Elérkezett a korszakváltás az Oscar történetében?
Beérett a frissítés az akadémiai tagságban: sosem volt még ennyire sokszínű az Oscar-díjra jelölt művészek mezőnye az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia által odaítélt elismerés történetében. A több mint egy évszázada a fehér férfiak által uralt hollywoodi filmipar jelöltjeit tavaly sok kritika érte, főleg a nők hiányoztak látványosan. Most ketten is versenyben vannak a legjobb rendező díjáért.
A változás igénye 2014-15 körül merült fel először, amikor két amerikai civil szervezet elkezdte megpiszkálgatni, hogy a filmstúdiók és ügynökségek mennyire tartják be a nemi diszkrimináció tilalmát.
Ezután jött az #OscarsSoWhite kampány, robbant a #MeToo-botrány Harvey Weinstein ügyével, amelyet még számos A-listás sztár és szórakoztatóipari potentát leleplezése követett. A Filmakadémia elkötelezte magát a sokszínűség és diszkriminációmentesség mellett. A Black Lives Matter mozgalom aztán további lépéseket sürgetett: tavaly szeptemberben a Filmakadémia egészen konkrét keretszámokat magába foglaló, új kritériumrendszert határozott meg a 2022-es filmes jelölések szereplőgárdáira és stábjaira vonatkozóan, hogy a mozik még sokszínűbbek és kiegyensúlyozottabbak legyenek a nők, a színesbőrű, az LMBTQ és a megváltozott szellemi vagy fizikai képességű alkotók szempontjából is.
2018-ban a 250 legmagasabb költségvetéssel készült amerikai film mindössze 8%-ának volt női rendezője.
Rekord az Oscar-díj történetében: 93 nevezés a legjobb nemzetközi film kategóriában
Fókuszban minden, ami nem Hollywood.
Kapcsolódó cikk
Az Egyesült Államokban az afroamerikaiak a népesség 13%-át teszi ki. Ez azt jelenti, hogy ha a fekete rendezők aránya eléri a 13%-ot, akkor mindenki elégedetten hátradőlhet? A demográfiai arányosság elérése a nagy cél, amikor a sokszínűségről és a befogadásról beszélünk? Honnan fogjuk tudni, mikor érünk el oda, hogy már nincs szükség a felállított keretszámok betartására, mert organikus módon is elérhető a kívánt arányosság? Megelégszünk azzal, hogy a kvótacélokat elérjük? – teszi fel a kérdést a The Washington Post.
Kvóták a haladás érdekében
„A népességarányos képviselet a kiindulási alap, ha az LMBTQ vagy a fogyatékkal élő emberek közösségéről beszélünk. A színesbőrűek az USA lakosságának 38%-át teszik ki. De a tehetség és az esély az elsődleges. A tehetséges embereknek kell esélyt adni, és nem azt nézni, hogy már elértük a 38%-ot, akkor rendben vagyunk, egyáltalán nem így kell működnie” – vélte Madeline Di Nonno, a nők és egyéb alulreprezentált közösségek képernyőmegjelenését vizsgáló Geena Davis Gender- és Médiaintézet elnöke és vezérigazgatója.
DeVon Franklin producer, a Filmakadémia tagja, aki részt vett a legjobb filmekre vonatkozó irányelvek megfogalmazásában, úgy látja, hogy egy ideális világban ezek a keretszámok meghaladottá válnak, mert már a maguk természetessége szerint működnek a dolgok. Addig viszont szükség van meghatározott számokra, amelyek mutatják a fejlődés irányát.
Az első fekete díjazottat be se akarták engedni a gálára – 14 érdekesség az Oscarról
Érdekességek, amiket igen kevesen tudnak az Oscarról.
Kapcsolódó cikk
A Brit Filmintézet volt az első szervezet, amely felvázolta a sokszínűség és az egyenlőség standardjait 2016-ban. Ez a dokumentum szolgált a Filmakadémia számára is kiindulási alapként. Az eltelt 4-5 év tanulsága alapján Melanie Hoyes a sokszínűségért felelős vezető azt nyilatkozta, hogy a nemi, etnikai, szexuális identitás, a fizikai és szellemi képességeken túl a társadalmi-gazdasági státuszt és a regionális szempontokat is figyelembe kívánják venni az irányelvek megalkotásakor, mert a filmekben túlsúlyban vannak a Londonból és környékéről származó felső-középosztálybeli személyek.
Az emberek akkor mondhatják el magukról, hogy bekerültek a filmiparba, ha azt érzik, oda tartoznak, ha meg vannak elégedve a munkahelyükkel, ha nem kell attól tartaniuk, hogy terrorizálják őket, ha fejlődhetnek, ha nem kell másod- vagy harmadállás miatt elhagyniuk a szektort. Sokkal többről van szó, mint a megfelelő arányokról
– jelezte Hoyes, hogy nem lehet csak „kilóra” kipipálni a kvótákat.
Filmes minőség a mennyiségen túl
Maria Giese rendező és 2014 óta hollywoodi nőjogi aktivista egyik cikkében kifejtette, hogy a filmiparban tartják be a legkevésbé a munkaügyi antidiszkriminációs törvényt az Egyesült Államokban.
„Ha 50-50%-ra akarjuk felhozni a nők arányát a képernyőn és a színfalak mögött, akkor az azt jelenti, hogy újra kell osztani a pozíciókat és a fizetéseket a férfiak kárára, ami nagyon nem egyszerű feladat. Ha a népesség egyik felétől elvesszük az erőforrásokat, munkahelyeket, és a társadalmi-politikai befolyást és a másik felének adjuk, azt véghez vinni csak erőszakkal lehetséges. Továbbá akkor arra is figyelni kell, hogy a nők között is megfelelőan tükröződjön az amerikai demográfiai összetétel” – írta Giese.
Nina Menkes filmes szakember és a Kaliforniai Filmművészeti Intézet tanára szerint az sem mindegy, hogy a képernyőre kerülő nők milyen kontextusban jelennek meg a nézők előtt.
A probléma jelenleg az, hogy a nők eltárgyiasítása és biodíszletként történő alkalmazása annyira megszokottá vált, hogy már észre sem vesszük. A filmes kifejezőeszközöknek kell változást hozni, nem csupán a puszta kvótáknak, hogy a kamera ne pásztázhassa hosszasan céltalanul a csinos, fiatal színésznő fehérneműs testét, ahogy például Scarlett Johanssonnal tették az Elveszett jelentés elején.
A legjobb filmes imprók, amelyek Oscar-díjat érdemelnének
Jack Nicholson pisztolyt rántott, Robert Downey jr. megkívánt egy shawarmát, mindkét rögtönzés benne maradt a filmben!
