Stonehenge örök misztériuma
Monmouth-i Gottfried latin nyelven író középkori angol krónikás a maga idejében nagyon népszerű egyházi ember volt és a 16. századig gyakorlatilag kritikátlanul hivatkoztak rá. A Brit királyok története című, 1136-ban írt művében azt állítja a Stonehenge szobrairól, hogy Merlin varázsló erejétől vezérelt fosztogató hadsereg lopta őket egy mítikus írországi sziklakörből, az Óriások Tánca kőegyüttesből. Myrddin Wyllt legendás walesi költő, a 6. században élt négy nagy bárd (Taliesin, Aneirin, Llywarch Hen, Myrddyn) egyike. A hagyományban Myrddin Wyllt egy személyben őrült, költő és druida, tehát olyan látnok is, aki ismeri a jövőt. Mint látnok és druida mágikus hatalommal bír, így lett ő az Artúr-mondakörben Merlin a varázsló.
Monmouth-i Gottfriednak csak részben volt igaza, hiszen a legfrissebb kutatások alapján a kőtömbök nem Írországból, hanem Wales egy Kelta-tengerrel határos megyéjéből, Pembrokeshire-ből lettek elmozdítva, és nem varázsló ereje, hanem emberi közreműködés által kerültek az angliai Wiltshire-be. Az i. e. 3000 környékén átköltöztetett mítikus sziklákkal kapcsolatos új felfedezésből drámai következtetéseket vonhatnak le a tudósok. Az első és legfontosabb, hogy a háborúskodásban élő törzsek egységét jelképező őskori építmény konstrukciós fázisai öt szakaszon át, és mintegy 1 500 éven át tartottak. A kőtömböket és földsáncokat úgynevezett kék kőzetek is alkotják, mint például kisebb diorit – vulkáni kiömléses magmás kőzet – pillérek, riolit – az egykori vulkánkitörésekkor a felszínre került savanyú magmás kőzet, mely a sűrűn folyó felszínre tört lávából dermedt meg –, homokkő és megkövesedett hamu.
Ezek a vulkáni eredetű ásványok a több mint 225 km-re fekvő Preseli-dombokról származnak, és az őskorban egyedülállónak számított, hogy ilyen súlyú kőzeteket 20 km-es távnál messzebbre szállítottak.
Ezek a kék kőzetek formálták meg a Stonehenge első körét. A 98 méter átmérőjű, 6 méter széles és 1,4–2 méter mély árkot, amelybe a szikladarabokat helyezték, szarvasagancs csákányokkal ásták ki. A kiásott mészköves törmeléket az árok belső oldalán töltésként halmozták fel. Az északkeleti bejáratnál két kőoszlopot állítottak fel, ezek egyike, az áldozókő maradt fenn. A töltés belső oldalán 56 sekély lyukat ástak, és csaknem azonnal be is temették, ezeket felfedezőjükről Aubrey-lyukaknak nevezik. Ebben a körben fedezték fel most két típusát a dioritnak és riolitnak, amelyek kizárólag a Preseli-dombok lankáinak kőomlásairól, a Carn Goedogról és a Craig Rhos-y-felinről származhatnak.
Kiderült, kik voltak a Stonehenge építőinek ősei DNS-vizsgálatok alapján
Több DNS-vizsgálat is alátámasztotta az elméletet.
Kapcsolódó cikk
A speciális ásványok azonosítása arra sarkallta a régészeket, hogy ásatásokat indítsanak a walesi dombok lábánál, ahol kőfejtéshez használatos eszközöket találtak. A kavicsokból készült ékek, nyéllyuk nélküli balták és csákányok mellett elszenesedett fára és mogyoróra bukkantak – írta meg a The Conversation.
Waun Mawn jelentősége újraértékelve
Az elismert walesi geológus, Herbert Thomas már 1923-ban rávilágított, hogy a Stonehenge kék kőzetei nem a korábban elfogadottnak vélt elmélet szerint, jégkorszaki gleccserek hordalékaként érkeztek meg Wiltshire síkságáig, hanem emberi erő segítségével tették meg a hosszú utat. A legújabb elmélet szerint azonban bányászatukat követően nem azonnal kerültek jelenlegi helyükre. A walesi kőfejtőktől 5 km-re fekvő Waun Mawn egy mindössze négy sziklából álló, ezidáig jelentéktelennek hitt újkőkori félkörív. Az ásatásokat most kiterjesztették erre a területre is, és a meglévő négy mellett több árkot találtak, amelyek átmérője megegyezik a Stonehenge első körét záró kráter méretével.
Az árkokban talált lerakódások kormeghatározásához – és egyben annak megbecsléséhez, hogy a tömbök meddig alkották a Waun Mawn oszlopait, és mikor lettek elmozdítva, hogy a Stonehenge részévé váljanak – optikailag stimulált lumineszcenciát (OSL) alkalmaztak. Az OSL technikával felfedhető, hogy mozgatásuk előtt az üledékszemcsék mikor lettek kitéve napfénynek utoljára. Waun Mawn mindezek alapján az i. e. negyedik évezred közepe vagy vége felé épülhetett, tehát nem sokkal a Stonehenge építésének kezdetét megelőzően.
Falerii Novi ókori város virtuális feltárása: a GPR-technológia forradalmasíthatja a régészetet
A GPR-technika alkalmazása egészen új távlatokat nyithat meg a régészetben.
Kapcsolódó cikk
A legfelkavaróbb felfedezésnek mégis egy aprócska kavics lenyomata tekinthető. A valaha volt diorit kődarab egyik oldala simára csiszolt, ötszögű faragvány lehetett és a Stonehenge 43 darab kék kőzet oszlopa közül mindössze egy az, amelyikbe tökéletesen beleillik. Akár egy kulcs a zárba. Hogy mi indokolhatta a kövek átköltöztetését, arra további kutatások hozhatják meg a választ. A Stonehenge környékén eltemetett csontmaradványokból kinyert stroncium izotópok egy új technikának köszönhetően segíthetnek visszafejteni az újkőkori emberek vándorlási szokásait Nagy-Britannia területein belül. Az egyik lehetséges elmélet szerint az oszlopokat azért vitték magukkal migrációjuk során, mert azok elhunyt felmenőiket szimbolizálták és szakrális jelentéssek bírtak.
