Nils Frahm német zeneszerző és zongorista február elején két koncertet is adott a Müpában. Mindkettő döbbenetesen rövid idő alatt telt házas lett. Aki bejutott, nem mindennapi meghívást nyert Frahm szentélyébe. Nem a pátoszra törekvés és nem is a vallásos révület mondatja ezt velem! Vannak koncertek, amelyek extázis nélkül is emlékezetesek maradnak. Nils Frahm fellépése a Müpában számomra ilyen volt.
Indulatos előzmények
A kultikus Victoria (Sebastian Schipper rendezésében) és az izmusok világába invitáló intellektuális Manifesztum filmzenéinek alkotója nem először lépett fel hazai közönség előtt. Nils Frahm ezúttal a tavaly megjelent All Melody lemezbemutató turnéja keretében látogatott Budapestre.
„Azért írtam kiáltványt, mert nincs mit mondanom” – Kritika
Noha egykor művészettörténésznek készültem, ebbéli tudásom az idők folyamán sajnos megkopott. Nagy örömmel néztem meg Rosefeldt filmjét még februárban, és kíváncsi voltam, a videós installáció mennyit és miben ad hozzá a mozis élményhez. Bíztam benne, hogy a „tárlat” nem csupán egyesével levetíti a különböző művészeti irányzatokat „megelevenítő” kisfilmeket, hanem további jegyzetekkel, információkkal segíti a megértést és mélyíti az ismeretcunamit.
Mi a siker fokmérője egy zenész számára? A telt házas koncert? És akkor mi a helyzet a dupla telt házzal? Nils Frahmnak sikerült a Müpát úgy megtöltenie, hogy koncertje meghirdetése után szinte azonnal minden jegy elkelt rá. Nagy volt a zúgolódás. Sokan jegyüzért kiáltottak!
Akármi is történt, elvitathatatlan érdeme a német művésznek, hogy a szervezők plusz koncertnapot voltak kénytelenek nyitni az első körben hoppon maradt érdeklődőknek. A hamburgi születésű fiatalembernek köszönhetően pedig a „mínusz egyedik napi” előadás is sold outos lett. Nem véletlenül!
A professzionális találkozása a szubtilissel
Anélkül, hogy szándékomban állna minél több idegen szót használni az élmény leírására, azt kell mondanom: fenomenális volt. Egy nagy tudású, profi zenész szívhez szóló előadását élvezhettük. A pontos kezdést követően Nils Frahm németes precizitással, ugyanakkor megható közvetlenséggel látott hozzá a varázslatnak. Mozdulatai, a különböző hangszerek közötti útjai kiszámított pontosággal keltették életre az All Melody című album számait.
A koncert azért volt rendkívüli, mert Nils Frahm multiinstrumentális előadóművészként egyedül hozta létre a csodát a Müpa hangversenytermében.
Egy egész zenekarnyi zene szólalt meg, pedig egyedül csak a törékeny alkatú fiatalember volt a színpadon, „játszósban”. Frahm egyszerű pólót, tréninggatyát viselt és persze a mostanában védjegyévé vált svájci sapka sem maradt le kopasz fejéről.
Két és fél óra a zene templomában
A misztikusság lengte körbe a koncertet. Nils Frahm szívbe markoló zongora- és orgonaszólói, a további billentyűs masinákból összerakott templomszerű felépítményből előcsalogatott „melódiái” szentélyt varázsoltak a színpadra.
A fényjáték a koncepció részeként plasztikusan aláfestette a felcsendülő tételek hangulatát.
A nézőtér teljes sötétségbe borult, a finoman, nagyon halványan megvilágított színpaddal együtt az egész olyan volt, mint egy misztériumjáték.
A „misét” Frahm celebrálta, a nézők mint a hívek pedig áhítattal figyelték a szertartást. A legtöbben lélegzetvisszafojtva, mozdulatlanul ülték végig a két és fél órás előadást.
Ez furcsa is volt számomra, mert a fejem és a lábaim akaratlanul is felvették a zene ritmusát, ami nem számított szentségtörésnek.
Könnyek az éterben
A srác gyerekkora óta zongorázik, és különleges módon ötvözi a klasszikus zenét a finom elektronikával. Ha rám tör a sírhatnék, mert, mondjuk, szerelmi bánatom van, tuti, hogy Nils Frahmot hallgatok. Finom, depresszív, gyönyörű zene. Garantáltan megnyitja a könnycsatornákat, ha éppen arra van szükség. Máskor kozmikus üzenetet közvetít, mintha az univerzum testesülne meg benne – erre utal több tétel címe is, így rögtön a nyitószámé: The Whole Universe Wants To Be Touched.
Nils Frahm – The Whole Universe Wants to Be Touched (Unofficial Music Video)
Made for fun. Music: Nils Frahm – The Whole Universe Wants to Be Touched Video: Ghost in the Shell 2: Innocence
Az égit hozza le kicsiny világunkba a Berlinben, az elektronikus zene fellegvárában felépített stúdiójából.
Különösen tetszett, hogy Nils Frahm jó ütemben keverte az új album éteri hatású számait a nagy sikerű 2013-as lemez (Spaces) témában és hangulatban hasonlóságot mutató slágereivel.
Az egész koncert hangzásvilága ezáltal egységes volt.
A „közönségkedvenc” Says a korábbi lemezről ezúttal újrahangszerelve, „átakkordosítva” szólalt meg.
Klasszikus zenei tudásom sajnos fejlesztésre szorul, ezért nagyon tudom értékelni, ha valaki számomra is érthető módon beszél egy-egy tételről. Frahm könnyen fogható, humorosra vett „szolfézs órát” rögtönzött, amit élvezet volt hallgatni.
Az élményből semmit nem vett el a technikai malőr – az egyik hangszerrel volt probléma, ami miatt pár percig megszakadt a koncert. Sőt, Nils Frahm ezt is kedves higgadtsággal és vicces sztorizgatással hidalta át. A csodás zene és a szimpatikus személyiség megtette a hatását: a koncert végén, két és fél óra után is nehéz szívvel engedtük el. Egyetértek azzal, amit később egy Facebook-kommentben olvastam: „Danke Nils – einfach top” (Köszi, Nils, egyszerűen csúcs).
