A lezárt területen látszólag regenerálódott az élővilág, ugyanakkor alaposabban megvizsgálva az alacsony dózisú radioaktív sugárzásnak kitett poszméhrajok eltérő módon fejlődnek.

Élet a lezárt övezeten belül

A világ legnagyobb nukleáris katasztrófája, a csernobili atomerőmű négyes blokkjának robbanása 1986. április 26-án történt, ennek történetét dolgozta fel az HBO népszerű sorozata. Több mint 350 ezer embert kellett kitelepíteni, és egy 4700 km²-es  területet lezártak. Az azóta eltelt 34 év ellenére még mindig nem lehet biztosan tudni, hogy a sugárterhelés milyen hatást gyakorol a zóna élővilágára, írja a The Conversation

Poszmeh Csernobil Kiserlet
Poszméh / Fotó: Nick Owens

Sokan atomtemetőként képzelik el Csernobil környékét, ahol az élővilág a túlélésért küzd és erősen mutálódott. De ez nem igaz. A tiltott zóna nagy része viszont szinte érintetlen, ahol közel olyan sugárértékeket mérni, mint ott, ahol nem történt atomkatasztrófa, és az élővilág az ember jelenléte nélkül él és virul, annyira, hogy néhány faj újra meg is jelent. Sőt, egy olyan fajt is felfedeztek, amely a sugárzással táplálkozik.  

Kapcsolódó cikk

A zóna néhány részében olyan sugárzásszintet lehet mérni, ami hatással van az élővilágra. Az az erdő, amerre a robbanás után a szél elfújta a radioaktív port, továbbra is a legszennyezettebb terület a lezárt övezeten belül. Az nem vitatott, hogy a nagymennyiségű sugárzás káros, de a hosszú távú alacsony sugárzás hatásai még nem egyértelműek. A Stirlingi Egyetem kutatása azt vizsgálta, hogy a tiltott zónában mérhető sugármennyiség milyen hatást gyakorol a poszméhekre. 

Csernobil Öröksége: a Zóna

A csernobili katasztrófa 28. évfordulójára nyilvánossá szeretnénk tenni a két évvel ezelőtt megjelent filmünket, "Csernobil Öröksége: a Zóna című dokumentumf...

A zónához hasonló sugárzásmennyiségnek kitett poszméh populációban 30-45%-kal kevesebb méhkirálynő jött világra a normál méhrajokhoz képest. A méhkirálynők szerepe azért fontos, mert a herék csupán egy évig maradnak életben, és kizárólag a méhkirálynő képes túlélni a telet és szaporodni. A méhkirálynő alapítja a következő családot, és nyár végén vagy nemet vált vagy ismét felkészül a szaporodásra és áttelel. A méhkirálynők számának csökkenése olyan stresszre adott reakció, amelyet már a rovarirtószernek kitett állatoknál is megfigyeltek.  

A másik észrevétel a poszméhek lassabb fejlődési üteme volt. A sugárkezelt méhek egy héttel később érték el a teljesen kifejlett állapotot a kontrollcsoporthoz képest. 

A kutatás nem talált eltérést a méhraj össztömegében és az egyedek élettartamában.

A sugármennyiség mértéke és a tapasztalt elváltozások között nem lineáris összefüggés áll fenn.

Mik a kutatásból levonható tanulságok?

Az eredmények azt mutatják, hogy a leginkább szennyezett zónában egyre kevesebb poszméh születik, és azok is lassabban fejlődnek ki. Mindez kedvezőtlen hatással bír a beporzásra, és ezáltal az egész ökoszisztémára a zónában. A kísérletben alkalmazott sugárzásmennyiséget korábban a poszméhekre veszélytelennek vélték, ezért a jelenlegi határérték-ajánlásokat módosítani kell. Normál körülmények között azonban még atomerőmű környezetében sincsenek kitéve a természetben élő méhek akkora sugárterhelésnek, amekkorával a kísérletben dolgoztak.

Kapcsolódó cikk

A kutatás érdekességként említi azt a felfedezést is, hogy a csernobili zónában különösen nagy számban élnek különböző poszméhfajok. Ez részben az itt található elhagyott mezőgazdasági területnek köszönhető, amelynek vadvirágai kiváló élőhelyet biztosítanak a méhek számára. További helyszíni és laboratóriumi kísérletre van szükség ugyanakkor a csernobilihoz hasonló övezetek állatvilágra gyakorolt hatásának megértéséhez.

Top sztorik a rovatból

Ez is érdekelhet