Kevés zenekar mondhatja el magáról, hogy már a megalakulás után nem sokkal egy raklapnyi rangos díjat bezsebeltek. Sőt, nemzetközileg is. De hogyan tovább? Mi kell a külföldi hírnévhez? Miért viszolyognak a magyar zenészek a közéleti kérdések hallatán? A Middlemist Red srácait Londonban, az angliai turnéjuk utolsó állomásán csíptük el.
ContextUs: Hogy érzitek magatokat Londonban?
Nóvé Soma: Nagyon jól. Ez (a The Old Blue Last-ben helyet kapó – a szerk.) már a második londoni koncert a turné során. Ez az utolsó is egyben. Az első a St. Pancras templomban volt (St Pancras Old Church – a Szerk.), ami egy nagyon érdekes helyszín. Hangzásban kevésbé volt jó, de nagyon élveztük.
Deli Soma: Hangzásban kevésbé volt az igazi, az biztos! (nevet)
N.S.: London gyakorlatilag összecsomagolta az angliai turnénkat. Ezzel kezdtük, ezzel végezzük.
ContextUs: Anglia, azon belül is London, a zenei színtér egyik fellegvára. El is néztetek az Abbey Road Studióba. Milyen tapasztalataitok vannak mind civilként, mind zeneileg?
D.S.: Alapvetően mégiscsak Londonról beszélgetünk, ami a világnak az egyik legsűrűbben lakott városa, a zenei életnek is az egyik legnagyobb központja. De ugyanígy bármiféle művészeti ágnak a centrumában áll. Gondoljunk csak bele, hányféle koncert és zenekar fordul meg egy átlagos szerda estén! Nekünk alapvetően ez az első olyan turnénk, amikor nem vágta tempóban járjuk végig az összes fellépést. Tíz nap alatt összesen hat koncertünk volt, de volt időnk feltérképezni a városokat is. Két napot töltöttünk a The Great Escape Festivalon, ahol pedig zenekarokat néztünk meg. A koncertek eddig nagyon jól sikerültek.
A manchesteri volt eddig a leggyengébb. De igazából az is egy egészen jó élmény volt, azt is nagyon szerettük.
Nyilván így, civilként először talán fel sem fogod, hogy tényleg mekkora városról van szó. Sőt, bele se mersz gondolni, mennyi minden lehetőséggel bír ez az egész!
Eddig csak pozitív tapasztalataink vannak Angliával kapcsolatban. Nyilván ez az első brit bemutatkozásunk, csodákat nem várunk ettől. De azt gondolom, bőven túlszárnyaltuk azokat a dolgokat, amiket először kitaláltunk magunknak. Reméljük, hogy a mai koncert is jól fog sikerülni.
ContextUs: Brightonban, Liverpoolban, Manchesterben is jártatok. Sőt, Norwich-ban telt ház előtt játszottatok. Milyen volt a fogadtatás?
D.S.: A Reef előtt játszottunk, ami a ‘90-es években nagyon-nagy zenekarnak számított Angliában. Nemrég tértek vissza. Ez a fellépésük pedig a visszatérő turnéjuk egyik állomása, most fognak kiadni egy új lemezt. Szerencsére, már van tapasztalatunk nagy bandák előtt játszani. Hogy ha belegondolsz, nagyon sokan nem úgy mennek el, hogy megnézik az előzenekart is, itt viszont baromi pozitív élmény volt. Legalább négyszázan végignézték a Middlemist Red fiúit. Ezt követően kaptunk egy csomó Twitter-posztot, hogy mennyire élvezték az egészet. Tényleg élték a koncertet, úgyhogy nagyon örülünk! Az volt az eddigit talán legjobb koncert a turnén.
Ürögdi Ábel: Nekem pontosan ugyanez volt a tapasztalatom. Angliában alapjáraton minden korábban kezdődik, ezért ez kb. jetlag-szerűen hatott ránk. Ha egy koncert Magyarországon este 8 óra kiírták, akkor az 10 ókor kezdődik. It viszont előzenekarként negyed 8-kor léptünk fel, és már mindenki jelen volt az érdeklődőkből. Szerintem vissza kellene vezetni minden egyes országban. Öt évvel ezelőtthöz képest most már éjfélkor kezd a Kuplungban az első zenekar és a többi…
ContextUs: Próbáltátok már felvenni a kapcsolatot külföldi zenekarokkal?
Papp Dávid: A mostani turnét alapvetően több, külsős segítséggel oldottuk meg. A mai koncertet is promóterekkel segítettük meg. Tulajdonképpen az egész turné felépítéséért Czeglédi Szabolcs „Szasza”, a Run Over Dogs gitár-vokálos a felelős. Zenekari szinten a kapcsolatépítésben mi is próbáljuk kivenni a részünket – kontaktokat kell szerezni, barátokra lelni más bandákból akár. Kérdezősködni is szoktunk, hogy nekik mi a tapasztalatuk, hiszen nem csak angolokkal játszottunk, hanem a Canshaker Pi holland zenekarral.
Middlemist Red – Perfectly Blue // Live 2017 // A38 Rocks
In 2017 A38 Rocks recorded the live concert footage of this song called Perfectly Blue performed by Middlemist Red. Performers: Nóvé Soma: Papp Dávid: Deli Soma…
ÜÁ: A Canshaker Pi-jal már korábban felvettük a kapcsolatot. Emiatt amikor a koncerten találkoztunk, úgy nyitotta a dobosuk a beszélgetést, hogy éreztük, ismerte a zenénket. Sőt, teljesen képben volt, ami engem meglepett – jól esett persze. Nem mondom, hogy ez fordítva is így volt, most már kicsit szégyellem is magam.
D.S.: Sok mindenkinek úgy játszódhat le a fejében, hogy a zenekarok üzeneteket kapnak, megnézik őket, és kiválasztják, hogy: “Fú, basszus, nekik tökre illene a zenéjük hozzánk!” Aztán rájuk csörögnek… De nem, nem így történik a valóságban!
Alapvetően minden egyes alkalommal a menedzsmenten múlik: milyen ügynökségnél vannak. Sőt, az is fontos, hogy éppen ki az, aki turnén van, de nincsen mondjuk support zenekara.
Amíg nem kerülsz kapcsolatba mondjuk egy nagyobb ügynökséggel, addig ez gyakorlatilag esélytelen. De dolgozunk rajta, nagyon szeretnénk becsatlakozni egy nagyobb együttes turnéjában mint előzenekar.
ContextUs: Az angliai turné miatt a ti szervezésetekben – ha csak közvetetten is – megvalósuló TOY zenekar koncertjéről lemaradtatok. Ábel egy korábbi beszélgetés során említette, hogy már tavaly is nagyon szerettétek volna meghívni őket. Akkor a Vanishing Point line upjába.
N.S.: A Vanishing Pointot is közösen szervezzük a Fingers Crossed Bookinggal, csakúgy, mint az említett TOY-koncertet. Őszintén szólva, mindnyájan nagyon-nagyon szeretjük őket. Emlékszem, amikor a Dürerben voltak – talán két-három évvel ezelőtt –, volt róla szó, hogy mi leszünk az előzenekar. Nagyon számítottunk rá, de végül ez máshogy alakult. Nem hiszem, hogy bármelyikünknek fájt volna, hogy lemaradunk.
