A zeneszerző a hangok fizikai természetét kutatta.

Véletlen esésből származó komplikáció okozta halálát

90 éves korában meghalt Alvin Lucier a zeneszerző, akit a hang fizikai tulajdonságainak feltárása révén az amerikai avantgárd jelentős alakjává vált.

Halálhírét lánya tudatta a The New York Times-szal. Mint írta a lap Lucier lányára hivatkozva, esés utáni komplikációban hunyt el a zeneszerző.

Az 1931-ben New Hampshire-ben született Lucier rangos zenei végzettséget szerzett először a Yale, majd a Brandeis Egyetemen, aztán Rómába le tette a névjegyét Fulbright-ösztöndíjjal. Klasszikus képzettsége eklektikusnak mondható, 1960-ban sorra látogatta a koncerteket John Cage, David Tudor és Merce Cunningham társaságában, akik a véletlen kreatív lehetőségeit kutatták.

Alvin Lucier: Míg minden beszédem látszata megsemmisül

Lucier úttörőnek tekinthető a zeneszerzés és a
zenei előadás több területén; ilyenek az előadók fizikai mozdulatainak notációja, az agyhullámok élő előadásban történő felhasználása, vizuális képek generálása hangokból, a teremakusztika zenei célokra való alkalmazása. Munkái hanginstallációk, valamint olyan szólóhangszerekre, kamarazenekarokra és nagyzenekarra írott művek, melyekben az egyszerű hangok közeli hangolásával a hanghullámok elkezdenek mozogni, forogni a térben.

A jelentős művek közé tartozik az I Am Sitting in a Room (1969), amely a zeneszerző szavaival indul: “I am sitting in a room different from the one you are in now. I am recording the sound of my speaking voice and I am going to play it back into the room again and again until the resonant frequencies of the room reinforce themselves so that any semblance of my speech, with perhaps the exception of rhythm, is destroyed.” 

(fordításban: „Egy olyan szobában ülök, amely különbözik attól, mint amilyenben most ülök. Épp rögzítem a beszédhangom hangját, és újra és újra visszajátszom a terembe, amíg a terem rezonanciafrekvenciái meg nem erősödnek úgy, hogy beszédem minden látszata megsemmisül – talán a ritmus kivételével.”

Ezután a beszéd felvételét lejátsszák, majd újra felveszik, a folyamat addig ismétlődik, amíg a szavak összemosódnak a rezonáns frekvenciákon.

Nagy hatású zeneszerző volt

A fentihez hasonló koncepciót alkotott meg Instagramon még 2015-ben. is 

Nyílt titok, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy fényképet feltöltünk az Instagramra, akkor egy hangyányit romlik a minősége. De pontosan mekkora mértékű minőségromlásról is beszélünk?

Lucier gondolt egyet és nagyon gyakorlatias módon körbejárta a kérdéskört. Készített magáról egy fényképet, ahogy egy szobában ül, majd pedig ezt a felvételt posztolta az Instagramra, ezután pedig a feltöltött képet számtalan alkalommal újra és újra feltöltötte a népszerű képmegosztó szolgáltatásba. Emberünk egész pontosan kilencvenszer posztolta ugyanazt a képet, a végeredmény pedig egy már teljesen élvezhetetlen minőségű, bár absztrakt képnek tökéletesen beillő fotó lett.

Nagy hatású zeneszerző volt

Egy másik ismert műve az 1977-es Music on a Long Thin Wire. Ennek során egy vezetéket feszítettek ki a térben mikrofonokkal és egyéb berendezési eszközökkel. Mindezt azért tették, hogy azok felfogják a rezgéseket, majd hangot generáljanak. A berendezés így úgy nézett ki, mint egy szobor mint mű. 

A fáradtság, a légáramlatok, a fűtés és hűtés, sőt az emberi közelség is óriási változásokat idézhet elő a vezetékben

– jegyezte meg Lucier, akinek zenéje a közvetlen környezet előre nem látható változásaiban gyökerezik.

Ezek az úttörőnek mondható munkák világszerte nagy hatással volt a Leftfield duóra. A Leftfield szintén nagy hatásúnak számít az elektronikus zene kifejlődésében. A Mixmag úgy írta le őket, mint az “egyetlen legbefolyásosabb brit tánczenei csapat”. A progresszív house stílus úttörői is voltak, mivel az ő munkásságuk alapján fejlődött ki a kifejezés. 

Kapcsolódó cikk

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet