Hosszan kitartott snittek. Lassan csordogáló cselekmény. Sivár, nyomasztó atmoszféra. A legfehérebb nap a nézőt igénybe vevő filmek közé tartozik. A slusszpoén miatt azonban érdemes végigülni.
Yorgos Lanthimos ezúttal egy kosztümös filmben ránt be a lélek mélységeibe és tárja fel a kapcsolati dinamikák működését. Teszi ezt szellemesen, végtelenül szórakoztató és szókimondó stílusban, szemet gyönyörködtető, pompás díszletek között. Az eredmény egy buja-barokkos-beteges hatalompornó.
Sokan vannak ebben az országban, akikről és akiknek Szilágyi Zsófia filmje szól.
„Több Nemes Jelest nem nézek” – álltam fel háborogva a moziszékből a Napszállta vetítése után.
Kasvinszki Attila olyat mutat a Paraziták a Paradicsombannal, amit magyar film még nem igazán mert.
Hogyan írjak egy filmről, ami nem tetszett, de szeretném, ha minél többen megnéznék? Ez járt a fejemben azóta, hogy láttam Bogdán Árpád Genezis című alkotását. Nagy várakozással ültem be a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál sajtóvetítésére, de a bemutató végére rendesen zavarba jöttem.
És nem csak a bokája bánja, hanem az egzisztenciája is tönkre mehet annak, aki tilosban jár. Erről készített filmet a palesztin Muajad Alajan Sara és Szalim viszonya címmel.
Hőseink is igyekeznek túlélni az első világháború végnapjait az észak-afrikai hadszíntéren. Már a németeknek sem fűlik a foga a harc folytatásához. A francia főhadnagy, Pradelle is a katonai műveletek szüneteltetésére kap parancsot. Ám ő ezzel mit sem törődve, kitüntetés reményében, egy teljesen értelmetlen rohamra kényszeríti végsőkig elgyötört csapatát.
Melyik nő ne ábrándozott volna már egy olyan férfiről, aki olyannak lát bennünket, amilyenek vagyunk, és úgy fogad el, ahogy vagyunk?! A bibi csak az, hogy ilyen férfi nincs. Még Guillermo del Toro legújabb filmjében, A víz érintésében (The Shape of Water) sem, amelynek magyarországi bemutatója – minő véletlen, de éppen Valentin-napra esett.
