Moby azt ígéri, életrajzi dokumentumfilmjében végre a valós énjét ismerhetjük meg

Többször megjárta már a hírnév és szakmai elismertség magasságait és a függőség mélységeit. Moby most azt ígéri új stúdióalbumával, a Reprise-zal és az azt kísérő önéletrajzi dokumentumfilmjével, hogy valódi arcát ismerhetjük meg.

Moby új arca a Reprise című új albumán

Botrányos második önéletrajzi könyve után újra hallat magáról Moby: május végén új lemeze és önéletrajzi dokumentumfilmje jelenik meg, ennek apropóján interjúvolta meg a The Guardian.

Az 55 éves zenész-producer Reprise című albuma saját régi slágereinek klasszikus zenekari feldolgozásait tartalmazza világhírű, de az elektronikus zenétől nagyon különböző műfajokban jeleskedő vendégelőadókkal (Gregory Porter, Kris Kristofferson). 

moby reprise then it fell apart uj album dokumentumfilm
Moby Los Angelesben a 7. Annual Adopt the Arts Benefit nevű gálán 2019. március 7-én / Fotó: Scott Dudelson / Getty Images

Talán kevesen tudják, de 13 éves koráig Moby klasszikus és dzsesszzenét tanult, majd rájött, hogy Clash-feldolgozásokat játszani sokkal izgalmasabb. Ha az új lemez elsődleges célja, hogy bemutassa a Debussy-, Vaughan Williams– és Muffat-rajongó Moby-t, a dokumentumfilm még inkább arra törekszik, hogy helyre billentse a 2019-ben megjelent Then It Fell Apart megjelenése óta alaposan megtépázott hírnevét. 

Átaludta édesanyja temetését

Moby, azaz Richard Melville Hall eddigi élete meglehetősen eseménydúsan alakult. Harlemben, New Yorkban született, édesapját kétéves korában ittas vezetés okozta autóbalesetben vesztette el. Ezután a dúsgazdag Darienbe költöztek édesanyjával, ahol nagy szegénységben éltek, ezért mindig is kívülállónak érezte magát.

Végül a punkrockban, a kereszténységben, a veganizmusban és persze az elektronikus zenében talált megnyugvást.

Karrierje hullámvasútszerűen dübörgött: 1991-ben, a Go című raveszámmal vált ismertté, majd 1996-ban kiadta az Animal Rights című vegytiszta punklemezt, és ezzel el is vesztette addigi rajongótáborát. 

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Szintén ehhez az évhez kapcsolódik az életrajzi film egyik legmegrázóbb története: az alkoholista Richard Melville átaludta édesanyja temetését. 

Egyáltalán nem ez volt életem legdurvább pillanata. Persze egy pszichológus simán talál ebben bőven kibeszélnivalót. De a legmélyebb pont akkor jött el, amikor az egyetlen örömöm abból állt, hogy leittam vagy belőttem magam. Aztán minden délután csalódottan keltem fel, néha már azon dühöngtem, hogy egyáltalán felébredtem. Amikor az első a gondolatod a csalódottság, amiért felébredtél, és arra gondolsz, mit csináljak, hogy végre meghaljak, na, az sokkal ütősebb

– mondta. 

Sosem derül ki, mit gondol a Natalie Portman-ügyről

Három évvel később a Play című stúdióalbuma meghozta számára a világhírt, hatalmas tömegek előtt koncertezett, világsztárokat ismert meg, köztük szomszédját, David Bowie-t.

A 2000-es évek elején ismét függőségével és a bulvársajtó gúnyolódásaival kellett megküzdenie. Hogy visszahódítsa közönségét, megírta első memoárkötetét, a Porcelaint, amely önkritikus hangvétellel mesélt híressé válásáról. Ehhez képest a Then It Fell Apart teljesen fordítva sült el, és többnyire a Natalie Portman-botrány miatt emlékszik rá a világ. 

Egy részem azt kívánja, hogy bárcsak azzal tölthetném az elkövetkező két órát, hogy részletesen elmesélem az egészet, de olyan szinten bonyolult és árnyalt a történet, hogy nem áll módomban. Utólag azt mondom, bárcsak ne írtam volna meg a könyvet. De az eladások szerint nem is olvasták el olyan sokan. Azt kéri tőlem, hogy nyissak ki egy férgekkel teli dobozt

– adott kitérő választ. Hozzátette, mindkét könyv megírásakor az az elv vezette, hogy az egyetlen szereplő, akit kárhoztatni lehet, az kizárólag ő legyen. 

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Arra a kérdésre, miszerint jogosan nevezte-e Porter perverznek, amiért kiteregette, hogy harmincas évei közepén karrierjük elején járó nőket cserkészett be, azt válaszolta, hogy nem ezt a szót használná. De, tette hozzá, amikor nem tudott uralkodni alkohol- és kábítószer-függőségén, egyértelműen önző módon viselkedett családtagjaival, barátaival, barátnőivel és munkatársaival szemben.

Nem szeretném, ha úgy hangzana, mintha egy korosodó kaliforniai zenész mondaná, de úgy vélem, hogy alaposan és őszintén szembenéztem a tetteimmel, és sikerült változtatnom. Nagyon sajnálom, ha nem sikerült érthetően átadnom a kábítószerrel folytatott küzdelmemet és annak keretében elhelyeznem a történteket

– felelte a The Guardian újságírójának.

„Megértettem, hogy az egyik hibám, hogy néha úgy fejezem ki magam, hogy csak én értem, mit is akartam mondani, másoknak pedig nem mindig áll össze 100%-ban” – ismerte el a zenész. Egy korábbi interjúban is elmondta, hogy az új dokumentumfilmjéből a valós énjét ismerhetik meg a nézők. 

Az új lemeze, a Reprise és az azt kísérő dokumentumfilm május 28-tól lesz elérhető.


Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból