A Rock Against Racism egy olyan alulról építkező brit mozgalom volt a hetvenes években, amelyben számtalan zenekar és rajongó fogott össze a fasizmus elleni küzdelemben.
Az 1970-es években az élő zenélés nem volt veszélytelen a fekete zenészek számára, amin az sem segített, hogy a fehér művészek gyakran támogatták a rasszista hangokat, például Eric Clapton nyíltan támogatta Enoch Powell bevándorlásellenes retorikáját, vagy David Bowie, aki azt állította, Hitler volt az első rocksztár, írja a The Guardian.
A White Riot dokumentumfilmben Ruth Gregory – az egyik eredeti RAR aktivista és a mozgalomról készülő kiállítás társkurátora – arról beszél, hogy a korai punk mozgalom „bármelyik irányba mehetett volna”, ahol az egyik oldal az egyéniséget és a genderel való kísérletezést, a másik pedig a skinheadeket támogatta.
A RAR küldetése az volt, hogy élőzenével küzdjön a fasizmus ellen: fekete és fehér zenekarokat állított össze országszerte ugyanazokra a színpadokra, hogy összehozza a közösségeket és elősegítse a szolidaritást, illetve remélhetőleg távol tartsa a fiatalokat a jobboldali megmozdulásoktól. A RAR-nak éles szlogenjei voltak – például a „Love music, hate racism” („Szeresd a zenét, utáld a rasszizmust”) innen ered –, valamint szemet gyönyörködtető látványvilág és egyfajta életöröm jellemezte megmozdulásaikat.
A RAR megkoronázása talán 1978-ban következett be, amikor a londoni Victoria Parkban egy hatalmas fesztivált jelentettek be a Clash, a Steel Pulse, a Tom Robinson Band és mások részvételével. Az ötlet az volt, hogy az emberek összegyűlnek a Trafalgar téren, mielőtt közösen elindulnának a koncertre. Eredetileg 10 ezer ember részvételére számítottak, de végül 100 ezer ember vonult együtt.
A RAR-ról annak idején a média alig számolt be, és a résztvevő előadók arról számoltak be, hogy gyakran kaptak halálos fenyegetéseket a rasszizmus elleni erős kiállásuk miatt.
Kapcsolódó cikk
A Daft Punk éveken át meghackelte a világ összes médiáját
Miközben telt házas stadionokban koncerteztek és Disney-filmekben kameóztak, úgy tettek, mintha megőrizték volna az anonimitásukat.
