Örkény István Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas magyar író, gyógyszerész, az Újhold társszerkesztője a világirodalmi rangú magyar groteszk próza megteremtője 1912. április 5-én született. Portré.

Örkény István a vegyészmérnöki diploma megszerzése idején jelentette meg első novelláskötetét is

Jómódú polgárcsalád sarjaként, Budapesten látta meg a napvilágot 1912. április 5-én Örkény István Kossuth-díjas drámaíró. Édesapja patikus, akinek felmenői Ösztreicher néven voltak szeszgyárosok. Örkény a piaristáknál érettségizett, majd a Műegyetem vegyészmérnöki karára járt, de diplomáját már mint gyógyszerész kapta meg 1934-ben.

Első írásai a barátaival alapított Keresztmetszet hasábjain jelentek meg, első jelentős novelláját a Szép Szóban közölték. Tengertánc című antifasiszta írására felfigyelt a hatóság is, ezért az 1938-39-es időszakot Londonban, majd Párizsban töltötte. 1940-ben ismét beiratkozott a Műegyetemre, ahol 1941-ben kapott vegyészmérnöki diplomát, s ekkor jelent meg első novelláskötete is.

Orkeny Istvan Dramairo Szuletesnapi Portre
Örkény István Író 1978-Ban / Fotó: Fortepan

1942-ben munkaszolgálatosként a doni frontra, majd szovjet hadifogságba került, csak 1946-ban térhetett haza. Ezt követően belépett a Magyar Kommunista Pártba és a Szabad Nép munkatársa lett. A háborúban és a hadifogság alatt szerzett keserű tapasztalatait az Emlékezők (Amíg ide jutottunk) és a Lágerek népe című írásaiban, valamint Voronyezs című drámájában örökítette meg.

A Tóték mellett a Jeruzsálem hercegnője irodalmi élet szenzációja lett

1949-től az Ifjúsági Színház, 1951-től a Magyar Néphadsereg Színháza (a Vígszínház elődje) dramaturgja lett, közben folyamatosan publikált. A kritika elismeréssel fogadta őszinte meggyőződésből fakadó, de sematista Házastársak című regényét, Lila tinta című elbeszélését viszont Révai József, az akkori kultúrpolitika teljhatalmú irányítója „fülledt és rohadt szexualitással” vádolta meg. 1954-től a Szépirodalmi Kiadó lektoraként dolgozott, közben megjelent Hóviharban című novellakötete.

A Magyar Írók Szövetségének tagjaként tevékenyen részt vett az 1956-os forradalomban, s hiába gyakorolt 1957-ben önkritikát, 1963-ig publikálási tilalom alatt állt.

Kapcsolódó cikk

Hogy eltartsa családját, az Egyesült Gyógyszergyár mérnökeként dolgozott. 1965-ben aztán megjelent a Macskajáték, 1966-ban a Tóték kisregény-változata, s az irodalmi élet szenzációja lett a Jeruzsálem hercegnője is. 1968-ban adták ki legnépszerűbb kötetét, az Egyperces novellákat, amelyek jeligéje volt: Nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek! A Macskajáték és a Tóték a színházban és filmen is nagy sikert aratott, a világ számos pontján öregbítve írója hírnevét. 1969-ben a Tótékból Isten hozta őrnagy úr! címmel Fábry Zoltán rendezett filmet, a Macskajátékot 1972-ben Makk Károly álmodta filmvászonra.

Örkény még megérte, hogy tíz éven keresztül betiltott drámája, a Pisti a vérzivatarban 1979 elején a Vígszínházban színre kerüljön.

1979. június 24-én hunyt el, még halálos ágyán is dolgozott. 1955-ben és 1967-ben József Attila-díjat kapott, 1973-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Emlékét drámaírói ösztöndíj, színház és közterület őrzi, s immár honlapja is van az Országos Széchényi Könyvtár jóvoltából.

Orkeny Istvan Felesege Radnoti Zsuzsa
Örkény István Író És Későbbi Felesége, Radnóti Zsuzsa 1963-Ban / Forró: Fortepan

Három felesége volt Örkénynek: 1937–41 között Gönczi Flóra, 1948–59 között F. Nagy Angéla gasztronómus-íróval kötötte össze életét. F. Nagytól két gyermeke született: 1949-ben Örkény Angéla televíziós vágó, 1954-ben Örkény Antal szociológus. 1965-től haláláig Radnóti Zsuzsa volt a felesége, aki 2019 januárjában kortárs drámaíró díjat alapított.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet