Tóth Vera hosszú sorokkal emlékezett meg Suhajda Szilárd tragédiájáról.
A sikernek ára van, a siker az nem egy velünk született tehetség, hanem kockázat, szorgalom, szenvedély, olykor meg nem értettség, sokszor magányos »műfaj«. Kell hozzá sok energia, lélek, szív, szeretet.
“Én énekesként ugyanúgy Everestet akarok mászni, a csúcsra érni, bevállalni a buktatókat, legfőképpen oxigénpalack nélkül, mert csak így tudom magamnak bebizonyítani, hogyha ezt meg tudom csinálni, akkor bármire képes vagyok és nem érem be kevesebbel. Mert ebben a testben én vagyok, egyedül, még akkor is, ha a világ legédesebb emberei vesznek körbe. Megengedem magamnak, hogy álmaimért élhessek, és ha bukom, az bizony látszik, hisz nagy elánnal végzem a dolgom, és ha már csinálom, akkor mindent beleadok.”
Amíg dolgozom az álmaimon, nem foglalkozik velem a világ, mert evidens, hogy sikerülnie kell, és ha ebben a kudarcoktól rettegő társadalomban valami rosszul sül el, azért az ember megkapja a magáét, mert a sok sikertelenségből fakadó frusztráció miatt ma csak a »heppi endeseket« lehet igazán szeretni.
“Szilárd kalandok sorát kereste egy megértő, biztonságos, környezetben. Mert úgy szabadnak lenni, hogy közben egy stabil bázis, a család melege vesz körbe, a legszebb dolog a világon. Miért kellett? Talán azért, mert az élet adja a halál, a halál pedig az élet értelmét, és aki ennek teljes tudatában él, az már nem ment oda hiába, annak útját a bátorság, a hit jelenti, azok a fogalmak, melyek lassan kihalnak. Nyugodj békességben ott fent, Szilárd, valószínűleg ennél közelebb most egyikünk sem lehetne az Istenhez, mint te…” – írta az énekesnő.
Kapcsolódó cikk
Tóth Vera vallomása a fogyásáról – “Minden perc arany, amit abban a testben tölthettem, mert valamiért megtanított másképp csinálni az életet”
Egy előtte-utána fotót osztott meg az énekesnő.
