Egy japán lány eltáncolja az életét a születésétől fogva napjainkig. Kaori Ito az apja és a közte lévő csendet tánccal töri meg. Erre utal cím is: Táncolok, mert nem bízom a szavakban.
2019 legjobban várt magyar filmjeinek listáján két vígjáték és két történelmi film mellett egy portréfilm is található.
Alekszandr Vasziljevics Szuhovo-Kobilinnak hasonló düh ragadta meg a tollát 156 éve, mint azóta sokunkét. Az ügy – avagy Normális Eljárás meggyőzően rajzolja körül a korrupt rendszer kifeszített pókhálóját.
A bámulatos és lenyűgöző művészi igényességgel beállított képeket szájtátva bámulom.
A Végkimerülésig tényfeltáró eszközökkel a társadalom kiszolgáltatott tagjait.
Újfajta kifejezési mód van születőben, vagy egyszerűen a kiüresedett lelket már nem lehet más eszközzel kultúrára csábítani?
Három évet kellett várni, hogy a Vad Fruttik újabb lemezt dobjon piacra. A Szabad.vagy telt házat hozott a Budapest Parkba – na, nem mintha ezen meg kellene lepődni! Még szoknunk kell a szövegeket, de hamar beépülnek a zenekar többi slágerei közé.
Ez nem pusztán egy koncert volt, hanem annál sokkal több. Groteszk performansz, post-strukturalista irodalomszemlélet, Bérczesi Robi zenekarának sajátos költői hitvallása. Face to face irodalomkritika!
Örök témához nyúl az Ódry Színpad tavaszi bemutatója, aminek története nem másról, mint Jézusról és feltételezett legjobb barátjáról szól. Az erotikát sem nélkülöző koreográfiákkal tüzdelt előadás Christopher Moore szatirikus regényéből készült.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves osztálya tíz eltorzult karakter, személyesnek ígérkező élveboncolását ajánlja vizsgaelőadása (Henrik Ibsen: A vadkacsa) színlapján. Előhívás, nagyítás, retusálás – mondja az alcím utalva a főszereplő foglalkozására, szimbolikusan pedig a cselekményt sejtetve.
Valentin-napra esett a Spirita Társulat Bethlen Téri Színházban rendezett #SzentivánéjiÁlom című előadásának a bemutatója. Nyilván nem véletlenül. Az életteli előadás tele van optimizmussal, lelkesedéssel. A szereplők megfiatalodnak ebben az energia gócban, már-már tinédzsereknek tűnnek. Ebből fakadóan a Facebook-generáció nyelvén megszólaló előadás két irányba megy el. Az egyik a dinamikus, minden unalmat nélkülöző, remek rendezői megoldásokkal felajzott színpadi jelenlét, a másik pedig a tétova gesztustalanság, amiben kevés hangsúllyal és csupasz eszköztárral dolgoznak a színészek.
A negyedévesek január végén mutatták be John Steinbeck: Éden (1.rész) című előadásukat az Ódry Színpadon. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Zsótér Sándor és Börcsök Enikő osztálya rövid és velős szünet nélküli bő órával csinál színházat nem kisiskolás fokon.
Tar Sándor bűnregénye bő húsz éve jelent meg. Az ez alapján készült Mikó Csaba dramaturg és Horváth Csaba rendező előadásában a ’90-es évek kifacsart vidéki társadalma jelenik meg. Vajon mit akar üzenni ez a mozgásszínházra épített különös formanyelv a Stúdió K konfliktusokat kíméletlenül kereső, kíváncsian kutató kritikai műhelyében?
Szerb Antal: Utas és holdvilág című regénye alapján készült a TÁP Színház 330 perces, kétszünetes monstrum műve, playback előadása. Az elmesélt történet intelligens szövege már önmagában is elgondolkodtató és felettébb olvasmányos.
Shakespeare nem abszurd. Zsótér Sándor ötletes rendezése azonban abszurdizálni akarja őt. Nemcsak a díszlettel és a jelmezekkel próbálkozik. A színpadkép ötlete, a sokféle módon kihasználható tákolmány középen egy építkezési állványra emlékeztet. A Maladype Színház III. Richárd előadásának kritikája.
Rehad Desai, az Emmy-díjas Sortűz a tüntetőkre (Miners shot down) dokumentumfilm rendezőjével beszélgettünk a film vetítése előtt a 14. Verzió dokumentumfilm fesztivál keretén belül, a Trafóban. A filmrendezőt roppantul kiváncsi és beszédes embernek ismertem meg. Elmesélte, mikor járt legutoljára Budapesten, a fürdők felől is érdeklődött. Rehad Desai egy élő történelemkönyv. Édesapja a dél-afrikai Színesbőrű Népkongresszus Alelnöke volt, mielőtt elhagyta volna az országot a korai ’60-as években. Rehad Desai 27 különböző nemzetközi díjat nyert.
A Magvető Szép versek antológiája 54 éve jelenik meg és a magyar költészet első számú pillanatfelvételének hirdeti magát. Legalábbis az előadás tájékoztató füzetében.
A Másik Produkció által színre vitt, Marie Jones: Kövek a zsebben (Stones in his pockets) című előadást néztem az Aranytíz Kultúrházban október végén. Az először 1996-ban bemutatott népszerű darabot Kálloy Molnár Péter fordította humorosan és közérthető módon.
Egressy G. Tamás elővette Danny Boyle filmjét (pontosabban Aaron Sorkin forgatókönyvét), amit a tornacsukás, feketegarbós, szakadt farmeros, deres, kopaszodó, Lennon-szemüveges IT-gururól készített.
