizenévesen keresett fotómodell volt, húszévesen pedig Svédország szépévé választották. A győzelem nyomán részt vehetett Amerikában a világszépe választáson is, ahol nem győzött, de mégis nyert: bár egy szót sem beszélt angolul, filmszerződést kapott.
Először az excentrikus milliárdos, Howard Hughes vette pártfogásába, aki azt ajánlotta neki, változtassa meg orrát, fogait és fura nevét. Ekberg az utolsó kérésre nemet mondott, érvelése szerint vagy híres lesz, és akkor az emberek megtanulják nevének kiejtését, vagy nem lesz az, akkor pedig az egész nem számít.
Mindig önmagát adta
1953-tól a Universal stúdióhoz került, ahol dráma-, beszéd-, lovagló-, vívó- és táncórákat kellett volna vennie. Ekberg a tanulást, a stúdió pedig egy idő után őt nem vette komolyan. Mintegy húsz filmet forgatott, ezek többsége elfeledett, azt se sokan tudják, hogy az 1955-ös Véres sikátor egy mellékszerepéért (érdekes módon kínai nőt alakított) Golden Globe-díjat kapott.
Blood Alley (Official Trailer 1955)
From IMDB: "A merchant marine captain, rescued from the Chinese Communists by local visitors, is "shanghaied" into transporting the whole village to Hong Kon...
Ekberg a filmvásznon mindig önmagát adta, már csak azért is, mert akkoriban még nem alkalmazták a szilikon-betéteket a plasztikai sebészek. Sztárrá csinos arca és júnói termete tette, a magazinokban megjelent képeit sok férfi tűzte ki szobája falára, a híres humorista Bob Hope pedig azt mondta: szüleinek kellett volna adni az építészeti Nobel-díjat.
Hazájában csak egyszer állt kamerák elé, de kivágták a jelenetét
A „jéghegynek” becézett, skandináv külsejű, de olaszos temperamentumú szőkeség komolyabb szerepekre, színészi elismertségre vágyott. A lehetőséget 1960-ban Federico Fellinitől kapta meg, aki vele játszatta el Az édes élet (La Dolce Vita) Rómába látogató amerikai filmsztárját. Ekberg a nevét örökre beírta a filmtörténelembe, amikor káprázatos fekete ruhájában éjszaka megmártózik a Trevi-kút hűs vizében Marcello Mastroianni színésszel.
A sikeren felbuzdulva egy évtizedig Olaszországban forgatott. Fellini szerepeltette a Boccaccio ’70 című alkotásában, a Vittorio De Sica által rendezett A nő hétszer című vígjátékban pedig Shirley MacLaine oldalán domborított. A hetvenes évektől már csak epizódszerepeket vállalt, azt is ritkán, Fellini 1987-es önéletrajzi ihletésű Interjú című filmjében már alaposan megváltozott külsővel, hajdani nagy szerepére emlékezve tűnt fel.
Érdekesség, hogy hazájában csak egyszer, 1964-ben állt kamera elé, de mivel összeveszett a rendezővel, ebből a filmből is kivágták.
Mozgalmas magánélete során kapcsolatba hozták Gary Cooperrel, Frank Sinatrával, Marcello Mastroiannival és a Fiat-vezér Gianni Agnellivel is. 1956-ban hozzáment a filmszínész Anthony Steelhez, akinek karrierje rögvest meg is bicsaklott, mert a sajtó csak Mr. Ekbergnek emlegette, a válókeresetet három év után nyújtották be.
Ritka kincsek hétkezdéshez: 30 eddig nem látott fotó a fiatal Marilyn Monroe-ról!
A rendkívül fiatalon elhunyt színésznő idén június 1-jén ünnepelte volna 91. születésnapját. Platinaszőke hajával és jellegzetes piros rúzsával, Marilyn Monroe kétségtelenül minden idők legikonikusabb híressége.
Kapcsolódó cikk
Második férje a szintén színész Rik Van Nutter volt 1963 és 1975 között. Ekberg idősebb korára teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. Korából adódóan kilókat szedett fel magára, amit „fejlődésnek” minősített. Az Empire magazin néhány éve – igaz, a 98. helyen – beválasztotta minden idők 100 legszexisebb filmsztárja közé.
Akkoriban Marilyn Monroe ún. versenytársaként emlegették Hollywoodban. Olyannyira komolyan gondolták ezt, hogy “Paramount Marilyn Monroe-jaként” is publikálták nevét. Ekberg 2015. január 11-én halt meg Olaszországban.
