És nem csak a bokája bánja, hanem az egzisztenciája is tönkre mehet annak, aki tilosban jár. Erről készített filmet a palesztin Muajad Alajan Sara és Szalim viszonya címmel.
Az idei Titanic Nemzetközi Filmfesztivál versenyszekciójában induló darab azt állítja, hogy nem mindegy, hol dug félre az ember. Az izgalmas és szívszorító film arról mesél, hogy egy egyszerű félrelépés is végzetes következményekkel járhat.
Ne kavarj az ellenséggel!
Adva van egy nős férfi és egy házas, kisgyermekes nő, akik megcsalják párjaikat egymással. Volt már ilyen az emberiség történetében. Persze az ilyesmi soha nem velünk esik meg, hanem másokkal, a barátainkkal, kollégáinkkal, a szomszéddal. Valószínűleg mindenki hallott hasonló történetet az ismerősei ismerőseiről… Sablonos alaphelyzet, ugye?
A filmbéli Sara és Szalim is ilyen intim viszonyba kerülnek egymással, miközben nem akarnak ártani senkinek. Nem áll szándékukban a házasság szentségéből kilépni, néhány lopott órát szerettek volna csupán. Tegyük is most félre az ítélkezést!
Egyébként sem áll jogunkban pálcát törni senki felett. A filmnek sem a hűtlenség erkölcsi megítélése áll a középpontjában.
A rendezőt sokkal inkább az érdekli, hogy ez a szeretői viszony milyen társadalmi és geopolitikai környezetben van beágyazva.
Jeruzsálemben járunk. Itt aztán tényleg nagyon nem mindegy, kivel gabalyodik szerelmi kapcsolatba az ember. A film elsősorban a hiteles színészi alakítások miatt lebilincselő és elgondolkodtató. A legnagyobb játék az izraeli Sarat alakító Sivane Kretchnernek köszönhető. Egyszerre odaadó anya, a férjét a századik áthelyezésében is alázatosan követő katona feleség és szenvedélyes szerető.
‘The Reports On Sarah And Saleem’ (IFFR 2018) first trailer
Palestinian filmmaker Muayad Alayan’s second feature as sole director, The Reports On Sarah And Saleem premieres at this year’s International Film Festival R…
Egy gyönyörű, érett, okos nő, aki persze nem makulátlan jellem. Szépen kidolgozott, komplex, hús-vér karakter. Nem elégszik meg a férje által eltartott HTB szerepével, hanem saját kávézót üzemeltet Nyugat-Jeruzsálemben.
Itt találkozik a kelet-jeruzsálemi, palesztin Szalimmal, akit a filmben Adib Szafadi alakít. Az ő karaktere kevésbé karakán, mint szeretőjéé, de végtelenül emberi.
Az anyagi függőségből kitörni vágyó önérzetes férfi nappal pékárut terít, s e munkája közben ismeri meg a kávézó tulajdonosnőjét. Éjjel pedig a jobb megélhetés reményében rejtélyes árukat szállít ki kétes helyekre.
Aktákba zárt aktusok
A szeretők közötti titkos kapcsolat olajozottan működik: elhagyatott parkolóban a férfi furgonjának hátuljában találkozgatnak egy-egy pásztorórára. Az egyik éjszakai műszak során Sara elkíséri a férfit Betlehembe, mert azt gondolják, itt még akár fel is vállalhatják liezonjukat, úgysem ismeri őket senki. A késő esti kaland mégis balul sül el, és ez lidércnyomásos történések sorát indítja el, ami alapjaiban forgatja fel a hűtlenkedők családjának életét.
Nem mellesleg működésbe hozza az államgépezetet a jeruzsálemi Óvárost körülvevő több ezer éves fal mindkét oldalán.
Sara és Szalim az izraeli és palesztin titkosszolgálatok célkeresztjébe kerülnek.
Érdekes látni, hogy miként reagál a kialakult helyzetre a kizárólag katonai karrierjének élő, érzelmileg elérhetetlen férj, Ishai Golan meggyőző alakításában. A másik oldalon ott van Szalim felesége, aki sokáig csak egy naiv, fiatal, arab nőnek tűnik. Maisza Abdm Elhadi kitűnő játéka aztán megmutatja, hogy van vér Bisan pucájában, és a vallási-társadalmi tilalmak miatt elfojtott indulatai egyszer csak nem várt erővel robbannak ki.
Sebastian Bock operatőr jól eltalált premier és szekond plánjaival könnyen átélhetővé teszi az arab-izraeli konfliktus áldozatává váló, átlagos emberek kétségbeesett vergődését. Közeli, már-már intim képeken látjuk a vívódást, a fájdalmat a szereplők arcán.
Szinte érezzük a vér és verejték szagát, ahogyan igyekeznek a helyzetet mindannyian a saját motivációik mentén elrendezni.
Mindeközben kifejező képeken tárul elénk a homokkőből emelt Jeruzsálem ikonikus látképe. A kamera többször is óriástotálban mutatja az ősi várost. Egyaránt látjuk a zsidó vallásgyakorlás legszentebb helyeit, köztük a Siratófalat és a gyönyörű, kék csempékkel kirakott, arany kupolájú Szikla-dómot, ami a muszlimok szent helye.
A nemi életed nem a tiéd
A Sarah és Szalim viszonya kétségtelen erénye, hogy kiegyensúlyozottan mutatja be a meglehetősen paranoid titkosszolgálatok európai ésszel szinte felfoghatatlan működési mechanizmusát mindkét oldalon. A nagytestvérek szeme mindent lát. Muajad Alajan nem elfogult egyik oldallal sem. Mint ahogyan nem ítélkezik szereplői felett sem.
Egyszerűen elénk tárja a történelmi helyzet által predesztinált, hétköznapi emberek kiszolgáltatottságát. Azt mutatja be, hogyan lesz egy politikai szempontból teljesen ártalmatlan szeretői viszonyból államok közötti feszültség.
Nem baj, ha megcsalod a házastársad, hiszen megesik az ilyesmi. Na, de, hogy ezt egy zsidó nő egy arab férfival tegye, az aztán az igazi skandalum! – hangzik el a filmben.
Ez a képmutatás és erkölcsi relativizmus adja a szerelmi történet keretét.
Emiatt tartom tévesnek a magyar címadást. Örökzöld téma, hogy mennyire pontos (vagy éppen pontatlan) és kifejező (vagy éppen félrevezető) a külföldi filmcímek fordítása. Jelen esetben az angol, eredeti (The Reports on Sarah and Saleem) jobban visszaadja azt a fő mondanivalót, amihez a szeretői kapcsolat voltaképpen csak az ürügyet szolgáltatja. Kié a privátszféránk? Milyen szinten van joga az államnak beleszólnia a magánéletünkbe? Ma is vannak a világnak olyan pontjai, ahol egy intim kapcsolat nem marad az érintettek magánügye, mert arra a hatalom jogot formál. A szexuális élethez való alapvető jog itt nem értelmezhető.
Kénytelen vagyok megemlíteni, hogy a film élvezeti értékéből sajnos levont a vetítés alatt végig tapasztalható, amatőr képi hiba. Az elmosódott kontúrok, a neonhatású színek először zavarba ejtőek voltak, majd kifejezetten bosszantóak. A legelején ugyanis felmerült bennem: szándékos „esztétikai” megoldás lenne? De arra jutottam, hogy semmi nem indokolja alkalmazásukat. Végül kiderült, hogy vetítési hibáról volt szó. Erről persze nem az alkotók tehetnek! Remélem, a szervezők a jövőben jobban odafigyelnek a technikai feltételek biztosítására, hogy ne történjenek nemzetközi filmfesztiválhoz méltatlan bakik.