ContextUs: Mi úgy láttuk, olyan volt, mintha nem kávéztak volna be…
D.S.: Valamilyen szinten azért hozzánk is kötődik a Vanishing Point brand, így egy kicsit ügyefogyott volt az egész. Most gondolj bele, épp mi nem tudjuk megnézni azt a zenekart, akik a VP színeiben hozták el Magyarországra. Viszont azt azért ki kell emelnünk, hogy attól függetlenül, hogy mi adjuk a nevet, a koncepciót, nem csak rajtunk múlnak a sikerek! Szóval nagyon köszönjük Katrinák Márk barátunknak, aki sokat segít, illetve nyilván Rebének (Rudolf Rebeka, a Middlemist Red sajtómunkatársa – a szerk.), aki az angliai turnéban is jelentékenyen kivette a részét! (mosolyog)
ContextUs: Lehet-e egyáltalán álmodni magyar zenekarként külföldi elismertségről? Több interjúban említettétek, hogy kvázi ezért (is) hajtotok nagyon.
D.S.: Hát, ez nyilvánvalóan baromi nehéz. Mégiscsak a Kárpát-Medence közepéből próbáljuk kifelé pozícionálni magunkat. Talán a külföldi koncertek esetében – Hollandiában vagy akár most itt, Angliában – látjuk a helyi zenekarokkal való beszélgetésből, hogy azért nekik sem egyszerű. Akkor mit is várhat egy magyar banda?
Sőt, nekünk még könnyebb is a helyzetünk. Ha van egy normális zenekarod, erős koncepció van mögötte, és még tudod is, mit szeretnél csinálni, akkor viszonylag hamar jó helyre tudod magad pozícionálni.
Angliában vagy a környező országokban hatalmas a verseny. De ettől függetlenül még mindig azt látom egyébként, hogy ez egyáltalán nem esélytelen cél. Ugyanúgy, mint az élet bármely területén, kizárólag a kapcsolatokon múlik.
N.S.: Ezt is erősíti, hogy lehet érzékelni a progressziót magyar export színtéren. A Dope Calypso is játszik most a Primaverán (az interjú június 2-a előtt készült – a szerk.), ilyen se volt még. A Bohemian Betyars Spanyolországban többezer, sőt, úgy tudom, néha több tízezer ember előtt lép fel. A The Qualitons-t számos alkalommal játszotta már a KEXP. De akár említhetnénk az Ivan and the Parazolt is, akiknek a zenéje hallható volt a Shameless-ben. Úgyhogy szerintem azért tartunk mi, magyar bandák valamerre. Ezek még kis lépések, de egyszer eljutunk a nagy cél felé. (mosolyog)
ContextUs: Tehát ha nem Magyarországra születtek, akkor is nehéz lenne?
D.S.: Akkor is nagy a verseny.
Ü.Á.: Ahogy Soma is említette, ha van mögötted egy erős koncepció, sőt még az arculat is dob a zenekaron, akkor van ráció a befutásban. Viszont Angliában nekem baromira szimpatikus, hogy értik, te mit csinálsz, és nem érdekből hívnak meg. Idén is sokfelé ezért jutottunk el. Ha valaki szívügyeként kezeli a lehetőségek kiaknázását, kicsit több energiát fektet bele, akkor sikerülhet.
Fontos, hogy nem rátukmálja az adott illető valakire a zenekarod, hanem jobban utánajár, hogy milyen helyszínnél valósulhat meg az együttműködés. Nagyon jó példa erre a Scruff of the Neck egyik munkatársa – szintén a helyszínen van. Azt mondta, tetszik neki a zenénk, mindenképpen segít nekünk valahová bejutni mint slot. És érted, a zenét hallotta meg, független volt attól, hogy mi magyarok vagyunk.
D.S.: Igazából minden egyes bandának megvan a saját célközönsége, bárhol a világon. Csak azt a legnehezebb megtalálni, hogy pontosan hol van az a társaság, az a szubkultúra, akik értékelhetik a te zenédet.
ContextUs: Az angliai turné előtt német, és cseh helyszíneken is megfordultatok már. Sikerült beleírnotok a német és cseh rajongók fejébe, hogy ki a MMR?
D.S.: Szerencsére van egy nagyon szuper promóter csapat Németországban, akikkel dolgozunk most már lassan két éve. Úgyhogy inkább visszatérőnek mondhatjuk magunkat. (nevet) Sok olyan arc volt, akik már többször voltak a koncertjeinken, amikor korábban Németországban játszottunk. Csehországban szintén van egyébként már egy kisebb bázis, akik járnak a koncertjeinkre, Bár azt nem lehet mondani, hogy befutottunk volna ott. Ha már a promótereket említem: Hollandiát is a listára tehetjük. Már oda is úgy mehetünk, hogy már nem lutri, hányan jönnek el. Jó a promóter stáb ott is. Szóval lassan, de szépen kiépülünk Európában, csak lépcsőről lépcsőre kell haladni.
ContextUs: Jelentetek már meg külföldi sajtóban is korábban. Keresnek meg olykor titeket, vagy ti próbáljátok fellelni ezeket a sajtófelületeket?
D.S.: Dolgozik, ugye, a stábunkban pontosan egy ember, aki a sajtókapcsolatokért felelős. Igazából itt az a nehézség, hogy lennie kell valamilyen apropónak. Ha nincs aktualitásod, nem éri meg az adott médiumnak az interjú. Az elmúlt két évben mi nem adtunk ki hanganyagot. Az, hogy külföldön turnézol, önmagában nem hír.
ContextUs: Nálunk minden MMR-turné hír, dokumentálni akarjuk az olvasóinknak. (mosolyog)
Ritkán fordult elő, hogy nagyobb hangvételű, külföldi interjúkat csináltak volna velünk. A Europavox Festival, a Live Europe showcase, Dortmund, az FZW Club… Amikor ezeken a helyeken játszottunk, adtunk interjút. Lényeg, hogy egy nagyobb volumenű esemény már hírnek számíthat. Bár persze azt nem mondanám, hogy tolonganak utánunk az emberek! (nevet)
ContextUs: Egy 24.hu-nak adott interjúban azt mondtátok: „ciki, hogy mi vagyunk a legígéretesebb magyar zenekar”. Még mindig így látjátok, vagy átveheti ezt a terhet valaki?
D.S.: Nem ezt akartuk kommunikálni a címmel. Ugyan mi vagyunk a legígéretesebb zenekar, de mikor lehet már beváltott ígéret – ebből a szempontból ciki, így értettük. Azt egyáltalán nem tartjuk gáznak, hogy ígéretes magyar zenekarnak tartanak minket. Ez egy hosszú procedúra volt ott a 24.hu-val. (nevet)
Ü.Á.: A Deezer óta van ez a duma, az meg nem 2017 (a 24.hu-n megjelent interjú időpontja – a szerk.). Azt nem tudom, volt-e esetleg olyan zenekar azóta, akire újra rá tudták volna ezt a jelzőt húzni. Remélem, hogy lesz, és mi meg beválthatjuk ezt az ígéretet. (nevet) Addig is, mint egy málhás szamár, visszük a hátunkon ezt a súlyt.
D.S.: Alapvetően mindig az számít – de ez csak a szubjektív véleményem – legígéretesebb zenekarnak, akivel a legtöbbet lehet most éppen dolgozni, a legtöbb friss anyaga van. Mi éppen kettő lemez között tengődünk, úgy, hogy most már két éve nem adtunk ki semmit.
És még csak most kezdjük el megírni a következő lemezünket.
Igazából attól, hogy a Middlemist Red jó zenét játszik, számomra például a Dope Calypso azzal, hogy folyamatosan pörögnek – külföldön, belföldön egyaránt – sokkal inkább előrébb tart mindenkinél a magyar szcénában, ebből a szempontból. De ez tényleg csak a szubjektív véleményem.
N.S.: Idősebbek nálunk, azért. Csalás! (nevet)
Ripple Soul: Mentális utazás a Middlemist Red zenekarral – – ContextUs
A Ripple Soul tökéletesen hozza a Supersonic Overdrive által megteremtett hangzásvilágot. Az együttes tagjai szívüket-lelküket beletették az új produkcióba, amely meg is látszik a munkán. A Middlemist Redről manapság egyre többet hallani. A neopszichedelikus rockot játszó együttes két éve robbant be a köztudatba, mikor megnyerték az Index online dalversenyét.
