Minden idők legnagyobb hatású könyveinek százas listáját állították össze a BBC által felkért szakértők. Az alábbi listánkon a 10 legjobb excentrikusokról szóló regényt tárjuk elétek.
A kizárólag angol nyelven írt alkotásokat tartalmazó válogatás tíz különböző kategóriában sorol fel tíz olyan fikciós művet, amelyek a testület szerint az elmúlt 300 évben a legnagyobb hatást gyakorolták életünkre és gondolkodásunkra.
A tíz kategória – identitás, romantikus, kalandregény, élet-halál-másvilág, politika, társadalom, gyermek- és ifjúsági, család és barátság, krimi, szabályszegők – legjobbjait mi is közzétesszük egy rövid ismertető leírással.
A 100-as korábbi TOP10-es listái: TOP10 identitáskereső regény, TOP10 szerelmes regény, TOP10 fantasy regény, TOP10 politikai regény, TOP10 társadalmi témájú regény, TOP10 kalandregény, TOP10 ifjúsági regény, TOP10 családregény, TOP10 krimi és háborús regény.
A BBC utolsó listája eredetileg a “szabályszegők” címkét kapta. Olyan műveket válogattak ebbe az összeállításba, amelyek főszereplői szimpatikus vagy ellenszenves különcök, bolondok, az elfogadott normákhoz nem idomuló személyiségek.
John Kennedy Toole: Tökfilkók szövetsége (A Confederacy of Dunces)
„Ha egy igazi lángész bukkan fel a világban, nyomban felismerheted arról, hogy a tökfilkók mind szövetkeznek ellene.” Erre a Jonathan Swift-idézetre reflektál a tragikus sorsú amerikai szerző regényének címe.
A kéziratot rengeteg visszautasítás után, kitartó küzdelem árán csupán 1980-ban, 11 évvel az író öngyilkossága után tudta édesanyja kiadatni. Hogy sikerült fiának posztumusz elégtételt szolgáltatni, mutatja az 1981-ben megítélt Pulitzer-díj, valamint az a tény, hogy ma már az amerikai irodalmi kánon részévé vált a kultikus regény. A Tökfilkókat a New Orleans-i dialektus és a város legjobb ábrázolásának is tartják.
Kennedy Toole (ön)ironikus pikareszk regényében megalkotta a modern irodalom egyik legellenszenvesebb és legszerencsétlenebb alakját, akit ma bizonyára tipikus incelnek tartanánk. Ignatius J. Reilly harmincas éveiben járó, lusta, kövér, mizantróp, aki az anyjával él New Orleans-ben a ’60-as évek elején. A kudarcaiért a felsőbb hatalmakat hibáztatja, szülővárosát még sosem hagyta el, mégis világmegváltó terveket dédelget. A karaktert egy különc egyetemi tanáráról és önmagáról mintázta az alkotó. A modernkori Don Quixote önéletrajzi epizódokon alapuló kalandait Göncz Árpád fordításában ismerhetjük meg magyarul.
Herman Melville: Bartleby, az írnok (Bartleby, the Scrivener)
Rendkívül izgalmas, kalandos életet élt az amerikai szerző, majd ezeket az élményeit meg is írta. Hajókon szolgált matrózként, dolgozott bálnavadászként – egyszer azt nyilatkozta, hogy a bálnavadász hajó volt számára a Yale és a Harvard. Ehhez kapcsolódó élményeit legismertebb művében, a Moby Dick-ben örökítette meg.
Élt polinéz bennszülöttek között a trópusokon, további egzotikus országokban, bejárta Európát és Kis-Ázsiát – a legtöbb műve hajókon vagy idegen országokban, trópusi tájakon játszódik.
Ezekkel a művekkel teljesen ellentétben áll az 1853-ban megjelent Bartleby, az írnok világa, a New York-i Wall Streeten található ügyvédi iroda. A történetet mesélő ügyvéd felvesz egy kiválóan dolgozó, de rejtélyes, zárkózott írnokot. Amikor az ügyvéd kioszt rá egy egyszerű másolási feladatot, az írnok udvariasan megtagadja a végrehajtását, és elkezd egyre különösebb módon viselkedni. Az ügyvéd meg akarja érteni beosztottját, csendes lázadását – vajon sikerül neki feltárni a titkot, ha létezik egyáltalán? Magyarul nem jelent meg.
Craig Thompson: Habibi
Thompson 2004-ben kezdett el dolgozni a képregényen azzal a céllal, hogy a nyugati közbeszédben jellemző kriminalizálás helyett közelebb hozza az emberekhez az iszlámot. A közel 700 oldalas munka, amely végül 2011-ben jelent meg, kilenc fejezete különböző képi stílusban készült, amelyet mind az arab kalligráfia ihletett. Habibi egy mai, de képzeletbeli keleti országban található, ahol a Koránból vett történetek keverednek az alkotó fantáziájával.
A főszereplő két rabszolgagyerek, Dodola, és Zam. Megszöktek, a véletlen összehozta őket a sivatagban, a kettejük kapcsolata pedig folyamatosan változik, ahogy nőnek fel. A műről alkotott vélemények gyakorlatilag csak szélsőségesek: az biztos, hogy senkit sem tud közömbös maradni iránta.
Az angolszász sajtóorgánumok többségében remek kritikákat kapott a mű, a The Independent egyik kritikusa például egyenesen azt jósolta, hogy a Thompsonnak nemcsak a képregényalkotók, hanem a legkiválóbb kortárs írók, a Habibinek pedig a klasszikusok között van a helye. Egy olvasó szerint az emberek teljes világlátására felforgató hatással van. Mások viszont szexistának és rasszistának nevezték. A The New York Times zagyvaságnak, olyan fantasy-nak nevezte, amit az ember még fantáziálni is szégyell. Magyar fordítása nincs a műnek.
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő (How to be Both)
A skót szerző 2014-ben megjelent regényét többek között Booker-díjra is jelölték. A főszereplő George, egy 16 éves, cambridge-i kamaszlány és egy valóságban is létezett személy, Francesco del Cossa, ferrarai reneszánsz festő.
A könyvet két változatban publikálták: az egyikben a lány története olvasható először, a másikban pedig a festőé. George, akinek anyja váratlan halála után öccsével és alkoholista apjukkal is foglalkoznia kell, terápiára jár.
Visszaemlékszik, amikor anyjával Ferrarában jártak del Cossa freskóit megnézni. A két teljesen más korban, térben élő ember sorsa, identitása összefonódik a művészet által. Mesterházi Mónika fordításában merülhetünk el a kettős narratívának köszönhetően igazán különös olvasmányélményt ígérő regényben.
Virginia Woolf: Orlando
Hogyan lesz egy 1580 körül, az Erzsébet-korban született kisfiúból egy harminchat éves családanya 1928-ban? És mi történik a kettő között? Szürreális, könnyed játék, humoros hangnemben, több élet, korszakok, országok, találkozások ismert történelmi személyekkel, nemek közötti váltás, a nőben élő férfi és a férfiben élő nő vizsgálata, összefüggéstelen(?) patchwork-történetek, amelyekre fokozottan igaz, hogy végül annyi olvasat áll össze belőle, ahányan és ahányszor olvassák. Az írónő 1928-ban kiadott művét Szávai Nándor fordításában olvashatjuk magyar nyelven.
Orlando Trailer 1993
Orlando Trailer 1993 Director: Sally Potter Starring: Billy Zane, John Wood, Lothaire Bluteau, Tilda Swinton, Charlotte Valandrey, Official Content From Sony…
Angela Carter: Esték a cirkuszban (Nights at the Circus)
A mágikus realizmushoz vonzódó angol feminista szerző a The Times által összeállított 1945 utáni legjelentősebb angol írók listáján az előkelő tizedik helyet foglalja el. Mesebeli alakokkal és állatokkal teli pikareszkregénye 1984-ben jelent meg.
A főszereplő egy fantasztikus légtornásznő, Sophie Fevvers, akinek állítólag szárnyai vannak, azért képes a bravúros cirkuszi mutatványokra. De ne egy kecses, elegáns hölgyre gondoljunk: Fevvers egy rendkívül ellenszenves, megtermett, pénzsóvár artista.
Őt szeretné leleplezni az amerikai oknyomozó riporter, Jack Walser, akinek Fevvers interjút ad kalandos életéről. Majd a férfi beáll bohócnak a cirkuszba és elmegy turnéra a társulattal, hogy közelről leshesse meg Fevvers titkát. Mesés kalandok a századfordulón Londonban és Európában –valóság vagy illúzió? Feminista társadalomkritika vagy felnőtteknek szóló szerelmi meseregény? Bényei Tamás fordításában mindez kiderül.
George Orwell: 1984 (Nineteen Eighty-Four)
Az angol szerző Eric Arthur Blair néven született Indiában. Az Állatfarm mellett az 1984 a legismertebb regénye, 1949-ben jelent meg. A Le Mond által 1999-ben összeállított, – erősen frankofón – listára is bekerült az évszázad 100 legemlékezetesebb könyvei közé. Orwell eredetileg Az utolsó ember Európában (The Last Man in Europe) címet adta művének, a kiadója javaslatára változtatott rajta.
