Missziójuk a fiatal fotográfusok felkarolása és népszerűsítése
A LensCulture az egyik legjelentősebb online felület a tehetséges kortárs fotográfusok számára. Több mint 15 éve biztosítanak lehetőséget a feltörekvő művészeknek, hogy bemutassák alkotásaikat, melyek közül a legjobbakat évente díjazzák. A LensCulture missziója, hogy lehetőséget biztosítson a tehetségeknek kiállításokon, fesztiválokon és könyvekben való megjelenésekre.
Az oldal szakmai csapata által létrehozott LensCulture Art Photography Awards célja azon művészek elismerése és jutalmazása, akik a fotográfiákat a személyes kifejezésük hatékony eszközeként használják. A nemzetközi pályázati felhívásra az idei évben 17 ország 41 fotográfusa nevezett kifejező, művészi alkotása közül választotta ki a zsűri a nyerteseket. Elgondolkodtató összeállítások, konceptuális jelenetek, humor, gyász, önreflexió és természetesen tiszta szépség, természet és szeretet köszön vissza az alkotásokon. A fotók az alkotók gondolataival, inspirációival válnak teljessé. Az összes nyertes mű megtekinthető a LensCulture honlapján.
1. helyezett, sorozat kategória: Susan Worsham – Asbestos Eye (Azbeszt szem)
„Bátyám öngyilkossága lassan kialakuló foltként szivárog be a munkámba. Egy motorbalesetben eltört a gerince, és a kórházból hazatérve kioltotta a saját életét. Eszembe jut a búcsúlevele. „Éppen akkor érkeztem haza, amikor a lonc virágzott.” Russell nem olyan ember volt, aki észrevette a virágokat, ezért fájdalmasan szomorúnak tartom, hogy megállt csak azért, hogy lássa a körülötte lévő szépséget. Mert tudta, hogy ez lesz az utolsó alkalom.„ – Írta Worsham a nyertes fotósorozatáról.
1. helyezett, egyéni fotó kategória: Tavon Taylor – The Clouds Whispered Your Name (A felhők suttogták a neved)
A fotón látható test Tavon Taylor értelmezésében a feketeséget és a férfiasságot mutatja be. A fotózási folyamat alatt hiperrealista terek létrehozása volt a célja.
3. helyezett, egyéni fotó kategória: Liz Hingley – Kitchen Court Hearing (Konyhai bírósági meghallgatás)
Néhány bíró azt kérte, hogy az ügyvédek hivatalos öltözetet viseljenek a zárt bírósági tárgyalásokhoz az otthoni munkavégzés során.
Döntős: Zachary Stephens – Are We There Yet? (Ott vagyunk már?)
Ez a fotó az Are We There Yet? (Ott vagyunk már?) sorozat része, amely a férfi lét kérdéseit dolgozza fel. Stephens a humor és a szatíra műfaját felhasználva mutatja be az apaságot és az azzal járó szorongást Amerika vidéki külvárosában.
2. helyezett, sorozat kategória: Ziyun Zou – I Am Fine: Not Completely Falling Apart (Jól vagyok: Nem teljesen esek szét)
Ziyun Zou így vallott a fotósorozatáról: „A törékenység mindig is olyan érzés volt, amellyel gyermekkorom óta együtt élek. Kis szobában születtem, és két és fél éves koromig ott laktam. Ez a szoba volt az univerzumom kiterjedése. Elzártam, elviseltem a titkos elszigeteltséget, a társadalmi vakfoltot. Ez a szoba olyan, mint egy heg a húsom mélyén, amely soha nem fog begyógyulni. Tehát visszatértem egy zárt térbe. Mintha az első szobám ebbe a szobába lenne behajtogatva.”
3. helyezett, sorozat kategória: Laura Pannack – Baruch
Baruch 16 évesen úgy döntött, hogy elhagyja az ortodox zsidó közösségét. Ez a drámai és kihívásokkal teli döntés arra késztette, hogy megkérdőjelezze identitását és jövőjét. Einstein szerint az a fontos, hogy ne hagyjuk abba a kérdezősködést. A kíváncsiságnak megvan a maga létjogosultsága. Ez a kép azt mutatja, hogy Baruch szembeszáll az olajos Holt-tengerrel. Két férfi egyben, a régi helyébe új lép.
2. helyezett, egyéni fotó kategória: Guoman Liao – Memory of Kashgar (Kashgar emléke)
Liao munkája különféle hétköznapi társadalmi jelenségeket tár fel, és újraértelmezi a dokumentumfotózást.