Hányatott sors és függőségek
Nemrég mutatták be a legendás amerikai dzsesszénekesnő, Billie Holiday (1915-1959) mozgalmas életéről szóló játékfilmet, a The United States vs. Billie Holidayt (Az Egyesült Államok kontra Billie Holiday) a Hulu streamingcsatornán.
A The Washington Post megjegyzi, hogy az énekesnő életrajzát feldolgozó legújabb alkotás is beállt a sorba, és elsősorban a már alaposan feltárt és szenzációhajhász témákra építi a történetet, úgymint Holiday sorozatos gyermekkori traumái (édesapja elhagyta a családot születése után, szexuális zaklatás, gyermekprostitúció) kábítószer- és alkoholfüggősége, valamint bántalmazó párkapcsolatai.
Forradalom a bíróságon: csoportos emlékkiállítás nyílt a New Haven-i Black Panthers-per 50. évfordulójára
Black Lives Matter: ment-e a világ elébb?
Kapcsolódó cikk
Lee Daniels rendező filmjében azonban a szövetségi kormányt kábítószerellenes ügyosztályának a heroinista Holiday ellen folytatott nyomozása mellett egy másik cél is mozgatta az 1940-es évek Amerikájában: egy időre ki akarták iktatni a Strange Fruit című drámai erejű balladát rendkívül népszerűvé tevő Holiday-t. Az énekesnő egyik legnagyobb slágere ugyanis a meglincselt feketékről szólt, ami akkoriban a déli államokban rendszeresen előfordult.
No Title
The most important song of the civil rights movement. Andra Day performs Billie Holiday's "Strange Fruit" in United States vs. Billie Holiday. Premieres February 26, only on Hulu.
A kritikusok az egekig magasztalták Andra Day alakítását a főszerepben, és a film csúcspontjának nevezték, amikor előadja a Strange Fruitot a színpadon. Ellenben a rendezői megközelítést, amely az énekesnő kábítószerbirtoklás miatti letartóztatása előtti és utáni eseményeket helyezi a fókuszba, a gyerekkori drámai események fel-felvillantásával, már kevésbé kedvezően értékelték. A nyomozás során Jimmy Fletcher (Trevante Rhodes) titkosügynök követi az énekesnőt, akibe aztán beleszeret. Ezen fikciós szál mellett a film bemutatja Holiday bántalmazó kapcsolatait is: James Monroe-t, az első férjét, Joe Guy-t, a szeretőjét, majd Louis McKay-t, aki élete utolsó szakaszában volt mellette. A nő kábítószerfüggése ezeknek a bántalmazó kapcsolatoknak a viszonylatában értelmezendő, amit a rendező könyörtelen részletességgel tár a néző elé. A kábítószerellenes csoport nyomozása pedig egy újabb bántalmazásnak is felfogható, amelyet az énekesnőnek el kell viselnie.
A kritikusok szintén a rendező szemére vetették, hogy nem ábrázolta elég árnyaltan Holiday és Lester „Prez” Young dzsesszzenész barátságát. Az énekesnő egy másik legendával, a tavaly elhunyt Jimmy Cobb dzsesszdobossal is dolgozott.
Előadásmódja megújította a dzsesszéneklést
Nem a Pulitzer-díjas Suzan-Lori Parks által írt forgatókönyvben merül fel először, hogy a kormány üldözte Holidayt a feketék jogainak himnuszává vált dal miatt. A 2019-ben készült Billie című dokumentumfilmben hangzik el az azóta elhunyt basszusgitáros Charles Mingus-tól, hogy „Holiday már Martin Luther King előtt harcolt a feketék jogaiért”. Az énekesnő, akinek szobra bekerülhet az Amerikai Hősök Nemzeti Kertjébe is, ugyanis minden alkalommal szót emelt a diszkrimináció ellen, amikor előadta a Strange Fruit című számot, és utána gyakran törtek ki zavargások.
A Time to Stir, a 15 órás dokumentumfilm új megvilágításba helyezi az 1968-as Columbia Egyetemen történt diáklázadást
A brit-amerikai rendező alapos munkájában a fekete és a zsidó diákok szempontjából is vizsgálta az eseményeket.
Kapcsolódó cikk
2017-ben Billie Holiday at Sugar Hill címmel jelent meg Jerry Dantzic fotóalbuma olyan, korábban nem publikált fényképekből, amelyek egészen hétköznapi helyzetekben láttatják az énekesnőt. A kötetből, bár nem titkolja az énekesnő életét megkeserítő gyermekkori nyomort, függőséget és erőszakot, amelyek végül halálához is vezettek, mégsem az érződik, hogy ezek a történések határozzák meg Holiday személyiségét. Köszönhető mindez a Fehér fogak szerzőjének, Zadie Smith bevezető helyett írt novellájának is, amelyet a képek nézegetése ihletett. Az írónő Holiday nevében elmélkedik az életén.
Lehet utánozni az előadásmódját, de a közelébe sem érhetünk annak a gyönyörűség és fájdalom közötti feszültségnek, amiből az ő éneke fakadt
– nyilatkozta Smith a kötet megjelenését követően.
