Barabás Éva most először mesélt édesapja alkoholizmusáról. Elmondása szerint nem azért nem beszélt erről eddig, mert szégyelli, hanem mert nem akarta, hogy elítéljék az apját.

Barabás ÉvaHárom igazság műsorban vendégeskedett, ahol arról beszélt, hogy hamar kellett felnőnie, mivel gyerekkorában Bonyhádon élt, ahol “szinte minden család küzdött a céltalansággal, a lehetetlenséggel, a tehetetlenséggel”, és “több alkoholistát látott ott, mint Magyarországon, ha átlagoljuk”, írja a 24.hu. Elárulta, az édesapja sem volt kivétel, az ő megoldási kulcsa is az alkohol volt. 

Ilyenkor rögtön ítélnek az emberek, és én nem szeretném, hogy bárki rögtön ítélő legyen az apukámmal, akit én nagyon-nagyon szeretek, szerettem. És aki letette a poharat, és úgy volt alkoholista élete végéig, hogy elment elvonóra.

Apját egy kreatív, meg nem értett emberként írja le, és mint másoknál, apjánál is ezt a meg nem értettséget látta az alkoholizmus magyarázatának, és azt, hogy nem becsülték meg, ha valamit jól csinált. “Hogy amikor egy újításoddal egy egész gyár szalagrendszere változik meg, akkor abból te csak egy plusz havi fizetést kapsz, és nem te leszel az Isten és élsz boldogan, hanem ugyanúgy gürizel. Ugyanúgy fél 3-kor befejezed a gyárban a munkát, utána fél 4-kor a családoddal kimész a hétvégi kertbe, ami három kilométerrel odébb van, és ott megtermeled azt, amit a gyerekeid esznek egy éven át.”

Én láttam azt a robot funkciót, amiben ezek a családok éltek – a miénk is –, és azt, ahogyan tehetséges emberek nem találták meg az útjukat, ahol megbecsülést, szeretetet, jó visszajelzést kapnak.

Úgy tapasztalja, sokan anélkül kezdenek el ítélkezően beszélni egy alkoholistáról, hogy tudnák, mi van a háttérben. A műsorvezető évekig gondolkodott azon, hogy beszéljen-e erről nyilvánosan, és nem azért, mert szégyelli, hanem mert féltette az édesapját. “Van egy gyönyörű kapcsom vele, szerintem józan volt az első hat, nyolc vagy tíz évemben. 14 éves koromra emlékszem vissza, amikor először elgondolkodtam azon, hogy nem jó, hogy a szomszéddal ilyen viszonyban vannak, és hogy szerintem többet iszik, mint kéne.”

Azért fontos erről beszélni, mert ebben az országban nem beszélünk arról, hogy hány család és hány ilyen családban felnővő gyerek élete bélyegződik meg és romlik el esetleg véglegesen ott.

“Nekem az ő hite, a versenyszelleme, elképesztő fizikuma és kitartása – és az anyukámé – adott erőt, tőlük tanultam, hogy a tanáraimra figyeljek és így tudok ebből kijutni. Mert nem igaz, hogy csak tehetetlenség és lehetetlenség van, lehet cél is” – magyarázta.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet