Hírességek Elliott Erwitt lencséjén keresztül
A szerény és régi vágású, 92 éves fotográfus, Elliott Erwitt immár 70 éve dokumentálja a világot, munkássága több mint 600 ezer fotót számlál. Magát úgy jellemzi, mint „hivatásos fotós a szakmának, amatőr fotós a hivatásnak.” Ezzel a kijelentéssel talán kissé alábecsüli alkotásainak jelentőségét és kompozícióinak erősségét. A gyászoló Jackie Kennedyt vagy a Nyikita Szergejevics Hruscsov, Sztálin utáni elnök a Szovjetunióban, mellkasát bökdöső Richard Nixon, az Egyesült Államok 37. elnökét ábrázoló zsigeri alkotások a bizonyítékai Elliott Erwitt tehetségének.
Fiatalabb korában olyan ünnepelt figurákról is készített felejthetetlen portrékat, mint Marilyn Monroe, Simone de Beauvioir vagy Che Guevara. Fotói humoros és szarkasztikus kikancsintások, melyek kompozíciói az alanyok emberi oldalát helyezik középpontba legyen szó ismert vagy hétköznapi arcokról.
Talált fotók a fiók mélyéről
Idős korára Erwitt hatalmas archívumára fordította figyelmét, hiszen rengeteg fotója maradt a publikálatlanul a fiókban. A 2016-os texasi retrospektív kiállítása előkészületei során több régi munkáját újraértékelte. Az ekkor újonnan felfedezett alkotásait mutatja be most megjelent Found, Not Lost (Talált, nem elveszett) című új fotókönyve. Maga Elliott Erwitt válogatta, szerkesztette és rendezte össze a fotókat, melyekben közös pont, hogy mindegyikből visszaköszön valami különös melankólia.
Álmodozó emberek, magányos ablakok, szokatlan nézőpontok
Az 1947-ben New Orleansban készült fotón két fiatal fekete bőrű lány áll, egyikük fekete, másikuk fehér babát tart a kezében.
Feleség a kamera kereszttüzében
1954-ben meghitt fotót készített feleségéről, Lucenne van Kamról alvás közben.
New York igazi arca elevenedik meg Erwitt alkotásain
Erwitt utcai fotográfiái lazább megközelítésűek, mivel a legtöbb a szerkesztői megbízások közöttii szünetekben készült. Az 1950-es években fiatal fotósként a New York-i utcákat járta figyelve annak energiáját és jellegzetességeit. Megörökítette a zörgő metrókocsi ülésein alvó ingázókat, a mozgó busz ablakkeretébe kapaszkodó fiút vagy a focitólabdát rúgó gyereket a Pittsburgh-i szeméttelepen.
A Found, Not Lost kiadványban található fotók többsége a csendes megfigyelő nézőpontját képviseli. Többnyire csak a helyszín és az évszám szerepel képleírásként, ezzel fokozva a képek rejtélyességét. Egy szigorúbb szerkesztés akár a munkássága drámai újraértékelésévé is változtathatta volna ezt a gyűjteményt. A mosolygós gyermekeket, napozó időseket és táncoló párokat bemutató képek azonban ehelyett olyan fotótörténeti dokumentációk, melyek nem illeszkednek semmilyen tradícióba.
Egy könyv olyan történetekről, amelyet hiányolsz
– mondta Erwitt tavaly novemberben a The Guardiannek adott interjújában.