Mozart, Madonna, Metallica: a műfaj mindegy, a libabőr a lényeg

Ismerős az az izgatottság, amikor elindul a kedvenc számod a lejátszási listádon? A mozdulat, ahogy azonnal feltekered a hangerőt? Ismerős az a bizonyos akkord, ami testen kívüli élményt nyújt? A szíved hevesen ver, pupilláid kitágulnak, lever a víz és a hideg hullámokban fut végig a gerincoszlopodon. Mi húzódik a zene okozta libabőr hátterében?

A zene biológiája

Amikor egy dal elér bizonyos akkordokhoz, aktiválódik a kisagy, ami testünk mozgását kontrollálja. Szívünk a torkunkben lüktet, vér áramlik a lábunkba. Kiráz a hideg. Az emberek mintegy fele éli át ezt a libabőrős élményt élete során. A zene arra készteti az agyat, hogy dopaminnal árassza el az előagy függőségért és motivációért felelős részét. Ez azt jelenti, hogy a különleges dallamok éppen úgy stimulálja agyunkat, mint a szex, a szerencsejáték és a csokis süti.
A furcsa az, hogy ezek a boldogsághormon-löketek néhány másodperccel a dal különleges része előtt jelentkeznek. Ennek pedig evolúciós okai vannak: az agy nagyon jó hallgatóság – mindig megjósolja, hogy mi fog történni. A zene azonban gyakran becsapja az agyat, sokszor kiszámíthatatlan. Ezzel folyamatos dopamin hullámokat csalogat elő, szinten tartja a boldogsághormon termelődést. Amikor végre meghalljuk a várva várt akkordot, akkor jön a hidegrázás.

A libabőr általánosabb magyarázata az, hogy az érintettek hajlamosabbak érzelmeik mélyebb megélésére, mint azok, akik nem tapasztalják az euforikus élményt zenehallgatás közben. Matthew Sachs, a Harvard egykori hallgatója, kutatásában az agy különböző régiói közötti kommunikációt vizsgálta. Húsz alany agyát monitorozták, miközben kedvenc dalaikat hallgatták. Azok, akik érzelmi kötődést alakítottak ki a zenével, más agyi struktúrával rendelkeznek, mint a többiek, ezért képesek mélyebb érzelmi kötődésre.

Szomorban az öröm

Akinek volt már része zene okozta mámorban, most biztosan azokra a dalokra gondol, amik ezt előidézték. Nem meglepő, ha ezek inkább melankolikus dallamok. Jaak Panksepp, neurobiológus, tanulmányában arról ír, hogy a szomorúbb dalok gyakrabban okoznak libabőrt, mint az ütemesebb, ’boldog dalok’. A melankolikus hangzás ugyanazt a hidegrázós reakciót váltja ki belőlünk, amit őseink éreztek családjuk elhagyásakor – írja Panksepp. Elszorult torok, bánat, aggodalom. Ha egy mélabús balladát hallgatunk, ez az evolúciós válaszreakció üt be.
Igazán érdekes, hogy a borongós hangzás ellenére, a hidegrázós élmény nem szomorítja el az embert. Sőt! Az élmény kimondottan pozitív.
Mint kiderült, a szomorú zene valójában biztató érzéseket generál. A művészeteken keresztül megtapasztalt bánatot sokkal kellemesebbnek éljük meg, mint egy rossz napot az irodában vagy egy egyest az egyetemen.
Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email
A komor zenére való pozitív reakció abból is eredhet, hogy az amygdala – az agy érzelmi reakciókért felelős része – egészen különösen reagál a melankolikus zenére. A borús hangzás aktiválja a félelemközpontot, ami figyelmeztet minket a veszélyre. Miután az agyunk hihetetlenül gyorsan feldolgozza a szituációt és észleli, hogy nincs valós kockázat, a válaszreakció pozitív lesz. A félelem elmúlik, a libabőr megmarad.

Nem, nem az -M betű a lényeg

A libabőrös mámor nem szorítkozik egyetlen zeneszerzőre vagy előadóra: teljesen mindegy, hogy Madonnától, Michael Jacksontól vagy Mozarttól megy fel a pulzusunk. Kirázhat a hideg Muse, Metallica vagy a Mumford & Sons Below My Feet című számának utolsó másfél perce közben – csakhogy az M betűs előadóknál maradjunk. Nem számít, hogy heavy metalt, tangót vagy techno zenét hallgatunk.
Nem a stílus, hanem a zene szerkezete a fontos. A libabőr leggyakrabban akkor várható, ha valami váratlan történik: bejön egy új hangszer, hirtelen elhalkul vagy felhangosodik a zene, változik a hangnem. Minden a meglepetés erején múlik.
A legintenzívebb libabőrös élményeket mégis akkor éljük meg, amikor tudjuk, mire számítsunk.
Ha a zenét illető várakozásaink beteljesülnek, az agy jutalomkörének egy része (nucleus accumbens) aktiválódik, ez pedig a dopamin-hullámos játékhoz köthető vissza. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a zenészek 90%-a gyakran tapasztal ilyen mámoros élményeket. Ha tudjuk, hogy mire számítsunk az fokozza a libabőr érzést, sokkal intenzívebb hidegrázásokat eredményezve. És végtére is mindegy, hogy miért és hogyan, de a libabőr a lényeg!

Cikkünk a Mental Floss írására nagyban támaszkodott.

Kapcsolódó cikk
Megosztás itt: twitter
Megosztás itt: facebook
Megosztás itt: email

Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból

Nincs több cikk