ContextUs: Két nagylemezen és egy kislemezen vagytok túl. A Ripple Soul kapcsán nem csak a rajongók, de ti is úgy nyilatkoztatok, profi munka volt. Mit lehet tudni a következőről?
N.S.: A design általában az anyag megírása után kezd el körvonalazódni vagy valahol a folyamat közben, de semmiképp nem előtte. Ezzel azt is elárulom, hogy igazából még nagyon-nagyon a legelején vagyunk zeneírásban. Ötletelések vannak, de koherens vonal még nem nagyon alakult ki négyünk kollektív fejében. Még nem igazán tudjuk, hogy egyirányba futunk-e. Most arra kellene összpontosítanunk, hogy közösen megtaláljunk egy irányt, és annak mentén haladjunk. Mind a négyünkben van kreativitás, és nem hiszem, hogy bármelyikünknél is alkotói válság állna fenn. Témák és számrészletek már akadnak, de például egy teljes szám még nem mutatható fel. Azért is hagytuk abba a klubkoncertezést és egy jódarabig nem is fogunk színpadra lépni – fesztiválokat leszámítva –, mert úgy érezzük, az új album elkészítése élvez prioritást.
ContextUs: Akkor azt sem tudjátok egyelőre, hogy az egyre inkább erősődő szintis vonal maradni fog-e? Dávid jelenleg kettő szintivel tolja…
P.D.: Hárommal.
D.S.: A szintetizátor mint hangszer és irányvonal mindenféleképpen maradni fog. Alapvetően az elektronikus behatások is minden bizonnyal fellelhetők lesznek. Tényleg, ahogyan Soma is fogalmazott, egész egyszerűen most csak meg kell találnunk, hogy hol összpontosul mindannyiunk zenei készsége jelen pillanatban. Nagyon sok hatás ér minket, és most egy kicsit olyan, hogy mindenki másfelé próbálna tendálni. Meg kell találnunk az arany középutat.
ContextUs: Sok zenésztársatokkal együtt ti is beleálltatok a Recorder politikai kampányába, amiben szavazásra sarkalltatok embereket. A kétharmados parlamenti többség megdöntése okán szokottnál is fontosabb volt az idei választás, és április 8-a után mindenkit elfogott egyfajta depresszió. Ti hogy éltétek meg?
D.S.: Alapvetően a közéleti kérdésekkel mindig egy kicsit csínján kell bánni, mert a rajongótábor nem a politikai nézetei miatt szereti a zenekart. Egész egyszerűen azt el kell fogadni, hogy azoknak az embereknek, akiknek te játszol, nem kell, hogy ugyanaz legyen a véleménye politikailag. Sőt, bármiféle közéleti kérdésben egyeznetek kell.
Kizárólag azzal kell törődni, hogy ő szereti-e, amit csinálsz vagy sem. De az emberek véleményének kinyilvánítását mindig is baromira fontosnak tartjuk.
Pontosan ezért is buzdítottuk mindenkit, hogy menjenek el szavazni. De soha nem mondtuk – nem is fogjuk a jövőben sem –, hogy kire adják le a voksukat.
ContextUs: De mintha számos zenész egész egyszerűen kerülné a közéleti kérdéseket. Amikor megtudják, hogy az adott újságíró/sajtó szeretne politikailag is érdeklődni, elutasítják. Számomra ezért is volt fontos a Recorder ezen projektje.
