A középkori szépségápolás legfurcsább trükkjei

A középkorban vajon mivel kezelték pattanásaikat az emberek? Ha őszülni kezdett a haj, befestették, vagy a természetesség jegyében hagyták a tincseket ezüstbe borulni? Ha nem létezett mentolos fogkrém, mivel moshattak fogat? Ha nem mostak, miért nem hullott ki mindenki fogsora? A szépségápolás rejtélyei a régmúlt idők emberét is ugyanúgy foglalkoztatták, mint amekkora milliárdos iparággá fejlődött a szakterület a mai világunkban.

Az egyház árgus tekintetétől piruló orcák

A középkori nők fiókjai talán nem roskadoztak MAC palettáktól vagy a színskála összes árnyalatát lefedő Dior ajakbalzsamoktól. Garantálható azonban, hogy azok a hölgyek, akik akkoriban éltek, és megengedhették maguknak, hogy a bőrápoláson aggódjanak, szintén áhították a legoptimálisabb bőrápolási fortélyokat. Bőrápolási rutin alatt pedig akár azt is érthetjük, hogy akadt, aki az arzén fiatalító hatására esküdött.

kozepkori szepsegapolas kiemelt
A szépségápolás történelme / Fotó: Mentalfloss

A kor prédikátorai jelentős mértékben befolyásolták a sminkeléshez kapcsolódó hívságokért lelkesedőket. Az egyház követőit még attól is óvaintették, hogy citromlével igyekezzenek színt lehelni ajkaikra, mondván, hogy a savas kenet kóros hisztériát okozhat. A korommal sötétített szempillák és az orcára kent pirosító pedig egyenesen ördögtől valónak lett kikiáltva. Persze mint oly sok minden, ami a nőket érinti, a külsőségek tekintetében is kettősség jellemezte a közfelfogást.

Az ideális asszony képes volt eltalálni azt a lehelletnyi smink mennyiséget, amellyel elérte, hogy férje tekintete ne akarjon más templomba járó felé fordulni, ugyanakkor más férfiak fejében sem keltett bűnös gondolatokat.

A társadalom tehát már a kezdetek kezdete óta lehetetlen elvárásokat támasztott a nők felé. Bemutatjuk a szépségápolás 10 legfurcsább középkori technikáját, amelyeket a Bustle szedett csokorba, és amelyek még a legextrémebb sminkelőket is kitéríthetik a hitükből. 

1. Gyökereből és bogyósgyümölcsökből nyert árnyalatú rúzsok

Gabriela Hernandez, a Klasszikus szépség: A sminkelés története című kötet szerzője szerint a sminkelés ellen még törvényt is hoztak mondván, az arcra felvitt kenceficék a férj és általában a férfiak félrevezetésére használt trükk eszközei, használatuk ennél fogva boszorkánysággal egyenértékű bűntettnek minősült. Természetesen, mint minden történelmi érának, a sötét középkornak is megvoltak a maga lázadói és úttörői. A tiltás ellenére is sminkelők jellemzően homoki báránypirosítót, avagy a trópusokon, mediterrán éghajlaton és a Gödöllői-dombság területén élő piros ökörnyelvet, bogyósgyümölcsöket, vagy céklából nyert színeket kevertek el zsírral, és azt kenték ajkukra. A liliom és rózsa árnyalatai fölött még szemet tudott hunyni a közvélemény, hiszen ezeket a színeket az ártatlansággal azonosították.

kozepkori szepsegapolas 1
/ Fotó: Bustle

2. Szedd ki minden szál szemöldököd és szempillád, majd helyettesítsd rágcsálók szőrével

A ma ünnepelt Cara Delevigne-féle borzas szemöldök már az 1400-as évek során sem mindenkinek adatott meg. A kor asszonyai nem vesződtek a tökéletes sörtéjű ecset és árnyalatú por felkutatásával, inkább egyenként tépkedték ki szemkörüli szőrzetük minden szálát, hogy aztán a megfelelő mennyiségű rágcsálószőrrel helyettesítsék. Az akkori szépségideált a magas homlok keretezte tojásded fej forma, apró orr és pici ajkak jelentették. A gyermeki tekintet és ártatlanság tükröződését áhította minden nő és férfi. A női arcot a szem színét leszámítva üresség és kifejezéstelenség kellett, hogy jellemezze.

kozepkori szepsegapolas 2
Rogier van der Weyden: Egy hölgy portéja (1460 körül) / Fotó: Bustle

3. Opál nyaklánc az aranyló fürtökért

Bár akkoriban még Rossmann vagy Drogerie Markt sem termett minden sarkon, ez nem jelenti, hogy őszülő halántékukat ne akarták volna elrejteni az emberek. A különféle házi készítésű tinktúrák mellett ásványokat vetettek be a loknik fényesítése és élénkítése érdekében. Az ideális hajszín jellemzően a lenszőke volt, hiszen az angyalokat is ezzel a világos árnyalattal volt szokás ábrázolni. Kénkő, méz és timsó keverékét a fejbőrükre kenve órákig ültek a napon, hogy a tincseik kifakuljanak. A kevésbé türelmesebbekkel sikerült elhitetni, hogy az opálnyakék viselete szőkítő hatású. Érdekesség, hogy párszáz évvel a nagy opál-lázat követően a drágakövet a balszerencsésvel kezdték azonosítani. Az első jelentős opálbányát a világon az egykori Magyarországon, a Kassától 35 km-re eső Vörösvágás melletti Dubníkban létesítették.

kozepkori szepsegapolas 3
Rafaello Sanzio: Fiatal hölgy unikornissal (1506) / Fotó: Bustle

4. Csonthéjasok termésével sötétített hajkorona

Gyökérgumók és magvak főzetének keverékével tökéletesen lehetett sötétebb árnyalatokkal befedni a hajkoronát. A dió- és gesztenyeszínek már a régmúlt idők nagy kedvencei is voltak, igaz az akkori festékeket akár két napig is a hajtöveken rothasztották, hogy elérjék a kívánt hatást.

kozepkori szepsegapolas 4
Boleyn Anna angol királyné portréja 1530 körül / Fotó: Bustle

5. Paróka csak saját felelősségre

Az egyház természetesen a paróka viseletét is kifogásolhatónak minősítette. A hajhosszabbító tincseket a hét fő bűn közül a hiúsággal hozták párhuzamba. Egy 13. századi párizsi lelkész, Gilles d’Orléans azzal rémisztgette híveit, hogy a parókák, melyek a fejükön díszelegnek, olyan koponyákról levágott hajból készültek, akik már a pokol tornácán gyülekeznek.

kozepkori szepsegapolas 5
Piero del Pollaiolo: Egy fiatal nő portréja (1470 körül) / Fotó: Bustle

6. Szépséghibák, szeplők és anyajegyek tabusítva

A testeket borító megkülönböztető jeleket, úgynevezett “szépséghibákat” szinte kivétel nélkül a boszorkányság stigmáinak tekintették. A különlegesség akkoriban nem erény, hanem átok volt, és az ördöggel való titkos éjféli randevúk lenyomatát látták még a legapróbb anyajegyben is.

kozepkori szepsegapolas 6
Rogier van der Weyden: Asszony szárnyas főkötővel (1440 körül) / Fotó: Bustle

7. Hialuronsavas nappali arckrém helyett zabkása és ecet

A bőrpírt és szeplőket egyes hiedelmek szerint egy tál bikavérből készített arcmaszk vagy borral összeforralt fűzfából nyert nedű kortyolgatása tüntették el leghatékonyabban. A fenti fortélyos főzetektől azonban a már említett boszorkányosság okán sokan tartottak, így a többség egyszerűen ecetben forralta fel a reggeli zabkásáját, bízva abban, hogy a bűzös reggeli elfogyasztása jótékony hatással bír majd arcbőrükre.

8. Árnyald az arcbőröd sav, higany és ólom keverékével

Ha a halálos vegyületek elegye nem hozta el a kívánt simaságú arcbőrt, az elégedetlen férjek megmérgezésére is kiválóan alkalmas lehetett.
Az aqua tofana egy 1650-es években népszerű vegyület volt, arzén és ólom keverékéből. A sminkként eladott mixtúra közkedvelt terméknek számított azon nők körében, akik a családi vagyon feletti rendelkezés reményében férjük halálát kívánták, azok italába keverve a halálos port.

kozepkori szepsegapolas 8
Jean Clouet: Diane du Poitiers francia kurtizán, Saint-Vallier grófkisasszonyának portréja / Fotó: Bustle

9. Ha fényes és ragyogó, hófehér bőrt áhítasz, ne sajnáld a kék tintát

A túlvilági sápadtság népszerűségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, ha a középkori időkről beszélünk. Az arcon és karokon futó vénák és erek kihangsúlyozása kék színű tintával bevett gyakorlatnak számított.

kozepkori szepsegapolas 9
Benjamin Ferrers: Lady Mary Fleming portréja (1700 körül) / Fotó: Bustle

10. Good Old Lady Spice Stick

Nem árulunk el újdonságot, ha az egyház prüdériáját hatalmas mértékűként jellemezzük. A meztelenségtől ódzkodó istenszolgák kifejezetten fürdőellenesnek számítottak. A csatornarendszer kiépítése ekkor még csak távoli álom volt, így előfordult, hogy hónapok teltek el egy-egy alaposabb mosakodás között.

Az emberek kreatív módszerekhez kellett forduljanak, hogy testszagukat elfedjék.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Fűszerekkel tömött tasakokat dugdostak a kebleik alá, hónaljuk közé, és szoknyájuk redőire varrva. A mai szemmel kissé alacsony költségvetésű megoldásként ható praktikák azonban a Föld vízkészletére és a parfüm viselés művészetének fejlődésére természetesen rendkívül pozitív hatással voltak.

A szerk. ajánlása

Címlapról

A hónap legnépszerűbb cikkei

Top sztorik a rovatból