Emberéleteket is követelnek az egyre gyorsabban olvadó gleccserek
Többször írtunk már a globális felmelegedés kapcsán arról, mit okoz a távoli jéghegyek és gleccserek egyre gyorsabb olvadása. Bár tavaly a járványügyi korlátozások kifejezetten kedvező hatással voltak a Himalája hét-nyolcezres csúcsait borító hótömegre, két éve Izlandon már eltemették az első gleccsert, amely a klímaváltozás „áldozatává” lett. Az Északi-sarkkörön is sosem látott gyorsasággal olvad a permafroszt, és ma már ott tartunk, hogy a legpesszimistább forgatókönyv szerint is rosszabb a helyzet.
Egy tavaly publikált tanulmány bizonyította, hogy az észak-olasz régióban található 900 gleccser olvadása is felgyorsult, főleg a Dolomitok jelképének tartott Marmolada, a legnagyobb gleccser olvad drasztikus módon. Aki időről időre az Alpokban jár, már saját szemmel is észlelheti a változást. Forni, az egyik legnagyobb olasz völgyi gleccser csak az elmúlt 30 évben 800 métert húzódott vissza, írja a The Guardian.
A gleccserek olvadásának egyik következménye a sziklaomlás és a földcsuszamlás – 1987-ben a Forni gleccserből leszakadó hatalmas jégdarabok okozta sziklaomlás és földcsuszamlás következtében 43 ember vesztette életét a völgyben. A gleccserek olvadása miatt a vegetáció is átalakul. A felmelegedés miatt egyre szűkül néhány vadfaj élettere – például a zergék és a hófajdok kénytelenek egyre magasabbra húzódni.
A jégrégészet virágzik
A hó és jég olvadása azonban az úgynevezett jégrégészet számára új távlatokat nyitott. 1991-ben szenzációs felfedezésnek számított, amikor két túrázó az Ötztali-Alpokban egy 5300 éves mumifikálódott holttestre bukkant. A Forni-gleccser visszahúzódásával pedig egy olyan kő került elő, amelyre a becslések szerint 3500 évvel ezelőtt írtak.
Magyar fotográfus készített lenyűgöző képeket Európa legnagyobb gleccsereiről
A Google Earth segítségével talált rá a fotós Izland rejtett csodáira.
Kapcsolódó cikk
A lombaridiai és a dél-tiroli területeken az első világháborúban az osztrák-magyar hadsereg és az olasz csapatok között zajlott fehér háború emlékei kerültek elő. A katonák a Stelvio-hágót határoló egyik több mint háromezer méter magas hegycsúcson, a Scorluzzo barlangjában alakítottak ki maguknak barakkokat, hogy három és fél éven át a szűk, nyirkos és dermesztő alpesi környezetben éljenek.
1990-ig a fehér háború területeit elzárta a hó és a jég, de az olvadás következtében számos tárgyi emlék – fegyverek, szánkók, levelek, naplók –, sőt, még a katonák holtteste is felszínre került. A történészek tudtak a Scorluzzón található menedékről, de 2015-ig a körülmények nem engedték, hogy a kutatók hozzáférjenek.
Idegenforgalom és természetvédelem
Amikor befejeződött a háború, 1918 novemberében a katonák levonultak, a használati tárgyaikat – az szalmából készült ágyakat, ruhákat, lámpákat, újságokat, képeslapokat, pénzérméket, konzerveket – azonban fent hagyták a hegyen. A barlangot azóta teljes mértékben feltárták, és az ott talált tárgyakból a Bormiói Múzeumban nyílik majd kiállítás 2022-ben.
A fehér háború időkapszuláját feltárva megérthetjük, milyen szélsőséges körülmények között éltek a katonák. Ezt a tudást az egyébként kizárólag negatív következményekkel járó klímaváltozásnak köszönhetjük
– mondta Stefano Morosini történész, a projekt koordinátora. Jelenlegi ismereteink szerint a legtöbb katona nem is a harcok során esett el, hanem a lavinák, hegyi baleset áldozata lett vagy pedig megfagyott. Az elmúlt tíz évben több tucat egyenruhás katona holtteste került elő a hó alól.
A Stelvio gleccsert az ’50-es évektől kezdve birtokba vették a síelők. Ma már csak idő kérdése, hogy betiltsák a gleccsersízést, mert a rengeteg turista tönkreteszi a természeti környezetet. Bár a régiónak szüksége van a turistákra, a természetvédelem is létfontosságú, és ez a két érdek nem egyeztethető össze könnyen.
Klímatudósok „öszödi beszéde”: „A vágyvezérelt gondolkodás ideje lejárt”
Lerántották a leplet a párizsi klímaegyezmény körüli általános szakmai véleményről, amivel alaposan megkongatták a vészharangot.