S.: Annak a fontosságát szerettük volna kiemelni, hogy mint állampolgár kötelességed tisztában lenni azzal, mi zajlik körülötted. És az, hogy ezen akarsz-e változtatni vagy sem, annak adjál hangot és ez a te döntésed marad. Az pedig, hogy közéleti kérdésekbe nem feltétlenül bonyolódik bele egy zenekar, tényleg pusztán arról szól, hogy nem mindenki tud objektíven fogalmazni egy ilyen szituációban. Nagyon-nagyon könnyű olyat mondani, amivel akár csak egy kicsit is, de magadra tudod haragítani a nézőközönséged. Azt pedig nem szabad elfelejteni, hogy mint zenész, mint előadóművész, mindenféleképpen a közönségedből élsz.
ContextUs: Számos zenekarnak a megalapításuk egyik indoka a közéleti szerepvállalás. A System of a Down az örmény konfliktusokra akarják felhívni a figyelmet a zenéjükkel, ismertségükkel. Nemrég az örmény népirtás elismerésére szerették volna rávenni a török elnököt, ami a Wake Up The Souls turnéjukkal.
Ü.Á.: Én általában úgy tekintek erre a helyzetre, hogy ha a zenekar a dalaiban érint közéletet, akkor valid lehet interjúkban is beleállni politikai kérdésekbe. Viszont a Middlemist Red számaiban egyáltalán nem lelhetők fel, minimálisan sem.
Middlemist Red – Silverline (NPO 3FM Session)
Silverline is from Middlemist Red’s 2nd LP called Ripple Soul. The session was recorded in 2017.11.24. Video & Sound: NPO 3FM Facebook: https://www.facebook….
D.S.: Egyáltalán nem inspirálódunk közéleti kérdésekből.
Ü.Á.: Ha valakinek adunk egy interjút, és én mondok valamit, akkor az egész zenekar nevében mondanám el a véleményem. Ez viszont nem is biztos, hogy igaz lenne. Lehet, hogy valamelyikünk kicsit másképp gondolkozik erről. Ez négy emberen belül is kényes téma. Nem szeretnénk, hogy bárki is a közönségből magára vegyen bármilyen közéleti megnyilvánulásunkat, amit esetleg nem is úgy értettünk, ami le van írva. Mint civil emberek, biztos, hogy tudnánk mondani okosságokat, tanácsokat, de úgy nyilatkozni mint MMR… Nagy felelősség. Vannak olyan zenekarok, akik tényleg beleállnak, mindenkinek szorosan ugyanaz a véleménye – a rajongóik között is 90%-ban –, de ez azért lehet, mert a zenéjük is tükrözik a véleményüket.
Hogy ha felkérne a Budapest Pride játszani, nagyon idegenül éreznénk magunkat. Most gondold el, hogy egy nyilvánvalóan közéleti felhanggal áthatott koncerten egy olyan zenekar játszik, aminek semmilyen mondanivalója nincs politikailag – fura lenne. Erre megvannak a megfelelő zenekarok. Az Anima Sound System ilyen, bár én nem ismerem annyira a zenéjüket, de ők például az említett Pride-on fellépnek. Az, hogy felmegyünk full feketébe’, angolul éneklünk, nagyon zajos gitárokkal, egy kicsit idegenül hat, ahogy említettem. Például ezért sem vállalunk céges bulikat. (nevet)
CV
A Middlemist Red pszichedelikus rockzenekar 2012 októberében alakult. Tagjai: Nové Soma (vokál, gitár), Deli Soma (basszer, háttérvokál), Papp Dávid (gitár, billentyű) és Ürögdi Ábel (dob, háttérvokál). Négy évvel ezelőtt, 2014-ben adták ki első lemezüket, Supersonic Overdrive címmel. Ezt követte 2016-ban az Evermore EP-jük, majd második nagylemezük, a Ripple Soul, szintén abban az évben. 2014-ben az Index versenyén elnyerték az év magyar dala díját a Single Switcherooval. Ugyanabban az évben a Deezer Young Guns versenyét is megnyerték. Egy évvel később, 2015-ben pedig a hazai Fonogram-díjat zsebelték be Az év felfedezettje kategóriában. Jelenleg új albumukon dolgoznak, amely jövőre, 2020-ra jelenik meg.