A szerző nevét – „orwelli világ” – az autoriter rezsimek leírására jelzőként használjuk, a cím évszáma, a 101-es szoba, „a Nagy Testvér figyel téged!” szlogen mind ikonikussá, a mai napig is gyakran emlegetett, közismert szimbólummá vált. Számtalan további alkotást ihletett mind a pop-, mind a magas kultúrában, valamint a médiában (Big Brother valóságshow) a regény.
A disztópiaregény sokkolóan ábrázolja azt az embertelen, szürke és fullasztó totalitárius diktatúrát, amelytől a második világháború után, a hidegháború időszakában a nyugati társadalmak rettegtek, és amely akár meg is valósulhatott volna. Az 1984-ben minden alárendelődik a Párt érdekeinek és a mindentudó Nagy Testvérnek: a cél az egységsugarú bólogató zombitársadalom létrehozása lebutítással, pártpropagandával, a történelmi tények meghamisításával. Winston Smith-nek, a főszereplőnek épp az a feladata az Igazságügyi Minisztériumban, hogy a pártérdekek szerint megmásítsa a tényeket. Ő az utolsó gondolkodó ember, aki felveszi a kilátástalannak tűnő harcot a Párt ellen. Szíjgyártó László fordította magyarra az idővel egyre csak aktuálisabbá, sok esetben meg is haladottá váló alkotást.
1984 George Orwell Movie Trailer (1984)
New trailer for 1984(1984) starring John Hurt. Edited by Lectorsmith.
P. G. Wodehouse: Psmith mint újságíró (Psmith, Journalist)
A Magyarországon is rendkívül népszerű brit szerző neve összeforrt az időtálló angol humorral. Szórakoztató regénye először folytatásokban jelent meg egy folyóiratban 1909-ben, majd hat évvel később adták ki könyv formátumban. Rupert Psmith az író egyik visszatérő figurája, ezen kötet pedig a harmadik a négyrészes sorozatban. Psmith legfőbb képessége, hogy minden szituációban meggyőző könnyedséggel képes kidumálni magát. Mindezt pókerarccal, így aztán senki nem tudja, tréfál-e vagy komolyan gondolja.
Hősünk elkíséri az egyetemi barátját, Mike-ot New Yorkba egy krikett-kupára. Ott aztán, ahogy azt már a Wodehouse-i univerzumokban megszokhatta az olvasó, a főszereplő viccesebbnél viccesebb szituációkba keveredik.
Most éppen egy kis újságnál, a Cozy Moments-nél (Meghitt pillanatok) találja magát, és újságíróként belekeveredik a gettóban élő főbérlők, boxolók és gengszterek belviszályaiba. Balogh Barna fordítása szerezhet vidám pillanatokat a magyar olvasóknak.
Salman Rushdie: A mór utolsó sóhaja (The Moor’s Last Sigh)
A Nobel-díj kivételével szinte nincs is olyan rangos irodalmi elismerés, amelyet a brit-indiai szerző ne nyert volna el mintegy fél évszázados pályafutása alatt. A mór utolsó sóhaja, egy indiai család négy generációjának évszázadot átfogó története 1995-ben jelent meg.
Egy valamit nem találunk Rushdie művében: „normális”, hétköznapi embereket. Egy különcöktől hemzsegő család története bontakozik ki az olvasó előtt a mágikus realizmus eszközeivel: a központi karakter, egyben narrátor, Moraes, a Mór kétszer gyorsabban öregszik a többi embernél.
A történet egyik szála az ő excentrikus festőművész anyjához, valamint az életében jelentős szerepet játszó nőkhöz fűződő viszonyának feltárása. A Rushdie-féle Száz év magányt Greskovics Endre fordította.
Audre Lorde: Zami: A New Spelling of My Name
Az amerikai költőnő 1982-ben megjelent önéletrajzi regényével új műfajt teremtett: a szerző „biomitográfiának” nevezte el az önéletrajzi, történelmi és misztikus elemeket kombináló alkotását. A Zami szó a karibi szigetvilágban olyan női közösséget jelent, akik barátnőkként és szeretőkként együtt dolgoznak.
Lorde a könyv elején kifejti, hogy az erejét leginkább az életében fontos szerepet játszó nőknek köszönheti, többek között az ő részletes portréjuk a könyv.
Hová jut a világban a ’30-as-’40-es években, fekete vak kislányként a Harlemben felcseperedő szerző, akinek az első élményei az elszigeteltség, kirekesztettség, rasszizmus? Milyen volt a viszonya anyjával, testvéreivel, barátnőivel, szerelmeivel? Hogy élt Amerikában a leszbikus közösség? Minderre választ ad a költőnő izgalmas életútja, de csak az angolul tudóknak, magyarul ugyanis nem adták ki.
