Az olasz filmek cenzúrázása több mint száz év után megszűnt

Bernando Bertolucci és Federico Fellini leghíresebb alkotásai is a cenzúra áldozatává váltak a '60-as, '70-es években.

Cenzorok helyett korosztályi besorolást elbíráló testület az olasz filmeknél

„Eltöröltük a filmek cenzúrázását. Végleg megszűntek azok az ellenőrzések és intézkedések, amelyek révén az állam beleszólhatott a művészi szabadságba” – jelentette be április 5-i közleményében Dario Franceschini kulturális miniszter. 

Az olasz filmes cenzúra szinte egyidős a mozi elterjedésével Itáliában. Az 532-es rendelet több mint száz éve, 1914 óta volt érvényben Olaszországban, és olyan híres filmeket is rendezőket is ellehetetlenített, mint Bernando Bertolucci Utolsó tangó Párizsban című Oscar-díjra jelölt alkotása, írja a The Guardian.

marlon brando bernardo bertolucci olasz filmek cenzura
Marlon Brando és Bernardo Bertolucci az Utolsó tangó Párizsban forgatásán / Fotó: AFP/Getty Images

Mostantól fogva nem lehet majd betiltani az olasz mozikban az új filmek bemutatását, illetve vallási vagy erkölcsi alapon megvágni az eredeti alkotásokat. Ezek után a filmkészítőknek annyi dolguk marad, hogy a forgalmazóknak vagy a producereknek kell meghatározniuk a korosztályi besorolást azon filmek esetében, amelyeket mozikban mutatnak be. A besorolás helyességét egy 49 fős, filmes szakemberekből, pedagógusokból, szociológusokból, jogászokból, szülői szervezetek képviselőiből és környezetvédőkből álló testület fogja elbírálni.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Olaszországban többszáz filmet cenzúráztak az elmúlt évszázadban, főleg politikai, erkölcsi és vallási okokból. Emlékezetes a Nuovo Cinema Paradiso egyik jelenete, amely nagyon érzékletesen mutatja be, hogyan vágatta ki a szicíliai falu papja a csókjeleneteket a legújabb filmekből a második világháború utáni években.

Censura

Y así con los curitas..

A legnagyobb port Bernardo Bertolucci 1972-ben készült Utolsó tangó Párizsban című alkotásának betiltása kavarta. A cenzúratörvényre hivatkozva pornográfia vádjával nem vetíthették az olasz mozik, három kivételével minden kópiáját meg kellett semmisíteni, és a rendezőt a bíróság öt évre eltiltotta a közügyektől.

Több mint 10 ezer filmbe nyúlt bele a cenzúra

„Ez egy fontos és történelmi lépés az olasz filmipar számára. Nagyon ideje volt már” 

– jelentette ki Elena Boero producer. Néhány filmes szakember vele ellentétben azonban azt vallja, hogy létezett kedvező hatása is annak, ha a hatóság belenyúlt egy művészeti alkotásba: a cenzúrázás híre felkeltette az érdeklődést a film iránt és méginkább bevonzotta a közönséget a moziba.

A Cinecensura kutatása szerint 1944 után 274 olasz, 130 amerikai és 321 egyéb nemzetközi film esett át komolyabb cenzúrán, de összességében több mint 10 ezer filmet módosítottak valamilyen mértékben, például a Rocco és fivéreit (1960), vagy Federico Fellini műveit, a köztük Az édes életet (1960) is.

A száz év során persze jelentősen változott a cenzúra koncepciója. Kezdetben inkább politikai, társadalompolitikai indíttatásból keményvonalasan cenzúráztak, az utóbbi évtizedekben már csak pusztán formalitásnak számított az előzetes vetítés.  

A legutolsó jelentősebb cenzúra az 1998-ban készült istenkáromló és groteszk Totò che visse due volte (Totò, aki kétszer élt) című filmet érte a katolikus egyház részéről. 

A ma is velünk élő filmes cenzúra egyik legkirívóbb példája Kína, ahol nem csak rendszeresen megvágják a külföldi alkotók filmjeit, vagy éppen törlik az internetről a kritikus tartalmakat, de a mozikban újabban kötelezővé tették a propagandát is.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból