A mai Magyarország = '70-es évek Amerikája?
A téma az utóbbi időben nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Magyarországon is újra aktuálissá vált. A melegekkel kampányoló Coca-Cola plakátjai óta, a kormánypárti és szélsőjobboldali hangok egyre élesebben bírálták a homoszexualitást, és egyáltalán minden más elképzelést, ami nem illeszkedik a keresztény családmodellbe.
Log into Facebook
Log into Facebook to start sharing and connecting with your friends, family, and people you know.
Az erősödő konfliktust csak tovább szította, mikor Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője bedarálta a Meseország mindenkié című mesekönyvet. A sokak számára felháborító – például Fluor Tomi dalszerző-énekes vagy a komplett színházi szakma –, szimbolikust gesztust viszont konkrét lépések követték: a magyar Országgyűélés magszavazta a 9. alkotmánymódosítást. Ezzel Magyarország alkotmányában mostantól szó szerint szerepel: “Az anya nő, az apa férfi”.
Hazánkban a melegek helyzete tehát korántsem mondható kiegyensúlyozottnak, a ‘70-es évek Amerikája azonban még sötétebb színben tűnik fel Joen E. Biren fotográfus lencséjén keresztül.
Joan E. Biren politikai tettnek tekintette munkáját
Joan E. Biren (JEB) 1979-ben megjelent, az Eye to Eye című kötetét újra kiadják, amely a rejtőzködni kényszerülő amerikai leszbikusok történetét mutatja be – írja a The Guardian.
A mai embernek nehéz megértenie, hogy a hetvenes években még lehetetlen volt valósághű, meggyőző képeket találni leszbikusokról. Nem léteztek
– magyarázza JEB. Ő az első olyan fotográfus, aki egy egész könyvet szentelt a témának.
Biren saját bevallása szerint munkáját nem művészetnek, hanem politikai tettnek tekintette, és a készülő fotókra inkább propagandaként gondolt. A sors iróniája, hogy éppen egy homoszexualitást ellenző kampány részeként akarták először felhasználni képeit. Ezt természetesen visszautasította. Fontos volt számára, hogy csak azokon a platformokon jelenjen meg, ami legjobban szolgálta ügyét.
A legnagyobb nehézség a bátor nők felkutatása volt az Eye to Eye projektnek
Portréin keresztül úgy láthatták ezen embereket, ahogy addig fotóriportokban soha: egyszerűségükben, élve teljesen átlagos hétköznapjaikat. Van, akit autószerelés vagy favágás közben félmeztelenül kapott lencsevégre, de láthatunk egy édesanyát is, aki gyengéden lehajol, hogy arcon csókolja gyermekét. Közülük néhány nő valószínűleg heterónak tettette magát környezetében, hogy az atrocitásokat elkerülje.
Minél szélesebb spektrumot akart mutatni. Nemcsak a fesztelen boldogságot dokumentálta, hanem a szenvedést is, mikor valaki nem volt képes megbirkózni titkolt szexualitásának terhével. Fontos volt, hogy sok időt töltsön ezekkel a nőkkel. El akarta nyerni a bizalmukat, mielőtt nekilát a munkának. Ezért is sikerülhettek ennyire természetesre a képek. Sohasem
kérte alanyait, hogy pózoljanak neki, az együtt töltött idő alatt szinte már el is felejtették a kamera jelenlétét, így Biren mindig spontán, tökéletes pillanatban nyomhatta le végül az exponáló gombot.
Azon vállalkozó szellemű és bátor nők megtalálása, akik nem féltek identitásukat vállalva nyilvánosság elé állni, a projekt legnagyobb nehézsége volt.
Nem kevesebbtől lehetett pedig tartani akkoriban, mint az albérletből és munkahelyről való elbocsátás, vagy épp az, hogy elveszik a gyermekük felügyeleti jogát. Ezért – bár JEB fontosnak tartotta, hogy a fotózott arcok nevekkel és helyszínekkel is társuljanak az erősebb hatás elérése érdekében – a biztonságukat helyezte előtérbe: néhányuk vezetékneve nem szerepel.
40 év után is hű maradt
A kötetbe versek és rövid történetek is kerültek. Utóbbi a fotóalanyok beszámolóit jelenti, amiben hétköznapjaikból kölcsönzött példákon keresztül tematizálják, milyen leszbikusként élni.
A fentiek fényében egyáltalán nem is meglepő, hogy Joan E. Biren életének első képe őt és párját ábrázolja csókolózás közben. Mint elmondta a fotográfus, fontos volt neki, hogy végre láthassa megörökítve két nő csókját, mert hiába keresett, nem talált hasonló fotót.
Ezért készítette el magukról ezt a szelfit, ami tulajdonképpen egész karrierjének előképéül
szolgál. Azt is elárulta a brit lapnak, hogy a kötet elkészítésére is inspirálta.
Szépségideál a múltból LMBTQ kamerán keresztül
Julia Comita és Brenna Drury közös projektje a 70-es évek szépségápolási reklámjait értelmezi újra az LMBTQ közösségből érkező modellekkel.
Kapcsolódó cikk
A könyv megjelenése után saját műsorral turnézta végig Amerikát. Ez volt a Dyke Show, amihez 1950-től 1982-ig tartó időszakban készült fotókat gyűjtött össze leszbikusokról, és vetítette le a közönségnek.
Bár a művei által megszólítottak körében jelentős siker övezte a megjelenést, a mainstream amerikai média akkor még nem figyelt fel Biren történetére.
Így jöttem rá, hogy leszbikus vagyok – 14 nő vallomása
Egy puszi, egy kedves barátnő vagy éppen egy baleset – a másságuk felismerése a leszbikus nőknél sem mindig egyértelmű folyamat.
Kapcsolódó cikk
Negyven évre rá, az Anthology Editions új kiadása hű maradt eredeti, 1979-es formájához, és egy izgalmas történelmi utazást kínál leendő tulajdonosának, a homoszexualitás valódi arcával.
Megtettem mindent, amit tudtam, hogy bemutassam a szépségét, erejét és energiáját a nőknek, akik körülvettek
– fogalmazott Joan E. Biren.
