8 nő alatt a Föld körül – Martin Sun és Pállfy L. Péter storytelling-estje
Egy edinburghi kocsmában kezdődött a barátság, művészi kiteljesedése a 8 nő alatt a Föld körül est.
Egy edinburghi kocsmában kezdődött a barátság, művészi kiteljesedése a 8 nő alatt a Föld körül est.
Megelevenednek a hegyek, a folyók, a tenger, a halak. A felhők. És felrémlik egy különös történet is egy leszbikus māori hölggyel. Kritika a Modern Māori Quartet Two Worlds (Két világ) előadásáról.
Egy alcíme is lett volna ennek az írásnak: Dilettantizmus csúcsrajáratva. Aztán le kellett mondanom róla. Mert még csak az utolsó alaptábor előtt járnak valahol. A csúcstámadásra legalább egy évet várni kell. Sajnos. Elkezdődött az Edinburgh Fringe Festival!
Mert van az úgy, hogy az ember fia (avagy lánya) kijön a színházból, és tudja, hogy más lett az élete egy ötvenperces előadás után.
Azért fura, hogy az lesz az idei év utolsó beszámolója, aminek legelőször fogtam neki. Láttam egy operát, néztem még egyet, és vártam, hátha bejutok a harmadikra; aztán rájöttem, hogy rosszul indítom az írást, később meg túl hosszúnak éreztem. De most már végre itt van, lássuk…
Várjon Dénes, a világ egyik legfoglalkoztatottabb magyar előadója újra a színpadon; ezúttal az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztivál keretében lépett fel, Joshua Bell hegedűművésszel. Bellel való találkozásukról, feleségével közös lemezükről, fesztiválokról, és természetesen az örök és hallhatatlan Beethovenről beszélgettünk.
Szeretem-e Brahms-ot? Igen. Elalélok-e, amikor Grieget játsszák elképesztő virtuozitással a művészek? Igen. Kicsordul-e egy könnycsepp a szememből, ha felcsendül Chopin bármelyik édes-bús dallama? Igen. Na, ezért rajongok Beethovenért: tőle mindezt – és még többet is – megkapom, egyben…
Nemrég megnéztünk az Edinburgh Fringe Festivalon, a Recircquel társulat Paris de Nuit című előadását, amely baromira erős értékelést kapott. Vági Bencével, az előadás művészeti vezetőjével beszélgettünk, akitől most kulisszatitkokat is megtudhattunk.
Recirquel: Vannak napok, amelyeket valahogy fel kéne címkézni, annyira különleges dolgok történnek. Nos, ezt a napot az „utolsó pillanat-napnak” kereszteltem.
Előadás templomban, előadás a Hiltonban, előadás magas-művészeti központban előadás az előadóban… Mert erre a három hétre Edinburgh-ban az egész világ, ugyebár; és minden férfi és nő, még az is, aki csak a nyilvános vécébe szeretne végre valahogy bejutni. De legalább biztosan tudjuk, hogy Shakespeare-nek igaza volt…
Edinburgh utcái, terei, parkjai a fesztiválidőszakban megtelnek utcazenészekkel. A Medows-ban késő éjszakáig tart a jammellés, amihez önjelölt táncosok, zsonglőrök, tűzfújók csapódnak. Őszinte csodálattal nézem, hallgatom őket, hisz amit produkálnak, akár egy színpadon is megállná a helyét.
Igen, feltettem már én is magamnak a kérdést: ahelyett, hogy játszanék egy előadásban és/vagy rendeznék egyet a Fringe-en, miért inkább nézem őket és írok róluk? Válasz? Nincs. Történet van. Egy szomorúan vicces történet…
Mi is történt pontosan 70 éve? Többek között megtalálták a Holt-tengeri tekercseket, kidolgozták az első ősrobbanás-elméletet, megkezdődött a szuperszonikus repülés. Mindeközben Edinburgh-ban…
Okostelefon, táblagép, okostelevízió: ha mindenre mást használunk az agyunk helyett, az előbb-utóbb megbosszulja magát. Kérdés: „Mikor lett ennyire bonyolult a világ?” Válasz: „Amikor egyszerűbbé akartuk tenni.”
Kafka rémmeséjének abszurditását Josef K-ról Philip Glass zenéje húzza alá. A pert úgy reklámozták mint dráma, paranoia és abszurd humor csodás elegye. Ismét egy nagyot mondó reklám, vagy van benne valami?
Véget ért a fesztivál, Edinburgh lakosai nyugodtan visszatérhetnek otthonaikba anélkül, hogy bárki “beleimprovizálna valamit az arcukba” – ahogy egy szatirikus híreket gyártó portál világgá kürtölte. Azért valamennyi igazság van benne: az utcák, a terek kiürültek, nem kell lépten-nyomon kerülgetni a turistákat vagy nem kívánatos ökológiai lábnyomaikat.
Lehet, hogy a vágyainkkal van baj. Ha nincs fesztivál, már nagyon várjuk, mert sok embernek ad munkát, felpörög az életünk, kitörhetünk a komfortzónánkból. Aztán elkezdődik, és alig várjuk, hogy vége legyen, hogy a buszok végre megint menetrend szerint közlekedjenek, az utcák ne legyenek tele szeméttel és emberi testből származó végtermékekkel.
A következőkben ismertetett előadások (is) valaminek a két különböző állapota, valami összeköti őket: az író, az előadók személye, a helyszín, a „fesztivál a fesztiválban”, a stílus; vagy csak az én agyam…
…elviselni a tömeget és/vagy megcsömörlöttél a végeláthatatlan mennyiségben rád zúduló előadásoktól, van hová menekülni…
Ha dolgozó ember vagy, akkor válogass a produkciókból, és azt nézd meg, amit szeretnél, tizenöt előadásra biztosan van keret; ha nem, akkor irány a Free Fringe Festival!
Annyira boldog vagyok, hogy a teljes skót nyarat Edinburgh-ban tölthettem. Idén ez egy keddi napra esett…
A Nemzetközi Fesztivál mottója idén, talán nem véletlenül, a „Welcome, World!” („Helló, Világ!”). A Fringe jelszava: „Defying Everyday Since 1947”.
’90-es évek, Budapest. Nem volt olyan alternatív színházi csoport, amely ne akart volna eljutni A Fringe-re. Erről beszéltünk a kocsmákban, a próbákon, a házibulikban.