Elsőként bizonyították
Az már korábban ismert volt, hogy a szerelem a függőséghez hasonló, összetett állapotot idéz elő az agyban: mindkét esetben változások következnek be az agy jutalmazásért és motivációért felelős központjában. Az agyi hálózati rendszer ezzel kapcsolatos változásai ugyanakkor eddig ismeretlenek voltak.
A kutatók szerint eredményeikkel elsőként bizonyították, hogy a szerelemhez kapcsolható változások az agyi hálózatokban hasonlóak, de mégis mások, mint a függőség esetében tapasztalhatók.
A szerelmes ember kevesebb figyelmet fordít önmagára
A szakértők funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) segítségével hasonlították össze az agy hálózati rendszerének működését önkéntesek két csoportján. A szerelmesek csoportja 16, a szingliké pedigt 14 nőből állt, utóbbiak soha nem voltak még szerelmesek, vagy nem volt romantikus kapcsolatuk.
Az emberi agy egymástól elkülönülő hálózatokból áll, melyeken belül erős kapcsolódások jönnek létre, az egyes hálózatok között pedig gyengébbek. Úgy gondolják, ez a szerveződés szükséges egy energetikailag hatékony rendszer működésének biztosításához, hiszen az agy a test energiájának mintegy 20 százalékát használja fel.
A vizsgálat alapján a szinglicsoporthoz képest a szerelmescsoportnál az egyes hálózatok közötti szegregálódás mértéke kisebb volt. Az agyi kapcsolatok minősége utal az idegrendszer információátadásának hatékonyságára. A szerelmescsoportnál csökkent a kapcsolat erőssége a bal anguláris gyrusban, ez a terület felelős többek között az önreflexióért. A jelenséget az okozhatja, hogy a szerelmes ember kevesebb figyelmet fordít önmagára, és többet a szerelmére.
A kapcsolódás mérték azonban megnövekedett a bal fusiformis gyrusban, ezen agyterület működése döntő szerepet játszik az arcok és az arckifejezések felismerésében. A kapcsolódások mértékének növekedése arra utal, hogy a szerelmesek jóval gyakrabban végeznek olyan társas-érzelmi folyamatokat, mint a szerelmük arckifejezéseinek olvasása és megértése.
