Miért nem termelt ki a Netflix egyetlen híres rendezőt sem?

Bár a legnépszerűbb streamingcsatorna egy évtized óta futószalagon ontja a habkönnyű vígjátékokat és sorozatokat, ezek rendezői közül mégsem emelkedtek nagy nevek. A jelenségre a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója hívta fel a figyelmet.

Mit adott a filmművészetnek a Netflix?

Thierry Frémaux, a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál művészeti igazgatója még a júliusi rendezvény előtt tette fel a nagy kérdést szakmai újságíróknak: Mit adott a filmművészetnek a Netflix? Hány híres rendezőt fedezett fel a streaming platform? Ebből aztán milyen tanulság vonható le a hagyományos mozifilmek alapján?

A riporterek sem tudtak mondani egyetlen kiemelkedő rendezőt sem, akit a Netflixen fedeztek volna fel. Frémaux fontos problémára tapintott rá: a streamingcsatornák oly mértékben alakították át a filmkészítés közegét, hogy már a filmszínházak túlélését veszélyeztetik. De vajon mit nyújtanak cserébe?

Netflix Franchise Rendezo

A csatornák nagyon ügyesen képesek elszívni a híres filmeseket, akik neve Cannes-ban sem cseng rosszul: Alfonso Cuarón, David Fincher, Bong Joon-ho vagy Martin Scorsese is dolgoztak már a csatornának. Sokszor egy-egy sorozat megrendezésére szerződtetnek le már befutott alkotókat, mint például Ava DuVernay-t az A central parki ötökhöz vagy Barry Jenkins-t A föld alatti vasúthoz az Amazon Prime-on. Az elmúlt tíz évben csak a Netflixen közel négyszáz saját gyártású film készült, ám ezek közül hány maradt meg az emlékezetünkben?

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

A The Guardian ezek után felteszi azt a kérdést is, hogy milyen fontosabb franchise-sorozat köszönhető a Netflixnek és társainak. A tinivígjátékok közül A csókfülke, az Egy herceg karácsonyra és A fiúknak, míg a mostanában bemutatott akciófilmek műfajából a Chris Hemsworth főszereplésével készült Tyler Rake: A kimenekítés, amelyet Sam Hargrave, egy debütáló rendező rendezett, a Sandra Bullock nevével fémjelzett Madarak a dobozban, vagy mind közül a legígéretesebb, az Enola Holmes. De ha visszatekintünk az eddigi felhozatalra, néhány filmben bizony megvolt a franchise-építő potenciál, aztán végül nem lett belőlük semmi. Ilyen a Project Power: A por ereje vagy Will Smith sci-fije, a Bright. Reed Hastings, a Netflix vezérigazgatója is elismerte, hogy a Harry Potterhez vagy a Csillagok háborújához képest van még hova fejlődniük.

Franchise-képes jelöltek

A következő nagy dobás Zack Snyder egyszer már elbukott ötlete, a Star Wars-univerzumban játszódó Rebel Moon lehet, amely köré a Marvel-szuperhősfilmek sikeres rendezője szívesen építene egy saját világot. Ugyanez a szándéka Joe Russo rendezőnek a The Gray Man (A szürke ember) című kémthrillerrel, amelyben Ryan Gosling és Chris Evans játssza a főszerepeket, és amelyhez a csatorna 200 millió dolláros költségvetést biztosít.

Vajon csak a hagyományos mozi képes arra, hogy úttörő alkotókat és olyan franchise-okat termeljen ki, amelyek hosszú távon is megállják a helyüket? Ha igen, akkor miben áll a titka? Az alkotók tapasztalatában? A magas minőséget garantáló nemzetközi filmszemlékben, mint Cannes? Vagy csupán idő kérdése, és a streamingcsatornák is felzárkóznak a mozik mellé? Frémaux megjegyezte, hogy 125 éve született a hagyományos filmkészítés. Majd kiderül, hogy száz év múlva megünneplik-e a platformok centenáriumát.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból