A filmes klisék legnépszerűbbike: a gonosz. Szerepe, hogy megképezze a hős tökéletes ellenpontját. A megtestesült Antikrisztus, az anyagba záródott negatív pólus. A celluloid alvilágának legsötétebb urai érkezhetnek lelketlen, tajtékzó pszichopataként, megnyomorított szociopataként vagy éppen kígyónyelvű démonként. Kíméletlenek, brutálisak és végtelenül gyűlöletesek. Számukra sosincs visszaút: megválthatatlanok és menthetetlenek. Ők a tíz leggonoszabb filmes antihős.
Gotham city őrült bohóca: Joker (A sötét lovag)
Christopher Nolan Jokere a denevérjelmezben parádézó, tudathasadásos Mészáros Lőrinc leggonoszabb ellenfele. Ahelyett, hogy Dr. Máté Gábor, a kiváló magyar származású orvos gyermekkori traumákról szóló könyveit böngészte volna, Joker az apja pszichopátiáját a káosz és a félelem iránti hajthatatlan vágyába tudta csak integrálni. A Heath Ledger által eljátszott bohóc egy teljességgel kiszámíthatatlan szociopata, a klasszikus megátalkodott őrült, ráadásul még teatralitásban is képes felnőni lakkruhás ellenfeléhez.
Egy asztaltársaság végzete: az öltönyös nyilas (Az ötödik pecsét)
Fábri Zoltán filmjében a Latinovits Zoltán által megjelenített öltönyös nyilas főnök egy valóságos antikrisztusi karakter. Kifogástalan eleganciája, kegyetlenül hűvös racionalitása teszi őt ellenállhatatlanul félelemkeltővé.
Nem gyilkolni akar, azt majd a bombák úgyis elvégzik ー mondja. Ő a lelkeket kívánja megnyomorítani, a szétzúzott gerinceken taposva uralkodni. Az emberi szellemet olyan nyomorulttá tenni, hogy az már képtelen legyen bármiféle lázadásra vagy ellentmondásra.
A film végén pedig általa kell a főszereplőknek szembesülniük a saját dilemmájukkal: Tomóceusz Katatikivé vagy Gyugyuvá válnak? Nem is lehet kérdés, hogy ő a valaha készült legkiválóbb magyar film legjobb főgonosza.
A Pokol ura: John Milton (Az Ördög ügyvédje)
A listánkat belengő kénköves gonoszság bűzét jól jelzi, hogy maga a Sátán csak a nyolcadik helyre fért fel. Az ördög neve John Milton, aki felfigyel a sikeres védőügyvédre, Kevin Lomax-re, így válik belőle a film során az Ördög ügyvédje.
Na, persze Kevinnek nem politikusokról szóló orgiákat kell kiszivárogtatnia a Facebookra, annál többet akar tőle a Sátán: legyen ő az Antikrisztus.
Taylor Hackford filmjébenJohn Miltonként Al Pacino megnyerő, csábító, kifinomult és démoni. Az emberi gyarlóság legprominensebb ismerője. Érintésétől felforr a szenteltvíz, dühe pedig képes elsöpörni mindent és mindenkit maga körül.
A két lábon járó fanatizmus: John Doe (Hetedik)
A profetikus sorozatgyilkos. A végzet sötét apostola. Az apokalipszis lovasa. Saját magára nem is igazán hús-vér entitásként tekint, hanem inkább egy idea hordozójaként, Isten akaratának végrehajtójaként. Megszállott brutalitása mögött egy morális iránytű lakozik, hiszen azért jött el, hogy kárhozatra ítéltesse a bűnök mételyétől roskadozó emberiséget. John Doe valójában egy vallási fanatikus. Kevin Spacey tökéletesen ábrázolt karaktere David Fincher alkotásában úgy válik a filmtörténet valaha volt egyik legkegyetlenebb gyilkosává, hogy nem is látjuk őt gyilkolni a vásznon.
A Wall Street másik farkasa: Patrick Bateman (Amerikai pszicho)
A pszichopata olyan hús-vér lény, akiről első látásra akár azt is gondolhatnánk, hogy ember. Lélegzik, beszél, két szeme van és szája, bizonyos esetekben magas intelligenciahányadossal rendelkezik, megnyerően képes kommunikálni.
Egy dolog azonban hiányzik belőle, mégpedig az isteni részecske: a lélek. Patrick Bateman ennek megfelelően nappal sikeres bankár benyomását kelti a Wall Streeten. Megnyerő küllem, jó modor, szép lakás, de mindezek csak a látszat.
Marry Harron filmjében ugyanis a Bret-Easton Ellis által megírt és Chirstian Bale révén életre kelt vadállat az éj leszálltával kegyetlen sorozatgyilkossá válik, aki hullákkal közösül vagy éppen holttesteket eszik. Teszi mindezt l’art pour l’art, kizárólag saját megistenüléséért. Hiszen ez az, ami élteti a pszichopatát.
