Nyugaton a mentális egészség sem tabu
Mégis miért állhat fenn ez a dichotómia? Vélhetően közrejátszhat ebben, honnan indult a „mentális egészség forradalma”: az Egyesült Államokból. Clifford Beers, az Amerikai Mentálhigiénés Mozgalom alapítója, 1908-ban publikálta A mind that found itself (Az elme, ami megtalálta önmagát) könyvét, amelyben a saját, mentális kórházakban szerzett tapasztalatairól írt. A könyv (és az erre reflektáló mozgalom) célja volt, hogy javuljon a mentális betegséggel élő emberek megítélése és egészségügyi ellátása. A forradalom alatt megalkotott definíciók, diagnosztizálás és kezelés idővel megjelent Európa nyugati országaiban, sőt, Ázsiában is.
Ethan Watters amerikai újságíró ezen eszmék elterjedését figyelte meg külföldi utazásai során. Észrevételeit A Crazy Like Us: the Globalisation of the Western Mind (Őrültek, mint mi: a nyugati nézet globalizálódása) című, 2011-ben megjelent könyvében osztotta meg a világgal.
Elmélete szerint főképp nyugaton gondolják úgy, hogy a mentális betegségek biológiai és genetikai eredetűek.
Ezzel szemben más országokban (India) az a hiedelem, hogy a mentális problémákkal küzdők kezelhetetlenek. Watters szerint ha egy nyugati gondolatot megpróbálunk honosítani egy másik kultúrába, az megnövelheti a tabu megjelenésének esélyét, mert a két elképzelés nem egyeztethető össze. Ha pedig valamit stigma övez, arról ösztönösen elutasítóan fogunk ítélkezni. Ezen kulturális differencia szignifikáns hatással van a mentális egészség több aspektusára is (a betegség elfogadása, segítségkérési hajlandóság).
Mégis miben különböznek?
Vegyünk szemügyre néhány nyugat és kelet közötti különbséget! Kollektivista kultúrákban, mint amilyen Kína is, a stresszel és egyéb problémákkal való megbirkózás abban is kimerülhet, hogy nem tárják fel azokat, nehogy befolyásolják mások hangulatát. Mindazonáltal szociálisan aktívak maradnak, ami alapjában véve pozitív hatással van a lelki és a mentális jóllétre. Ezzel szemben az individualista országokban hajlamosak elnyomni a rossz érzéseiket, ami előbb vagy utóbb, de visszacsap majd. Így valószínűbbé válik például a depresszió kialakulása. Ez magyarázat lehet arra, hogy nyugaton magasabb az általános jóllét szintje, viszont a depresszióé és szorongásé is. Ellenben keleten, habár a boldogsági ráta alacsonyabb, kevesebben küzdenek hangulatzavarral.
Talán épp a mentális problémákkal küzdők magas száma miatt a fejlett országokban egyre többen érzik annak fontosságát, hogy mindenki számára (mindenféle hovatartozástól függetlenül) elérhetővé tegyenek megfizethető mentális egészségügyi szolgáltatásokat. Viszont azon országokban, ahol tabuként kezelik a mentális betegségeket és zavarokat, az ezzel küzdők szégyent érezhetnek önmagukkal szemben.
Emiatt néha nem is mernek segítséget kérni. A fejlődő országok esetében ez még nehezebb, hiszen gyakran csak a családra támaszkodhatnak lelkileg és anyagilag is.
Tovább ronthatja mindezt, ha a kormánytól és a családtól sem érkezik semmiféle támogatás. Ha az anyagiakat nézzük, persze ez nem meglepő, tekintve ezen országok helyzetét.
Így jelenik meg nyugaton
A világ két arccal – mentális betegségek és kezelőjük megítéléséről
Ha az ember meghallja a pszichiáter szót, rögtön leszedált, üres tekintetű betegek orvosaira gondol, esetleg őrültekére, elmebetegekére. A pszichológus esetében pedig általában egy irattömbbe firkáló, bólogató, de mélyen hallgató személy képe jelenik meg előttünk. Valljuk be, ez az általános reakció, amin nem segít, hogy a média is hasonlóképp prezentálja. Ugyanakkor a valóság ennél jóval árnyaltabb.
Kapcsolódó cikk
A paradigma-váltást az is okozza, hogy már a popkultúrában is találkozhatunk a témával: a tévé műsoroktól kezdve (például a 13 okom volt című Netflix-sorozat), egészen az ezen koncepció által elindított podcast-csatornákig. Utóbbinak széles a tárháza. Nem csak a mentális betegségekről és traumákról, de a boldog élet megteremtéséről is találhatunk műsorokat. Sőt, több cikk, tanulmány, valamint print és online sajtó áll rendelkezésünkre, amelyek segíthetik a probléma átfogó megértését.
Érdemes kiemelni a közösségi média pozitívumait is, hiszen – az általános meggyőződés ellenére – nem csak negatív hatásai vannak. Az Instagram végeláthatatlan görgetése közben az influenszerek mellett pszichoedukáló oldalakkal is találkozhatunk, amelyek közérthető nyelven hozzák közelebb a pszichológia világát. Abban az esetben, ha valaki ennek egy könnyedebb formáját szeretné viszontlátni a nyitóoldalán, elérhetőek olyan felhasználók is, akik naponta pozitív megerősítéseket osztanak meg. Mint tudjuk, az ilyen mondatok nem csak motiválhatnak minket, hanem többek között az önbecsülést is növelhetik!
És hogyan viszonyulunk ehhez itthon?
1905-ben Oláh Gusztáv pszichiáter megalapította az Országos Elmevédelmi Ligát, amely a mentális problémák prevencióját helyezte előtérbe.
Ezt követően, a ’30-as években – szintén Oláh igazgatósága alatt – sorra kezdtek megnyílni az ideg- és lélekgondozók. Majd’ hatvan évet előreugorva hozzánk is elérkezett a rendszerváltás. Cikkünk témáját tekintve is mérföldkő volt mindez. Antall József, akkori miniszterelnök és kormánya, az MDF egyik szlogenjévé vált az „egészséges népnek lehet csak jövője”. Ennek következményeként előtérbe került a mentálhigiénés ellátás és ezen programok támogatása.
Ez manapság többek között úgy nyilvánul meg, hogy a mentális egészségügyben dolgozók számára is biztosítanak továbbképzéseket, hogy minél kompetensebben tudjanak segíteni. Akadnak olyan magyar projektek is – mint a KézenFogva Alapítvány Leonardo da Vinci Partnerségi Projektje −, amik ennek elterjesztését támogatják.
Egy tanulmány rávilágított Vincent van Gogh több mentális betegségére is
Csak a legkritikusabb időszakokban hagyott fel a festéssel.
Kapcsolódó cikk
Ami a popkultúrát és közösségi médiát illeti, nyugathoz hasonlóan hazánkban is kezdenek pszichoedukáló tartalmak megjelenni a különböző platformokon. Kilenc éve debütált a Terápia című sorozat Mácsai Pál főszereplésével, amely új keletűségével azonnal hatalmas sikert aratott. Három évada során a nézők betekintést nyerhetnek a terápiás folyamatba – a kliens és a pszichológus szemszögéből egyaránt. Egyre növekszik azon magyar nyelvű podcast-műsorok – mint a tavaly márciusban elindított A Bright Place Podcast – száma is, melyeknek célja, hogy elfogadottabbá tegyék a mentális problémákat. Emellett a közösségi média világában is találhatunk hiánypótló munkát végző magyarokat, mint a Mélylevegő és a Pszinapszis csapatai.
Mindezek ellenére a mentális problémákkal élők száma egyre nő. Hazánkban 1989 és 2013 között majd’ 10%-kal (7,5%-ról 16,7%-ra) ugrott meg a depresszióval küzdők száma. Mindeközben − a keleti államok lakosaihoz hasonlóan − igen kevés magyar kér segítséget. Az európai átlaghoz képest 4%-kal többen számoltak be arról, hogy nem fordulnak szakemberhez a gondjaikkal. Ez megköveteli, hogy minél többet beszéljünk róla. A mentális egészségről és betegségekről való tudásunk fejlesztését több intervenció is segítheti − célzott kampányok fiataloknak és időseknek egyaránt −, mint iskolai edukáló programok. Ez kulcs lehet a megbélyegzés és a diszkrimináció enyhítésére, sőt.
Van minderre jó megoldás?
Mi mást tehetünk még a tabu megszüntetéséért a hétköznapokban? Jó válasz lehet erre a mentális betegségekkel foglalkozó Nemzeti Szövetség egy Facebook-kampánya. Arra kérték amerikai követőiket, hogy válaszoljanak meg egy kérdést − „Hogyan küzdesz a megbélyegzés ellen?” −, majd összegezték a válaszokat. Ennek eredményeképpen több módszert is megfogalmaztak.
A válaszok alapján egy másik megoldás az lehet, hogy figyelünk a szóhasználatunkra ezen beszélgetések során.
Végezetül, több válaszadó is arról nyilatkozott, hogy igyekeznek egyenesen a stigmákkal szembeszállni. Arra emlékeztetik a környezetükben lévőket, hogy a mentális egészség ugyanolyan fontos, mint a fizikai. Mindemellett önzetlenül és jóindulattal viselkednek a különböző problémákkal küzdőkkel – legyen az idegen, ismerős vagy esetleg saját maguk.
Nem is várhattunk mást: jelentősen romlott a Föld népességének mentális egészsége 2020-ban
A legrosszabbul azok jártak lelkileg is, akik fennálló egyéb betegségükre nem kaptak ellátást a koronavírus-járvány miatt leterhelt egészségügyben.