A köztünk járó démonok: Peter és Paul (Furcsa játék)
Michael Haneke filmjében, Arno Frisch és Frank Giereng által eljátszott angyalarcú szadista gyilkosok: Peter és Paul. Számukra örömforrás, amolyan szórakoztató időtöltés a kínzás és a gyilkolás. Köztünk élnek, küllemre ránk hasonlítanak. Nem kirívóak, nem hangosak, de ha becsöngetnek, akkor jobb, ha menekülünk.
Szadizmusuk határtalan, a játék öröméért kínoznak. Csak úgy fürdőznek a válogatott testi és lelki gyötrelmek határtalannak tűnő repertoárjaiban.
Háborodott őrült pszichopaták, akik az esztelen gyilkolásban találják meg önmaguk beteg szórakozását. Peter és Paul éppen látszólagos átlagosságuk miatt nyomasztóak, de a végtelenségig.
A pszichopaták szakácsfejedelme: Hannibal Lecter (A bárányok hallgatnak)
Jonathan Demme filmjében Anthony Hopkins által megformált karakter félelmetes pszichopata. A gasztronómia kifinomult nagymestere, aki legalább úgy imád különböző emberi belsőségeket fogyasztani, mint amennyire áldozataival fogyasztatni azokat. Dr. Lecter rafinált, intelligens és persze beteges kéjenc. Megnyerő, nyugodt, csodálatosan bánik a szavakkal, ráadásul még vicces is. Másfelől meg kannibál, aki mind képletes, mind pedig valóságos értelemben belelát áldozataiba, akikre bármikor képes lecsapni. Rémisztő robbanókeveréket alkot a gonoszság, a pszichopátia és az intelligencia patikamérlegen kimért lidérces egyvelege: ez Hannibal Lecter.
A hímtagok legsötétebb rémálma: Ramsay Bolton (Trónok Harca)
Újabb mélységesen visszataszító pszichopata, aki kizárólagosan élvezetből öl és kínoz. Mindenfajta erkölcsi korlátnak híján van, egy valóságos elszabadult hajóágyú. Hadifoglyait élvezettel nyúzza meg élve, de egy bizonyos esetben nemiszervétől megszabadítva teszi effektív emberi ronccsá ölebként tartott ellenfelét. Az pedig csak hab a tortán, hogy bárkit és bármit képes megerőszakolni, ha éppen kedve úgy kívánja. Ramsay ereiben is csak cseppfolyós állagú szadizmus folyik, egyetlen kedvelhető tulajdonsága sincs. George R.R. Martin regényeiből készített sorozatban Iwan Rheon karakterét figyelve a zsigereinkig hatol a hideg rettenet.
A messzi-messzi galaxis lidérces kényura: az Uralkodó (Star Wars)
George Lucas filmeposzában Ian McDiarmid figurája a Galaxis uralkodója, a Sith sötét nagyura, akitől még maga Darth Vader is fél. Ez pedig mindent elmond róla. A háttérből irányító bábmester, akinek minden szál összefut a kezében. A csuklyás manipulátor, aki polgárháborút robbant ki a Galaxisban, hogy aztán így váljon annak teljhatalmú urává. Külleme alapján idős, bottal jár, arca sápadt, de mégis erősebb Yodánál is. Nála jobban senki nem ismeri a sötét oldalt. Kegyetlensége páratlan, ellenfele nincs, hatalma pedig szinte végtelen.
Az egyenruhás veszedelem: Amon Göth (Schindler Listája)
A legijesztőbb Amon Göth karakterében az, hogy teljes mértékben valódi. Ő nem az a gonosz, akitől félni lehet, hanem akitől félni kell, ugyanis ez az ember valóban élt. Benne összpontosul a huszadik század minden sötét, kollektivista diktatúrájának a gonoszsága. Legyen szó bármilyen véres diktatúráról, az bizony kitermelte a saját Amon Göth-féle figuráit.
Pusztán kedvtelésből gyilkolja a kertjében lévő koncentrációs táborban összezsúfolt zsidó foglyokat, hiszen kedd van, miért ne?! De megteszi ugyanezt szerdán is vagy éppen vécézés előtt és után. Mert megteheti.
Steven Spielberg holokausztdrámájában a Ralph Fiennes által eljátszott táborparancsnok egy kiszámíthatatlan, következetlen szadista démon, akit a politika emelt a pozíciójába és adott neki eszközt a pszichopátiája kiélésére. A gonosz, aki még ma is velünk van. Szíriában? Észak-Koreában? Igen, most is ott van. Ettől válik hátborzongató módon ijesztővé. Amon Göth a sátáni valóság, akit a mi kultúránk termelt és folyamatosan termel ki. Ő az ember legsötétebb oldala. Itt és most.
